Hozzászólások ehhez: Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés

Szerző: Zsiráf

Zsiráf — Mon, 15 Mar 2021 19:33:07 +0000

Kedves Büki Bernadett!

Nemes feladat, nagy kihívás 🙂

Üdv:

Zsiráf

Szerző: Büki Bernadett

Büki Bernadett — Sun, 14 Mar 2021 12:11:33 +0000

Kedves Zsiráf!
Köszönöm a kérdést, a lehetőséget – gondolkodni fogok rajta. Jelenleg eléggé leköt az, hogy a diákjaimnak írom a tananyagot…
További jó munkát!

Szerző: Zsiráf

Zsiráf — Sat, 13 Mar 2021 18:08:42 +0000

Válaszként erre: Büki Bernadett

Kedves Büki Bernadett!

Köszönöm, igazad van, javítva! 🙂 Nincs kedved írni az oldalra? 🙂

Üdv:

Zsiráf

Szerző: Büki Bernadett

Büki Bernadett — Sat, 13 Mar 2021 16:03:26 +0000

Kedves Zsiráf!
Egy apró hiányosságot szeretnék jelezni: „A sólyom feláldozása” című novella szereplőinek felsorolásából kimaradtak Monna Giovanna bátyjai… A mű utolsó pár sorában még dialógusuk is van a főszereplő hölggyel:)
Egyébként szép munka, gratulálok!

Szerző: Zsiráf

Zsiráf — Mon, 04 May 2020 16:24:58 +0000

Válaszként erre: Gábor

Kedves Gábor!

Köszönöm a véleményed és a kiegészítést! 🙂

Üdv:

Zsiráf

Szerző: Gábor

Gábor — Mon, 04 May 2020 15:40:14 +0000

Hm, én ezzel a szerelem kérdésével csínján bánnék. A szöveg sehol sem tér ki valóban arra, hogy szereti.. De arra sem, hogy nem szereti.
A novella végi tartózkodása, ellenkezése nem Federigonak szól, hanem bátyjai nógatásának. Ő a kényszert nem szereti.
Itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy még egy kényszert nem szeret, ami hosszú vitát eredményezne. Nézzük meg ezeket a sorokat: „.. nem vonhatom ki magamat az anyák közös törvénye alól; mivel pedig e törvények ereje kényszerít, akaratom és minden illendőség és minden tartózkodásom ellenére ajándékul kell kérnem tőled valamit…”. Ha valamely nő – mondom férfiként – tényleg szereti a gyerekét, akkor nem hivatkozik kényszerítő erőre, hanem odamegy és elkéri. Nem külső kényszerre, szokásra hivatkozik, hanem valódi, belső, szülői kényszerre. (Persze lehet, hogy vagy a fordító vagy maga Boccaccio nem érzi át az anyai szeretet erejét.)
Ezért az én olvasatom az, hogy voltaképpen a kényszer elől megy a házasságba. Olyan nőt látunk tehát, aki a saját döntése alapján kívánja az életét leélni. A reneszánsznak szvsz az a mozzanata kerül itt elő, mely a mindenfajta kényszerek ellenére saját döntését meghozni tudó személyiséget magasztalja fel. Giovanna XX. századi nőként dönt – döntését a bátyjai is elismerik.
És még egy a szerelemhez: „a boldogan élt az asszonnyal” mondatrészlet azért -annak ellenére, hogy a férfi oldaláról mutatja az életüket – nem az érzelem nélküli kapcsolatról szól.

Szerző: Zsiráf

Zsiráf — Mon, 16 Oct 2017 10:54:11 +0000

Válaszként erre: Szökőcsné Beregszászy Ágnes

Kedves Szökőcsné Beregszászy Ágnes!

Köszönöm szépen, mindig jól esik a szakmai megerősítés! 🙂

Üdv:

Zsiráf

Szerző: Szökőcsné Beregszászy Ágnes

Szökőcsné Beregszászy Ágnes — Mon, 16 Oct 2017 10:01:39 +0000

Magyartanárként örömmel olvastam ezt a részletes és egyéni ötleteket is tartalmazó elemzést!