A cselekményt maga Robinson Crusoe meséli el egyes szám első személyben.

Robinson 1632-ben született Yorkban. Apja a németországi Brémából érkezett Angliába, majd kereskedelemből gazdagodott meg. Robinsont eredetileg Robinson Kreutznaernek hívták, de az angolok ezt nem tudták kiejteni, így ragadt rá a Robinson Crusoe név.

Robinson a harmadik fiú a családban, sokat fantáziál, kalandos terveket szövöget, nagy álma, hogy hajóra szálljon.

Szülei ellenzik ezt, eleinte kedvesen próbálják lebeszélni tervéről. Apja rámutat, hogy nincs értelme ilyen kalandokat keresni, jobban jár, ha otthon marad. Robinson nem hallgat rájuk.

Első hajóútjára 1651. szeptember 1-én kerül sor. Egy barátjával hajózik el Londonba úgy, hogy nem szól a szüleinek.

A hajó szinte azonnal hatalmas viharba kerül, Robinson nagyon fél. A vihar hamarosan elmúlik és Robinson számára kiderül, hogy ez csak egy kis szél volt, semmi köze az igazi nagy tengeri viharokhoz. A hajó hat napos út után kiköt Yarmouth Roadsban.

Ekkor azonban tényleg nagy vihar tör ki, olyan, ami még a tapasztalt kapitányt és embereit is megrémíti. A hajó léket kap, Robinson és a legénység kénytelen csónakba szállni, amivel szerencsésen kijutnak a partra.

A hajó kapitánya  – amikor megtudja, hogy Robinsonnak ez volt az első tengeri útja – figyelmezteti Robinsont, hogy ez intő jel volt, soha többet nem szabad tengerre szállni.

Robinson ezután szárazföldön utazik tovább Londonba. Út közben azon gondolkozik, hogy melyik életet válassza: a nyugodt szárazföldit, vagy a kalandos tengerit. Egy időre letelepszik Londonban, haza nem akar menni, mert fél a szüleitől és szégyenkezik amiatt, hogy első útja ilyen rosszul sikerült.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Daniel Defoe – Robinson Crusoe – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.