Jókai Mór – Az arany ember – Első rész – A Szent Borbála – Olvasónapló

I. rész 9. fejezet: A szigetlakók története

Teréza mama elkezdi mesélni történetüket: 12 évvel korábban még Pancsovában laktak, férjével Bellováryval, aki városi hivatalnok volt. Becsületes, nem gazdag, de jómódú család voltak, egy kislányt neveltek (Noémit). Férjének volt egy barátja Krisztyán Maxim (Tódor apja), aki gabonával kereskedett. Krisztyán Maximnak volt egy gazdag komáromi megrendelője, Brazovics Athanáz.

Brazovics Athanáz minden tavasszal nagy összeget kölcsönzött Krisztyán Maximnak, amit annak ősszel búzában kellett visszafizetni. Az összeg akkora volt, hogy arra már kezest is kellett állítani, ez a kezes pedig Teréza mama férje, Bellováry lett. Az egyik évben – 1816-ban, innen tudjuk meg, hogy mikor játszódik a regény cselekménye – aztán a rossz időjárás elvitte a búzatermést és Krisztyán Maxim nem tudta teljesíteni kötelezettségeit Brazovics Athanáz felé. Ekkor Maxim pénzzé tette mindenét, sőt még kölcsönt is vette fel, majd egy éjszaka nyomtalanul eltűnt, hátrahagyva adósságait és fiát is.

Adósságai nagy részének Bellováry volt a kezese, akin Brazovics Athanáz elkezdte követelni Maxim adósságát, ami akkor összeg volt, hogy Bellováryékat teljesen nyomorba döntötte, esélyük sem volt a törlesztésre. Minden vagyonukat, házukat zálog alá vették.

Bellováry ezt már nem bírta elviselni és szíven lőtte magát.

Teréza mama ott maradt egyedül, férj nélkül, pici lányával, adósságokkal telve, ráadásul férjét sem tudta a temetőben eltemettetni, mert a pap nem hagyta, hogy egy öngyilkost temessenek a megszentelt földbe.

Teréza mama végső elkeseredésében kiment a Duna partjára és vízbe akarta fojtani magát és kislányát, de ekkor egy nagy fekete kutya (Almira) elkapta hátulról a köpenyét. Teréza mama elgondolkodott és végül úgy döntött, hogy nem öli meg magukat, hanem csak azért is új életet kezdenek.

Férjétől korábban hallott a Duna közepén egy kis szigetről, amit a Duna épített hordalékból. Az a kis sziget se Magyarországhoz, se Törökországhoz nem tartozott. Összeszedte azt a kis holmijukat, ami még megmaradt és egy éjszaka átevezett a szigetre, ahol a két kezével teremtett maguknak kis Paradicsomot. De a pénzt egy életre meggyűlölte, hiszen amiatt jutott nyomorba, vesztette el férjét, házát, korábbi életét.

12 éve élnek a Senki szigetén, sokan tudnak arról, hogy ott laknak, de senki sem árulja el őket. A szigeten gyakran kikötnek csempészek, akikkel cserekereskedelmet folytat.

Teréza mama mesél Krisztyán Tódorrol is, akit az apja magára hagyott. A fiúból nagy csibész lett, aki mindig hazudik, mindenkit megcsal, valószínűleg több országnak is kémkedik, soha nincs pénze, de mindig szerez valahonnan. Teréza mamát és Noémit azzal zsarolja, hogy ha nem adnak neki pénzt és élelmet, akkor bejelenti vagy a magyar, vagy a török parton, hogy a Duna közepén van egy új sziget, ami egyetlen térképen sincs rajta. Ha ezt megtenné, akkor mind a két ország igényt tartana az új földre, de addig is, amíg eldöntik, hogy kié, Teréza mamát és Noémit biztos, hogy kitelepítenék a szigetről, ezzel ismét koldussá lennének.

Tímár szótlanul hallgatja végig Teréza mama történetét, szívesen segítene nekik, de nem tud, nincs hozzá se hatalma, se pénze.

Másnap reggelre a Dunán csendesedik a szél, a Szent Borbála tovább tud hajózni, Tímárék elbúcsúznak Teréza mamáéktól, de Tímár megígéri, hogy visszatér még.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!