A Thébai mondakör: 3. rész: Pelopsz átka

Ott hagytuk abba a második részben, hogy Thébai királyát, Kadmosz unokáját, Pentheuszt a saját anyja tépi szét részeg mámorában. Ezután kicsit felgyorsulnak az események Thébai életében, már ami a trónra lépő királyokat – és halálukat – illeti.

Arról is volt szó korábban, hogy a trónöröklés Kadmosz után ugrott egy nemzedéket, mert Kadmoszt nem a fia, Polüdórosz követte a trónon, hanem unokája, Pentheusz.

Pentheusz tragikus halála után azonban visszaáll a világ rendje, mert mégiscsak elérkezik Polüdórosz ideje, ő lesz Thébai királya. Az ő működéséről túl sokat nem tudunk, de azt igen, hogy viszonylag hamar meghalt.

Polüdórosz halálát az emberek még Dionüszosz bosszújának tulajdonították, mondván, hogy az egyetértett a korábbi királlyal, Pentheusszal, vagyis nem ismerte el Dionüszoszt istennek.

Akárhogy is volt, Polüdórosz megérezte, hogy közeledik a halála, ezért kisfiát, Labdakoszt, az apósára, Nükteuszra bízza. Ezzel csak az a baj, hogy Nükteusz hamarosan meghal, a még mindig kiskorú Labdakosz nevelését pedig Nükteusz bátyja, Lükosz veszi át.

Lükosz pedig Labdakosz nevében irányítja Thébait addig, amíg az felnőve át nem veszi a hatalmat és a trónt.

Bár a Thébai mondakör híres uralkodó családja, a Labdakidák, Labdakoszról kapták a nevüket, maga Labdakosz mégsem hagyott túl sok nyomot Thébai történetén, korai halála miatt.

Nem kell azonban kétségbe esni, Labdakosznak a halála előtt azért arra még van ideje, hogy biztosítsa a trónöröklést, hiszen születik egy fia, Laiosz. Itt már nagyon közel vagyunk Szophoklész tragédiáinak idejéhez, hiszen Laiosz lesz majd Oidipusz apja.

Egyenlőre azonban Laiosz még kisfiú, amikor apja, Labdakosz meghal. A hatalmat így ismét a már korábban is regnáló Lükosz veszi át.

Lükosz nevének jelentése az, hogy „farkas” és ez nem is véletlen. Gonosz, kegyetlen uralkodónak bizonyul, aki bár feleségével, a szintén nem túl kedves Dirkével együtt csak ideiglenes irányítja Thébait, abban nem sok köszönet van.

Cselekmény mozgatója és a problémák alapja ezúttal is Zeusz lesz, és az ő olthatatlan vágya a csinos, fiatal, halandó lányok iránt.

Ugyanis Lükosz udvarában nevelkedik az öccse, a korábban elhunyt Nükteusz lánya, Antiopé. Nos, Zeusznak megtetszik a szépséges hölgy és elcsábítja, ám ennek következménye lesz.

Lükosz ugyanis a saját lányaként neveli Antiopét és személyes sértésként értékeli, amikor kiderül az isteni viszony, ezért Antiopénak menekülnie kell Thébaiból. Hiába keres azonban menedéket Sziküón királyánál, Epópeusznál, Lükosz nem nyugszik, hadsereggel támad Sziküónra, beveszi a várost és megöli Epópeuszt.

Lükosz jelleméről sok mindent elárul, hogy győzelme után láncra veri Antiópét és úgy hurcolja vissza Thébaiba.

Még jobban „megkedveljük” Lükoszt, amikor kiderül, hogy Antiopé ekkor már várandós Zeusztól és a mindenórás terhes lány útban Thébai felé, a Kithairón hegyén, titokban kénytelen megszülni ikreit, ráadásul ott is kell hagyni a két gyereket, ha nem akarja, hogy Lükosz kezébe kerüljenek.

A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 3. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!




A Thébai mondakör: 2. rész: Dionüszosz bosszúja

A Thébai mondakörrel kapcsolatos sorozatunk első részét ott hagytuk abba, hogy Kadmosz komoly nehézségek leküzdése után sikeresen megalapította Thébait, aminek első királya is lett.

Született négy lánya, akik közül három tisztességesen férjhez is ment, ahogy illik.

A negyedik lány, Szemelé estében azonban maga Zeusz fog ismét bekavarni Thébai történetébe.

Szemelé ugyanis olyan gyönyörű volt, hogy szépsége Zeuszt is khm…cselekvésre késztette, és elcsábította a lányt. Cserébe viszont azt mondta Szemelének, hogy azt kérhet tőle, amit csak akar.

Nos, csak erre a mondatra várt Héra, Zeusz felesége, akinek soha nem sikerült ugyan megakadályoznia férje hűtlenkedéseit, de arra mindig hangsúlyt fektetett, hogy a szeretőket, esetleg a velük való kapcsolatokból született gyerekeket ott üldözze, ahol csak lehet.

Így aztán felvette Szemele dajkájának, Beroénak alakját, és azt tanácsolta a királylánynak, hogyha már úgyis bármit kérhet Zeusztól, akkor kérje azt, hogy a főisten teljes isteni pompájában jelenjen meg előtte.

Szemelé pedig megfogadja a – rossz – tanácsot, amit Zeusz kénytelen is teljesíteni, hiszen köti az ígérete.

Szemelé ugyanis nem számolt azzal, amivel Héra nagyon is, hogy halandó ember nem bírja elviselni egy isten látványát, ha az teljes pompájában jelenik meg.

A katasztrófa pedig bekövetkezik, Zeusz égi szekéren, mennydörgés és villámlás közepette jelenik meg Szemelének, aki a látványtól azonnal szörnyethal, ráadásul a hálószobája is kigyullad.

A csavar ott van a történetben, hogy Szemelé ekkor már hat hónapos terhes Zeusztól. A főisten a szerelmét nem tudja megmenteni, de a fiát igen, kiemeli a még fejletlen magzatot a tűzből és saját combjába (!) varja, hogy ott fejlődjön tovább.

Három hónappal később pedig, amikor eljön az ideje, újra felvágja a combját, és megszületik Dionüszosz, aki ekkor még egyáltalán nem a bor és a mámor istene. Zeusz sejti, hogy Szemelé halálában Héra keze volt, ezért igyekszik elrejteni előle a fiát.

Dionüszoszt Hermésznek, az isteni hírnöknek a gondjaira bízza, aki elviszi a fiút Szemelé testvéréhez, Inóhoz, aki a férjétől, Athamásztól született gyermekeivel, Learkhosszal és Melikertésszel közösen neveli.

Bár Dionüszoszt Zeusz parancsára leányruhába bújtatják, Héra elől így sem tudják elrejteni, aki szokás szerint megint azokat bünteti férje hűtlensége miatt, akik nem tehetnek semmiről: őrületet bocsát Athamász királyra, aki elborult elméjével egy vadászaton szarvasnak nézi idősebbik fiát, Learkhoszt és lenyilazza, majd őrülete a felesége ellen fordul és a kisebbik fiával, Melikertésszel menekülő Inót addig üldözi, míg a királyné a fiával együtt a tengerbe nem zuhan egy szikláról.

Zeusz kénytelen cselekedni, ha nem akarja, hogy Dionüszosz is áldozatul essen Héra haragjának. Ismét Hermészre bízza a fiút, aki ezúttal a nüszai erdő egyik árnyékos barlangjában rejti el a gyereket, ahol nimfák nevelik fel.

A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 2. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!




A Thébai mondakör: 1. rész: Thébai alapítása

A mondakör első darabja a város alapítását meséli el, de azt is elég messziről indítja. Bizonyos Európéval kezdődött minden, aki a türoszi király, Agénór lánya volt.

Európé nem csak királyi vérből származott, hanem ráadásként még gyönyörű is volt, és a neve sem véletlen.

Egyik éjszaka a csodaszép Európé álmot lát: az álomban két asszony verseng érte. A két asszony két földrészt személyesít meg, az egyik Ázsiát, a másiknak pedig még neve sem volt akkor.

Mindkét asszony magának akarja a lányt, Ázsia szerint azért az övé, mert az ő földjén született, a másik asszony szerint viszont Zeusz neki rendelte Európét, és róla fogják őt (mármint a földrészt) elnevezni.

A mondakör tehát rögtön az elején választ ad Európa nevének eredetére.

Európét felzaklatja az álom, amit másnap délelőtt a barátnőivel való játékkal próbál meg kiheverni. Mondhatni, hogy vesztére, mert a mezőn sétálgató és virágot szedő Európén megakad Zeusz szeme is.

A főistent elkápráztatja a lány szépsége, magáénak akarja a lányt. Problémát jelent azonban a mindig éber Héra, aki gyanakvó tekintettel követi isteni férje mozdulatait, különösen, ha csinos, fiatal lány is van a közelben.

Zeusz azonban mégiscsak a főisten, nem jelent neki problémát, hogy kicselezze Hérát. Számos mitológiai történet szól a Zeusz által különböző állati alakokban elcsábított szüzekről.

Zeusz most is ezt a jól bevált megoldást alkalmazza: aranyszőrű, szelíd bika képében jelenik meg a mezőn játszó Európé és barátnői között.

A lányok kíváncsian fogadják a barátságos bikát, csodálják nagyságát és szépségét, majd Európé a hátára is felül.

Persze csak erre várt Zeusz, azonnal nekilendül és messzire ragadja társnői közül Európét. Úgy értem tényleg messzire, hamarosan már a tengeren vágtat a bika.

Európét kezdetben leköti az ijedtség és a kapaszkodás a bika hátán, de amikor észreveszi, hogy az állat száraz patával vágtat a tenger felszínén, akkor leesik neki végre, hogy aligha csak egy sima bikával akadt dolga.

Ráeszmél, hogy valószínűleg egy istenről van szó, ezt hamarosan a bika erősíti meg saját szavaival: közli, hogy ő Zeusz és beleszeretett Európéba, akit márpedig feleségül fog venni és híres királyokat fog neki nemzeni.

A monda arról nem szól, hogy ennek mennyire örült, vagy nem örült Európé, de tény, hogy beletörődött a sorsába…

A bika hamarosan Kréta szigetére ér a lánnyal, ahol megtartják a lagzit.

Európé története itt véget ér, de a Thébai mondakör most indul be csak igazán. Ugyanis Európé apja, a türoszi király, Agénór nem tud belenyugodni lánya eltűnésébe.

Parancsot ad három fiának, Kadmosznak, Phoinixnek és Kilixnek, hogy azonnal keljenek útra, és addig ne merjenek hazatérni, amíg meg nem találják a testvérüket.

Más kérdés, hogy ezzel Agénór csak annyit ér el, hogy Európé után három fiát is elveszíti. Ezt ismeri fel a fiúk anyja, Agénór felesége, Télephassza, aki inkább a fiaival tart, mondván, hogy ha már a lánya eltűnt, a fiait nem téveszti szem elől.

A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 1. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!




A Thébai mondakör

Talán nem okoz nagy meglepetést, hogy a Thébai mondakör az ókori görög Thébai városához kapcsolódó mondák összességét jelenti.

Hősei a Labdakidák, akik közül a legismertebbek Laiosz, Oidipusz és Antigoné, köszönhetően Szophoklész tragédiáinak.

A kicsit lejjebb található 5 részes  posztsorozatban ezt a mondakört vesszük át egy kicsit részletesebben, leginkább azért, hogy tisztábban lássátok a két fontos tragédia, az Oidipusz király és az Antigoné mitológiai hátterét. Na meg azért is mert tök izgalmas.

Senki ne pánikoljon, a bejegyzések nem hosszúak, viszont érdekesek…

Egyébként Szophoklész hét fennmaradt tragédiája közül három is a Thébai mondakörhöz kapcsolódik: Az Oidipusz király, az Antigoné és az Oidipusz Kolónoszban. Ez utóbbi Szophoklész utolsó műve volt, csak halála után vitték színpadra, és nem is kötelező olvasmány – ha jól tudom.

Az Oidipusz király olvasónaplóját itt találjátok, az Antigonéét pedig itt, illetve van egy remek Antigoné elemzésünk is, itt, illetve egy Oidipusz király elemzésünk, itt

További, a témához kapcsolódó posztok: Az ókori görög dráma, és Az ókori görög színház

A neten található anyagok általában ott veszik fel a mondakör fonalát, hogy Laiosz király uralkodik Thébaiban, feleségével, Iokasztéval.

Ez a kezdés rendben is van, csakhogy ez nem magának a mondakörnek a kezdete, hanem annak csak egy része, az a történet, amit Szophoklész az Oidipusz király című drámájában dolgozott fel.

Nem véletlen azonban, hogy mondakörről van szó, több (sok) történet, monda keveredik itt egymásba, amelyekben azonban nem Laiosz, Oidipusz vagy Antigoné a legfontosabb szereplő, hanem Thébai városa.

Mivel pedig az olvasonaplopo.eu a teljességre törekszik – még ha ez nem is mindig sikerül – úgy döntöttem, hogy érdemes a mondakört a legelejéről kezdeni.

A Thébai mondakör: 1. rész: Thébai alapítása

A Thébai mondakor: 2. rész: Dionüszosz bosszúja

A Thébai mondakör: 3. rész: Pelopsz átka

A Thébai mondakor: 4. rész: Oidipusz király

A Thébai mondakör: 5. rész: Antigoné