Olvasónapló kérdések

Czobor Mária rózsája – Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Szerző:

Czobor Mária rózsájának története az V. rész 1. fejezetében kerül elő.

FIGYELEM! Figyeljetek arra, hogy nem Csobor, hanem CZOBOR Mária a hölgy neve…

Addigra Gyuri az öröksége utáni nyomozás során eljut Bábaszékre, ahol megismerkedik Veronkával a fülbevaló véletlen megtalálása révén. Ezután Mravucsán polgármester vacsoráján Gyuri rájön, hogy a glogovaiak által Szent Péter esernyőjének tartott piros ernyő nem más, mint az az esernyő, ami az öreg Gregoricsé volt, és ami nagy valószínűséggel az ő örökségét rejti.

Gyuri ekkor arra az elhatározásra jut – nagyrészt az álmában Szent Péterrel történt beszélgetés következtében –, hogy megkéri Veronka kezét. Ennek a lépésnek érzelmi és gyakorlati oka is van. Egyrészt Gyurinak tetszik a fiatal és szép Veronka, másrészt pedig úgy gondolja, hogy hozzájuthat az ernyőhöz, ha elveszi a lányt.

A Mravucsánék vacsoráját követő napon Gyuri és Veronka (madame Kriszbay) társaságában indulnak Bábaszékről Glogovára. Út közben Gyuri a leánykérés módján töri a fejét.

„De hát hogy kell a dologhoz kezdeni? Ezen töprengett egész úton. Milyen jó volna egy kis romantika (mint a regényekben van), ha teszem azt, zsiványok támadnák meg őket az erdőn, s ő lelövöldözné a revolverével valamennyit, úgy venné vissza tőlük a Veronkát, aki aztán így szólana elérzékenyülve: »Megmentetted az életemet, tied vagyok koporsóm bezártáig.«”

De persze semmilyen lehetőség nem adódik a kihalt tájon, hogy Gyuri hős lehessen, így csendben tovább gyötrődik.

Szlatina faluban azután meg kell állniuk, hogy megetessék a lovakat. Amíg az etetés zajlik, Veronka azt ajánlja, hogy menjenek fel a hegytetőn lévő kastélyhoz, ami egykor a Czoboriak tulajdona volt.

„A korcsmáros azt állította, hogy néhány szoba még egészen úgy áll, ahogy a Czoborok hagyták, az udvaron egypár szakállas ágyú is tátong, a szobákban nagyszerű fegyvereket, különösen érdekes családi képeket láthatni, köztük egy kis leánykáét, Czobor Katalinét, aki hétéves korában eltűnt otthonról.”

Katalin azóta sem került elő. A kocsmáros fel is kíséri vendégeit az ódon várkastélyhoz, ahol Veronka egy szép rózsát pillant meg:

„Veronka pedig lelkesült az emlékeken, s egy gyönyörű kinyílt rózsát pillantott meg a félig rommá vált bástyafal alatt.

– Jaj, de felséges virág!

A vén kapus arról is mondott legendát.”

A legendának pedig az a lényege, hogy sok évvel azelőtt élt Czobor Mária a kastélyban, aki egy pásztorlegényt szeretett, de apja természetesen egy nemeshez akarta hozzáadni.

Czobor Mária bánatában – és tiltakozásul – leugrott a várfalról. Szerelme, a pásztorlegény pedig egy rózsafát ültetett ott, ahol a lány meghalt. A rózsafán minden évben egyetlen bimbó hajt ki, ez az, ami Veronkának annyira megtetszett.

Gyuriák visszafelé indulnak a kocsijukhoz, de Gyurinak eszébe jut, hogy itt az alkalom. Most adhat valami olyasmit – a rózsát – Veronkának, aminek az biztosan örülni fog. Ezért levágatja a rózsát a fáról a kocsmárossal, aki eleinte nem akarja leszakítani.

„- Szakítsa le nekem a rózsát.

– Ah, uram, mit gondol? Fölháborodnék a holt leány szelleme.

Kivette tárcáját és két ezüst forintost csúsztatott a markába, mire az szó nélkül kihúzta kését, s óvatosan levágta a rózsát.

– Hát mármost nem háborodik fel a szellem? – kérdé nevetve.

– Nem, mert az összeg feléért misét mondatok a plébánossal.”

Gyuri ezután átadja a rózsát Veronkának, azonban kiderül, hogy hatalmas bakot lőtt vele, a lánynak nem kell a rózsa.

„Veronka hátratette a kezét és hűvösen mondta:

– Volt lelke leszakítani?

– Volt a maga kedvéért. Hát nem cserél?

– Nem. A világért se tűzném fel, azt hinném, hogy a holt leánytól loptam.

– Igazán nem fogadja el tőlem?

– Nem.”

Gyuri erre mérges lesz és eldobja a rózsát, majd mindketten durcásan vonulnak le a hintóhoz.

Czobor Mária rózsája tehát egy szép legenda, aminek nem lehet tudni, hogy mennyi a valóságtartalma. Mondjuk éppen ez a legendák lényege…




Az akasztott ember problémája – Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Szerző:

Ebben a posztban röviden az akasztott ember (pontosabban felakasztott ember, még pontosabban önmagát felakasztott ember) kérdését fogjuk körbejárni.

Az öngyilkos ember problémaköre a III. rész 4. fejezetében kerül elő. Ekkora Wibra Gyuri már felnőtt férfi „köz- és váltóügyvéd”, akit azonban nem hagy nyugodni apja, Gregorics Pál vagyonának legendája.

Gregorics halála után ugyanis nem került elő nagy mennyiségű készpénze, senki sem tudja, hogy mi lehet vele. Gyuri azonban véletlen elszólások sorozatából sejteni kezdi, hogy apja a vagyont – vagyis az ő örökségét – egy bankban helyezte el. Az erről szóló utalványt pedig a piros esernyő nyelében lévő titkos rekeszben rejtette el.

Gyuri tehát nyomozni kezd az esernyő után, így jut el Bábaszékre, Müncz Jónásné (A mi Rozálink) boltjába. Az esernyőt ugyan ott sem találja meg, azonban Münczné fiától, Móricztól, értékes útbaigazítást kap. Móricz szerint az esernyőt valószínűleg Glogován hagyta el az apja, Müncz Jónás, a fehér zsidó.

Gyuri tehát végre konkrét nyomra bukkant, sietne is tovább Glogovára, ekkor azonban a kocsma előtt szembe jön vele Fiala, a bábaszéki hajdú, aki kidobolja, hogy elveszett egy fülbevaló, és a megtalálójának jutalom jár.

Nos, ez az, ami körülbelül semennyire nem érdekli Gyurit, de „szerencsétlenségére” a következő lépésénél majdnem rátapos a keresett gyűrűre.

„Hát ez is csak bosszúság, mikor úgy siet valaki. Nem tudta éppen más megtalálni, abból a sok száz emberből, aki az utcán lődörög! […] Ej, akárki, ha már megtalálta, elviszi a városházára, abba bele nem törik a dereka, úgyis tíz-húsz lépés ide.”

Így kerül Gyuri a bábaszéki városházára, ahol éppen ülésezik a szenátus – kb. a mai önkormányzati gyűlés. És itt jutunk el az akasztott emberhez, ugyanis a szenátusi ülés fő problémája egy öngyilkos, akit a faluhoz tartozó erdőben találtak.

A Liskovina erdő csősze jelentette, hogy egy ismeretlen, úri ruházatú embert talált felakasztva az erdőben, nem vitás, hogy öngyilkos lett.

A kérdés csak az, hogy mi történjen vele, ezt kellene eldöntenie a szenátusnak. Természetesen nincs egyetértés, a szenátorok több pártra oszlanak:

  • Konopka szántor szerint a szokásos protokollt kell követni: be kell hozni az akasztottat a temetői bódéba, értesíteni az illetékes szolgabírót és az orvost.
  • Galba szenátor szerint viszont inkább vigyék át a hullát a következő falu, Travniki határba. Találják meg a travnikiak, onnantól az ő problémájuk.
  • Kozsehuba András részben egyetért Galbával, de csak abban, hogy nem kell értesíten ia hivatalos szerveket, elég, ha az akasztott embert ott helyben elássák a fa alatt és nem szólnak senkinek.

Óriási vita bontakozik ki:

  • Kozsehuba és társai azért akarják elásatni a hullát a fa alatt, hogy ne hurcolják keresztül a határon a temetőig, mert azt mindenki tudja, hogy az akasztott ember eltemetése jégverést okoz
  • A lényegesen földhözragadtabb gondolkodású Konopka azonban azonnal helyre teszi Kozsehubáékat .„- Szomorú az, hogy egy szenátor beszél így. Biztosítom kegyelmeteket, hogy ama szegény hulla miatt ugyan ide nem dirigálja az Úristen a jeges felhőit. Egy az ördöghöz fordult ember kedvéért nem sújt ezer olyat, aki az ő oldalánál maradt, pláne olyanformán, hogy éppen csak a bűnöst ne érje a büntetés. Micsoda Isten lenne az!”
  • Fajka szenátor szerint viszont ennél kicsit bonyolultabb a helyzet. Az lehet, hogy a szenátorok nem hisznek abban, hogy az akasztott ember jégesőt hoz, az egyszerű babonás nép viszont igen. Ha megtudják, hogy Bábaszéken akasztott embert temettek el, akkor – féltve a termést – értékén felül fognak biztosítást kötni a földjeikre. Ez is katasztrófához vezethet.
  • Ezen a gondolatmeneten tovább haladva Galba szenátor eljut egész odáig, hogy az öngyilkos férfi minden bizonnyal a biztosítótársaság ember volt, aki éppen azért akasztotta fel magát, hogy a bábaszékieket belekergesse a túlbiztosításba.

A vita kezd elfajulni, az álláspontok nem közelednek egymáshoz. A döntő szót a polgármesternek, Mravucsánnak kellene kimondania. Mravucsán azonban nem szeretné, ha egy ilyen súlyos ügyben egyedül neki kellene dönteni, mindent kitalál, hogy elodázza a döntést, és közben fohászkodik, hogy történjen valami, ami miatt elhagyhatná az ülést.

A csoda meg is történik, hiszen ekkor lép be a terembe Gyuri, aki a fülbevalót hozta vissza a gazdájának. Ez a tökéletes ürügy, ami miatt Mravucsán otthagyhatja a szenátusi ülést, anélkül, hogy dönteni kellene.

A történet ezután a fülbevaló vonalán folytatódik, vagyis az olvasó nem tudja meg, hogy a szenátorok milyen döntést hoztak – hoztak-e egyáltalán valamilyet – az akasztott ember ügyében.

Az öngyilkos ember esetében Mikszáth egy kis bepillantást enged a korabeli apró városok életébe. Láthatjuk, hogy milyen dolgok foglalkoztatták az embereket, mennyire összekeveredett a babona és a racionális gondolkodás. Milyen komoly vitát tud kavarni egy látszólag egyszerű probléma megoldása.




Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Az esernyő legendája

Szerző:

Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című művének vitathatatlanul egyik főszereplője az esernyő. Már amennyiben elfogadjuk, hogy egy élettelen tárgy is lehet főszereplő. Javaslom, most fogadjuk el.

Ebben a posztban az esernyő sorsát, legendáját fogjuk körbejárni, vagyis azt, hogy hol, mikor, kinél, miért, hogyan jelenik mg az ernyő. Hogyan lesz egy egyszerű esernyő templomi kegytárgy és több ember, sőt egy egész község életét befolyásoló dolog. Essünk neki!

Mivel többször megkaptam már, hogy mindig a posztok végén van a lényeg, összegzés formájában, ezért most nyissunk az összegzéssel a lusták kedvéért, azután majd kifejtjük bővebben a dolgokat:

Az esernyő történetének vázlata

Az esernyő felbukkan (I. rész) :

Veronka kosara fölé teszi egy ismeretlen – Glogova falu lakói szerint Szent Péter küldte az égből a kislány megmentésére – Srankó „feltámadását” az esernyőnek tulajdonítják – Elindul az esernyő legendája, csodás dolog lesz, templomi kegytárgy. – Megváltoztatja Glogova falu, Bélyi János és Veronka életét is.

Az esernyő eredete (II. rész):

Gregorics Pál élettörténete – Az esernyő mindig felbukkan az öreg életében – kém korában szokott hozzá – soha nem teszi le – utalások az esernyő értékére – az öreg hóbortjának tartják csak – Gregorics halála után nem kerül elő a vagyona

Nyomozás az esernyő után (II. rész)

Wibra Gyuri felnő – ügyvéd lesz – Apja vagyonának legendája nem hagyja nyugodni – nyomozni kezd – Müncz megvette, majd valahol Glogova környékén elhagyta – az ernyő Glogován van – Gyuri oda tart – Találkozás Veronkával Bábaszéken.

A szálak összeérnek (IV. rész)

Vacsora Bábaszéken – Gyuri megismeri Szent Péter esernyőjének legendáját – rájön, hogy Szent Péter esernyője valójában az apja ernyője – hogy jusson hozzá az esernyőhöz? – feleségül kell vennie Veronkát.

Az igazság kiderül (V. rész)

Út Glogovára – Gyuri megmenti Bélyi Jánost – Cserébe megkapja Veronka kezét  – Az esernyő nyelét kicserélték egy ezüst nyélre – A régi nyelet Adameczné elégette – Gyuri elvesztette az örökséget, de megtalálta a szerelmet.

Nos, most, hogy a lusták és kapkodók megkapták az összegzést és csak azok maradtak, akiket valóban érdekel a dolog és foglalkozni akarnak vele részletesebben is, kezdjünk neki bővebben!

Az esernyő legendájának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7

Beske, a cigányasszony jóslatai

Szerző:

Az Egri csillagokhoz kapcsolódó kérdések között viszonylag sokszor jelenik meg a cigányasszony jóslása. Most ezt fogjuk közelebbről megnézni, illetve azt, hogy a jóslatokból mi vált/nem vált valóra a regényben illetve a valóságban.

A cigányasszony külső leírását az I. rész 4. fejezetében kapjuk meg.

„A rabok többnyire fiatal és erős emberek. A nők között van egy kis sovány, rongyos cigány¬asszony is. Annak a keze-lába cigány szokás szerint börzsönnyel van bepirosítva, de még a haja is.
Időnkint hátraveti a fejét, mert a haja a szemébe lóg. És gyakorta szól cigány nyelven Sárközivel, a ragyás cigánnyal.”

Később Beske az I. rész 10. fejezetében jósol előbb Dobónak, majd Gergelynek.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de érdemes megemlíteni, hogy Beske már korábban is villantani akar jóstehetségével az I. rész 4. fejezetében.

„- Hát mit beszélgettek cigányul?
– Ast mondja ezs azs asszony, hogy ha a tűzs mellé erestenék, megmandaná a jevendőnket.”

Gábor pap azonban – ekkor még – gyorsan lerendezi őt.

„- A jövendő Isten kezében van – szólt rájuk a pap. – Ne cselekedjetek az ő nevében semmi komédiát!”

Ne feledjük, a középkorban vagyunk, amikor a jóslás bőven boszorkányságnak számított, szélsőséges esetben öltek is miatta!

A cigányasszony jóslata Dobó Istvánnak

„A cigányasszony odaült a tűzhöz, összekotorta a parazsat, és fekete, apró magvakat szórt reá.
– Datura stramonium- szólt a pap, a magvakra tekintve.”

Lábjegyzetként vetem közbe, hogy a datura stramonium, magyarul csattanó maszlag, aminek a magjai – is – erősen hallucinogének. Vagyis azt mondhatjuk, hogy Beske betépett… Ugyanakkor mielőtt belelkesednétek, jelzem, hogy kipróbálása ellenjavalt, mivel erősen mérgező, élvezeti értéke gyakorlatilag nulla, és fogyasztása esetén sokkal valószínűbb a kórházi kezelés, mint a vihogás… Én szóltam.

„A parázsról kék füstoszlop szállt fel. A cigányasszony kőre ült, és beletartotta a füstbe az orcáját.[…]
– A kezét… – mondotta néhány perc múlva a cigányasszony Dobónak.
Dobó odanyújtotta.
A cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme fehérével nézett fölfelé. És remegő ajkakkal beszélt:
– Vörös és fekete madarakat látok… Szállanak egymás után… Tíz… tizenöt… tizenhét… tizennyolc…
– Ezek az éveim – mondotta Dobó.
– A tizennyolcadik madárral egy angyal repül. Leszáll hozzád, és veled marad. Kendőt rak a homlokodra. A neve Sára.
– Eszerint Sára lesz a feleségem. No, szép vénlegény leszek, mikorra megtalálom Sárát!
– A tizenkilencedik madár vörös. Sötét, villámos felhőt hoz magával. A földön három nagy oszlop eldőlt.
– Buda? Temesvár? Fehérvár? – kérdezi Dobó tűnődve.
– A negyedik is lángol már, te fenntartod azt, noha kezedre, fejedre záporként hull a tűz.
– Szolnok? Eger?
– A huszadik madár aranyszínű. A nap sugaraiba van öltözködve. A fején korona. A korona egy gyémántja az öledbe hull.
– Ez jót jelent.
– Aztán megint vörös és fekete madarak szállanak egymás után. De sötétség következik… Nem látok többé semmit… Lánccsörgést hallok… A te sóhajtásodat…
Összerázkódott, és elbocsátotta Dobónak a kezét.
– Eszerint börtönben halok meg – szólt Dobó összeborzongva.”

Még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3

A kis, piros hüvelyes kard szerepe

Szerző:

Egy másik írásban már volt szó egy olyan tárgyról (Jumurdzsák gyűrűje), ami fontos szerepet játszik az Egri csillagokban és komoly hatással van a cselekményre és a szereplők sorsára.

Most egy másik, hasonlóan fontos dologról lesz szó, nevezetesen Bornemissza Gergely piros hüvelyes kardjáról. Látni fogjuk majd, hogy a kis kard a regény elején és végén jut fontos szerephez.

A kis kard az I. rész 10. fejezetében kerül elő. Emlékezzünk rá, ez az a rész, amikor Dobó és Pécsről toborzott zsoldosai előbb visszaverik Jumurdzsák és társai támadását, majd Gergely segítségével kiszabadítják az erdőben lévő foglyokat.

„Az egyik kocsiban egy halom mindenféle fegyver volt. Az is szedett-vedett zsákmány, java része a Móré várából való. De volt közötte egy könnyű kis meggyszín bársonyhüvelyű kard is. Dobó fölvette azt.

– Bornemissza Gergely, jer ide. Fogd ezt a kardot. A tiéd. Légy hű vitéze a hazának, jámbor szolgája az Istennek. Áldás és szerencse legyen a fegyvereden!
Felkötötte a kardot a gyerek derekára, és homlokon csókolta a kis vitézt.
A kisfiú komolyan fogadta a kitüntetést. Szinte belehalványult. Talán a jövendő idők fuvalma szállt át
egy pillanatra a lelkén: megérezte, hogy nemcsak a kardot kötötték őhozzá, hanem őt is a kardhoz.”

Ebből a részből megtudjuk, hogy a kard hadizsákmány, Móré László várpalotai ostrománál szerezték Jumurdzsákék.

Gergely kiérdemelte a kardot, mondhatni, megdolgozott érte, hiszen életkorához képest nagy haditetteket vitt véghez: Lovat szerzett a töröktől és elvezette Dobóékat az erdőben fogva tartott foglyokhoz.

Figyeljük meg, hogy Gergely jövőbeli sorsa gyakorlatilag eldőlt azzal, hogy megkapta a kardot. Erre utal az, hogy „… nemcsak a kardot kötötték őhozzá, hanem őt is a kardhoz.” Most már biztos, hogy vitéz lesz belőle.

A kis kard még egyszer előbukkan az első részben, a 11. fejezetben. Ekkor Gergely Dobó mellett lovagolva tart vissza a foglyok kiszabadítása után Keresztesfalvára.

„Gergely azt hitte, álmodik. Ahogy ott poroszkált Dobó mellett a kis fürge török lovon, azon tűnődött, hogy hogyan került ő bele ebbe a nagy dicsőségbe.

Hol a lovat nézte, hol a szép kardot. A lovat meg-megsimogatta, a kardot ki-kihúzta. Ha véletlenül törökre bukkannak, és Dobó azt mondja neki: vágjad, Gergő! – hát az is bizonyos, hogy Gergő nekivág most akár egy hadseregnek!”

Gergő tehát nagyon büszke a kardjára. Lássuk be, lehet is, hiszen egyetlen nap alatt hatalmasat fordult az élete. A 7 éves jobbágyfiúnak egyik napról a másikra lett aranya, lova és kardja.

Gergő büszkesége nyilvánul meg akkor is, amikor Gábor pappal Szigetvárra érkeznek Török Bálinthoz. A pap bemutatja Gergelyt Bálint úrnak, a feleségének és két kisfiának. A két Török fiú persze először ijedten nézi az idegen gyereket, de Gergő feltalálja magát:

„- Győjjenek – szólt Gergő -, megmutatom a kardomat.

A három fiú hamarosan összebarátkozott.”

Még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2