Első Könyv – Ebédig

Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című művének műfaja vígeposz, vagy komikus eposz, amiből rögtön két dolog következik:

• Egyrészt egy humoros, vicces, ironikus, szatirikus művel van dolgunk, még ha a mai Olvasónak esetleg nem is tűnik olyan viccesnek, mint Csokonai kortársainak. (Ne feledjük, a vígeposz 1799 telén íródott – valószínűleg –, azóta azért jócskán átalakult az, hogy mit tekintünk humorosnak.)
• Másrészt, mivel eposzról van szó, ezért Csokonai használja a műfaj jellegzetességeit, az eposzi kellékeket, természetesen a vígeposzhoz illően kifacsart formában.

Ennek megfelelően a mű egy eposzi kellékkel, a témamegjelöléssel (propozíció) indul, vagyis a költő megadja a mű témáját:

„Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,

Ki látván  dámák bajos állapotját,

Carnevál s az ifjak ellen feltámada,

S diadalmat is nyert pártára únt hada.”

Ezután egy újabb eposzi kellék következik, a segítségkérés, vagy invokáció. Csokonai ugyanis a borhoz fohászkodik, „Melytől a múzsákban gyúl a fantázia”, hogy a bor és annak múzsája adjon neki elég erőt és ihletet, hogy el tudja mesélni Dorottya történetét.

Ezután kezdődik maga a történet, aminek érdekessége, hogy megszemélyesíti a Farsangot. Farsang tehát egy fiatalember képében jelenik meg, hol Fársángnak, hol Carneválnak nevezve, aki elindul Budáról, hogy végigjárja az országot és a farsang alkalmából összeírja az országban azokat a fiatal lányokat, akiket eljegyeztek, férjhez mentek, vagy eladó sorba kerültek.

Carnevál tehát elindul Budáról és végigjárja a korabeli Magyarország vármegyéit, városait. Székesfehérvár és Veszprém után Tihanynál átkel a befagyott Balatonon és Szántódnál érkezik Somogy vármegyébe. Ezután következik Lölle, Tóti, majd Nagybajomon keresztül érkezik Kaposvárra, ahol az Eszterházy kastélyban száll meg.

Itt Csokonai észbe kap, hogy túlságosan előre szaladt a történetben, egy kicsit visszább kell lépni. Ugyanis maga a költő is csatlakozott Carnevál farsangi menetéhez Kaposmérőnél, tehát még azelőtt, hogy Kaposvárra értek volna.

Vagyis Csokonai személyesen is megjelenik az eposzban, az egy másik kérdés, hogy a népes társasággal, szánokon és lovakon utazó Carnevál emberei közül senki sem hajlandó felvenni a szánjára a költőt.

Ezért Csokonai kénytelen gyalog a szánok után ballagni, egészen addig, amíg Pegazus, a szárnyas ló meg nem könyörül rajta és felveszi a hátára. Így már felülről tudja szemlélni a menetet. (Újabb eposzi kellék: csodás történés)

Csokonai a mitológiai csodaló, Pegazus hátán lovagolva a levegőből szemléli a farsangi mentet, ahogy közeledik Kaposvár felé. Ez jó alkalom neki arra, hogy újabb eposzi kelléket alkalmazzon: következik a seregszemle (enumeráció)

A Somogy vármegyeiek ugyanis a megye öt járásának megfelelően öt csoportra (osztályra) tagolódva követik Carnevált:

• Kaposvár „osztálya” – Vezetőjük Bongorfi, „Közép idejű ő, de a virgonc termet És friss elme benne vigasságra termett.”
• Marcali „osztálya” – Vezetőjük Cserházy, „Vidám a nézése, módos a ruhája, Cifra s cifrán lépked büszke paripája.”
• Igal „osztálya” – Vezérük Ecse, a tanult és világlátott fiatalember.
• Sziget „osztálya” – Vezetőjük Bordács, „Torzonborz bajusza eléggé mutatja, Hogy Bordács inkább Márs, mint Vénus magzatja.”
• Babócsa „osztálya” – Vezérük Szemő, aki „Csak most adott kezet egy szép kisasszonnak. Mátkája portréját a mellyén viseli, Szája mosolygással, szeme tűzzel teli.”

Az öt csapat után következnek „Somogynak mosolygó szépei”, azaz a hölgyek:

• Laura – Szemő felesége, akinek „Képén olvashatni azt a boldogságot, Amellyért kedvelli Szemő a világot”
• madám Cserházyné, Cserházy felesége, „Szép kis ifjasszonyság, még fiatal nagyon.”
• Amália, akinek „Mosolygó ajaki fejlő rózsabimbók, Mellyeken cúkorrá változik minden csók.”

A három fiatal dáma felsorolása természetesen csak példálózó jellegű, a menetben sokkal több gyönyörű lány és asszony van, Csokonai csak kiemelte a három legszebbet.

Ezután még szembetűnőbb a kontraszt a most következő vénasszonyokhoz képest. Csokonai ugyanis elborzadva nézi a következő szánban érkező két vénasszonyt:

• Dorottya (a főszereplőnk) az egyik, „Ki méltó, hogy reá örök párta asszon.” 65 éves rút, ráncos öregasszony, akinek már csak két foga van és „A hamut mamu-nak, a szöszt pösz-nek ejti.” Csokonai nem kíméli a vénasszonyt: „Lohadt mellyén csomó ruhák tekeregnek, Mellyek közt elhervadt csecsei fityegnek.” „Egy szóval nincsen már benne semmi épség, Már elfelejtette nevét is a szépség”.
• Orsolya a másik, aki hasonlóan vén és rút.

Kiderül az is, hogy az egész Somogy megyei tábornak Opor a fővezére, aki „Mind az öt osztálynak vólt teljes díszére.” „Fekete bajusza fedi vídám száját, Árnyékozza barnán pirosló orcáját.”

Így ér a díszes menet Kaposvárra, az Eszterházy kastélyba, ahol már elő van készítve a bálterem. A társaság letelepszik az asztalokhoz és várnak az ebédre, közben beszélgetnek.

A férfiak a szokásos témákat veszik elő: politika, lovak, agarak, pipák, fegyverek, hetvenkedés. A hölgyek pedig a nőies témákkal foglalkoznak: kibeszélik a férfiakat, ékszereket, háztartási pletykákat, az élelmiszerek drágaságát.

Megérkeznek a muzsikusok is, a toponári zsidók, majd felszolgálják az ebédet. A leves alatt csönd van, majd a főételnél megindul a beszélgetés, a desszertnél előkerülnek a borok, a hangulat emelkedni kezd, a zenészek is rákezdenek: „Víg öröm és tréfa űlt minden homlokon”.

Ebéd után Carnevál mond pohárköszöntőt:

„Adjon Isten sok pénzt, bort, búzát, pecsenyét,

Éltesse vármegyénk újj vejét és menyét;

Éljen a barátság közttün és a szerelem;

Aki engem szeret, igyék egyet velem!”

Carnevál azután elkéri Hímentől, „egy kellemes termetű fiatal”-tól a matrikulát, vagyis az anyakönyvet.

Ebbe a könyvbe bele van írva az ország összes megyéjének – köztük Somogy megyének – minden hölgye 12 és 64 év között.

Csokonai is belenéz a könyve, kiderül, hogy akik férjnél vannak, vagy el vannak jegyezve, azok neve mellett vörös kereszt van. Akik pedig pártában maradtak, azaz nem mentek férjhez, azok neve mellett aszott füge van. Csokonai megjegyzi, hogy igen kevés vörös keresztet lát.

Carnevál pedig nagy hangon szónokolni kezd:

„Urak! asszonyságok! tudjátok tisztemet,
Amelly most közzétek vezérlett engemet.
Ím én azért jöttem ide mostanában,
Hogy tudjam, ki van még, s ki nincs már pártában.
Hogy megköszönthessem az újj asszonyokat,
S más fársánggal férjhez adhassak másokat.”

A társaság pedig hangosan diktálja azok neveit, akik az elmúlt évben férjhez mentek, vagy eljegyezték őket. Carnevál pedig bejegyzi a vörös kereszteket a nevek mellé.

Mindenki remekül mulat, kivéve Dorottyát, Orsolyát és a többi vénasszonyt, akiket soha senki sem akart feleségül venni, azaz pártában maradtak.

Carnevál is észleli a vénasszonyok morcosságát: „látta, hogy Dorottya, s akik már vénecskék, Dohognak magokban, hogy ők nem menyecskék.”

Carnevál végez a bejegyzésekkel, majd elrendeli, hogy hozzanak még bort és mulassanak.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Csokonai Vitéz Mihály – Dorottya – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.