Zsiráf

1. fejezet: Egy különc 1822-ből

A regény 1822-ben a Somogy vármegyei Törikszakad csárdában kezdődik. Bús Péter, a csárda tulajdonosa/kocsmárosa a csárda előtt pipázik és a szakadó esőben figyeli, ahogy a csárda melletti gáton egy hintó küzd a sárban.

Bús Péter nem szeretne vendéget kapni aznap éjszakára, ezért megnyugodva látja, hogy a hintó végkép elakad a nagy sárban.

Közben a csárdához vezető út másik oldaláról különös társaság közeledik. 12 lovas, egy hintó és egy parasztszekér. A szekéren két ember és egy kutya ül, a hintóban két parasztlány között egy öregember.

Az öregúrról csak annyit tudunk meg, hogy Magyarország egyik legnagyobb és leggazdagabb földbirtokosa, aki híres arról, hogy mindig furcsa mulatságokat rendez, parasztlányok között érzi jól magát és különc embereket gyűjt maga köré. Aznap éjszaka nem tudott aludni kastélyában, unatkozott, ezért azt találta ki, hogy embereivel elmegy a Törikszakad csárdába és beleköt annak híresen haragos természetű kocsmárosába.

Oda is érnek a csárdához, de mikor Bús Péter uram látja, hogy kivel van dolga, akkor nem hagyja magát felmérgesíteni, hanem azonnal kinyitja a csárda legnagyobb szobáját, amit a nagy úr emberei azonnal be is rendeznek a szekéren magukkal hozott bútorokkal.

A nagy úr most azt találja ki, hogy Bús Péter süttessen meg neki egy egeret. Közben megismerjük a nagy úrral érkezett furcsa embereket is: Gyárfás, a költő, Vidra, a cigány bohóc és Matyi, az úr kedvenc agara.

Elkészül a sült egér, amit az öregúr Vidrával, a cigánnyal akar megetetni, aki ezt 100 forintért vállalja, és egészben lenyeli az egeret. A falat azonban a torkán akad és fuldoklani kezd tőle, mire az öregúr megijed és borral itatja a cigányt, aki persze megkapja a 100 forintot is.

Később kiderül, hogy a cigány csak tettette, hogy lenyeli az egeret, erre a nagy úr megharagszik és utasítja embereit, hogy akasszák fel a cigányt a keresztgerendára. Erre a cigány sértődik meg és közli, hogy ő most meghalt, és lefekszik a földre, nem mozdul többet, hiába csiklandozzák a talpát.

Közben a parasztlányok és a hajdúk felterítik az asztalokat a magukkal hozott bőséges étellel és megkezdődik a mulatság, az öregúr és emberei esznek, isznak és gátlástalanul mulatoznak.

Ezalatt a sáros gáton elakadt hintó utasa is odaér a csárdához. A hintót az inassal otthagyta a gáton, ő pedig a vadásza hátára ülve vitette magát a csárdához. Az utas fiatal ember, utolsó párrizsi divat szerint van öltözve, ami itt, a magyar pusztában elég viccesen néz ki.

Először lovakat akar bérelni Bús Pétertől, de mivel az nincs, így szobát két. Bús Péter közli vele, hogy nincs kiadó szobája, mert a csárda egyetlen szobájában Jancsi úr mulat embereivel. Innen tudjuk meg, hogy az öregúr neve Jancsi és az is kiderül, hogy hiába az ország egyik legnagyobb földesura, különcségből mindenkitől megköveteli, hogy így nevezzék.

Az új vendég elhatározza, hogy bemegy Jancsi úrhoz, Bús Péter hiába figyelmezteti, hogy Jancsi urat ilyenkor nem illik zavarni. Amint a vendég benyit a szobába, azonnal elnémul a nagy hangzavar, mindenki meglepetten néz rá. A jövevény bemutatkozik, miszerint ő Kárpáti Kárpáthy Abellinó és közli, hogy most érkezett Párizsból.

Jancsi úr igen elcsodálkozik a vendégen és a nevén is, figyelmezteti Abellinót, hogy tudomása szerint külföldön csak egy Kárpáthy él és azt Kárpáthy Bélának hívják. Abellinó közli, hogy ő az, csak nem tetszett neki a Béla név, szerinte ez nem nemesembernek való, ezért választotta az Abellinót.

Jancsi úr egy dühösebb szemmel méregeti Abellinót, aki elmondja, hogy apja korán meghalt és ő az anyjával Párizsba költözött, ahol hamar eltékozolta 400 ezer frankos apai örökségét és most nem tudja kifizetni a hitelezőit. Azonban nemrég értesítették, hogy meghalt néhai apjának testvére, Kárpáthy János, aki még gazdagabb volt, mint az apja és ő most azért érkezett, hogy ezt az örökséget átvegye.

Jancsi úr erre közli vele, hogy nyugodtan utazzon csak vissza Párizsba, mivel az ő neve Kárpáthy János, és egyáltalán nincs szándékában meghalni. Abellinó persze meglepődik ezen, és azonnal hangnemet vált, most azt akarja, hogy Jancsi úr fizesse ki az adósságait és biztosítson neki éves pénzösszeget, amiből Párizsban megélhet.

Jancsi úr azt mondja, hogy Abellinó nyugodtan lakhat nála, ha akar, de semmi pénzt nem kap, pláne arra, hogy azt külföldön költse el. Abellinó elkezdi sértegetni az öreget, hogy neki már úgysincs sok hátra, minek akarná a sok pénzét a koporsóba magával vinni.

Jancsi úr iszonyú haragra gerjed, utasítja hajdúit, hogy azonnal készítsék elő a hintóját, nem maradnak tovább a csárdában, mindent hagyjanak ahogy van, semmit sem visznek magukkal, máris indulnak. Abellinó csak nevet ezen és tovább sértegeti az öreget.

Közben Jancsi úr súg valamit Bús Péternek és odadobja neki tömött pénztárcáját, majd embereivel együtt elvágtat. Abellinó elégedetten be akar menni a szobába, de látja, hogy Bús Péter nekiáll néhány dolgot kihordani. A kocsmáros közli vele, hogy jó lesz, ha keres magának másik szállást, mert Jancsi úr az előbb vette meg a csárdát és megparancsolta Bús Péternek, hogy gyújtsa fel az egészet.

Abellinó tehát éjszaka szállás és örökség nélkül maradt.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!