Többen jeleztétek már, hogy megkaptátok Gergő és Vicuska kapcsolatának kidolgozását feladatként. Anikó pedig volt olyan jó fej, hogy elkészítette az „olvasónaplopós” változatát a témának. Remélem hasznosnak fogjátok találni, fogadjátok szeretettel és sok lájkkal! 🙂 Zsiráf

Bornemissza Gergely és Cecey Éva kapcsolatát azért is különös elemezni, mert Gergely valós szereplő, Éva pedig az írói fantázia szülötte. Így olyan, mintha egy történelmi személy és egy mesehős kapcsolatát elemeznénk.

Bornemissza Gergelyről a történelmi bizonyítékok alapján tudjuk, hogy személyisége megfelelhetett annak, ahogyan Gárdonyi ábrázolta. Bátor lelkű, hazájáért küzdő, cselekedeteiben elszánt, művelt, józan gondolkodású férfi volt. Arról azonban, hogy szerelmes ifjúként, később férjként hogyan viselkedett, csak Gárdonyi fantáziája alapján értesülhetünk.

A két főhőst egészen kicsi korukban ismerjük meg. Gergő 7 éves, Éva, akit ekkor még Vicuskának szólítanak, 5 esztendős.

Míg Gergő szegény, félárva fiúcska, addig Éva jómódú családból származik. Édesapjával Cecey Péter, dunántúli nemessel, édesanyjával és a számtalan szolgálóval békében élnek keresztesfavi birtokukon. Szülei idős korukban kapták Istentől ajándékba a kislányt, így a szokásosnál nagyobb szeretettel, gondoskodással veszik körül.

Édesapja hadirokkantként tért haza a Dózsa-féle felkelésből. Mindkét lába fából van, egyik térdben, másik bokában nem hajlik. Egyik keze is fából készült. Felesége, Vica édesanyja, mint a jómódú nemesasszonyok, kerek kis asszony. Látszik rajta, hogy nincs gondja az élelemre, mindennapi feladatai elvégzésében pedig szolgálók segítik.

Egy ilyen szolgára, Katóra bízzák a kicsi Vicuskát is azon a napon, amikor a kislány Bornemissza Gergővel a közeli erdőbe szökik lovat legeltetni.

Gergő édesanyjával és nagyapjával Ceceyék birtokán él. Szegény származása miatt szóba sem jöhetne ebben az időben a két gyermek számára közös sors. De a gyermekek mit sem törődnek ezzel. Testvérekként szeretik egymást. Gergő úgy is mint lányt, úgy is, mint gazdája lányát a széltől is óvja Vicát. Vica pedig élvezi, hogy egy bátor, erős fiú gondoskodik a szórakoztatásáról.

Leginkább akkor nyűgözi le a lányt, amikor török fogságba esnek, és onnan a fiú leleményességének köszönhetően tudnak kiszabadulni.

Vica, aki nincs hozzászokva az önálló problémamegoldáshoz, hiszen helyette a problémákat mindig mások oldják meg ekkor még, örömmel adja át ezt a tisztet a nála két évvel idősebb fiúnak.

Visszatérnek családjaikhoz a keresztesfalvi birtokra, de közös gyermekéveik néhány napon belül véget is érnek, hiszen Gergőt Dobó István magával viszi, hogy vitézt neveljen belőle.

Az ezt követő gyermekévekből csak Gergő életéről vannak információink. Tudjuk, hogy Dobó István még útja elején átadja felügyeletét Gábor papnak, aki Török Bálint szigetvári udvarába viszi, hogy ott a kisfiú a Török-fiúkkal együtt kiváló vitézi nevelésben részesüljön.

Gergő innentől kezdve a nemes úr fiaival együtt vitézként nevelkedik a főúri udvarban. Török Jancsival és Ferivel együtt magas szinten megtanulja a latin, a török és a német nyelvet, valamint a korban igen fontos kardforgatás mesterségét is.

Vica, vélhetően, származásának megfelelő nevelést kap apja udvarában. Ez teszi lehetővé számára, hogy néhány év múlva, amikor családjával Budára költözik, a királyné udvarhölgyei közé állhat.

Itt megismerkedik a magasabb körökkel, köztük azokkal az ifjakkal is, akik közül férjet választhatna magának. Nem tudjuk, mi zajlik a lelkében, hogyan érintik meg ezek a találkozások. Csak sejthetjük és remélhetjük, hogy nem felejtette még el gyermekkori kedvesét.

Mert azt biztosan tudjuk, hogy Gergely nem felejtette el őt.

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Gergely és Vicuska kapcsolatának alakulása a regényben bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.