A Légy jó mindhalálig címének értelmezését Kriza követte el, ha hasznosnak találtad az írást, kérlek ismerd el a munkáját egy lájkkal a bejegyzés alatt! Köszönöm: Zsiráf

Móricz Zsigmond 1920-ban írta meg a Légy jó mindhalálig című művét.

Móricz, a 20. század kiemelkedő prózaírója ezzel a regényével példát akart mutatni a kor emberének. Témája ugyanakkor a mai napig aktuális, bármikor magunkra nézve kötelező érvényűnek tekinthető.

Megjegyezném, egy kevésbé ismert műben olvashatunk Misi további életéről is, ez a Forr a bor címet viseli. Eme regény 1931-es alkotás és az érettségire készülő, immáron felnőtt Misi életét ismerhetjük meg belőle.

De most nézzük a fiatal Misit, a Légy jó mindhalálig című műben:

Móricz regényét a cím tükrében hibás feltételezés lenne gyermekregénynek nevezni, bár a története nem tartalmaz bonyolultabb szálakat, a teljes megértéshez a felszín alá kell néznünk.

És akkor egy kis bibliai kitekintő (azoknak, akik esetleg elfelejtették már a 9. osztályban tanultakatJ ), ugyanis a cím egy bibliai utalás.

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.”

Újszövetség, Jelenések könyve, 10. könyv, 2. fejezet

A második halál a pokol, ahová azok az elkárhozott lelkek jutnak, akik nem érdemlik meg a mennyországot.

A mű és a bibliai idézet tanulsága az, hogy legyünk tisztességesek, jók, az utolsó óráig és akkor megkaphatjuk jutalmunkat a túlvilágon.

De nézzük is, mit jelent számunkra ez a felhívás, nézzük meg Nyilas Misi jellemét, cselekedeteit:

Nyilas Misi fiatal gyermekként kerül a debreceni kollégiumba, ami számára nagy dolognak tűnik. Úgy érzi, hatalmas lehetőség ez számára, hisz szegény szülők gyermeke, és ha itt tanul, nemcsak ő maga jut előbbre, de szülei is büszkék lehetnek rá.

Naiv, gyermeki lélek a Nyilas Misi, aki azonban hamar megtapasztalja a való világot. Elsőként a vak Pósalaky bácsival kerül kapcsolatba, itt fontos mozzanat lesz a reskontó ugye, majd a Doroghy Sanyi és a Törökék kerülnek elő a felnőttek világából.

Misi nem feltételez senkiről rosszat, mindenkit jónak lát, de lassan ebbe a gyermeki világba átszűrődik a valóság.

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A A regény címének értelmezése – Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Simonyi ezredes még csak mellékszereplőnek sem nevezhető a regényben, azonban élete szerintem megér egy posztot, két okból is: egyrészt, mert egy hihetetlen figura volt, aki bátorságának köszönhetően gyors és fényes karriert futott be a Habsburg hadseregben, hogy aztán ugyanolyan gyorsan és mélyre bukjon, másrészt pedig a Légy jó mindhalálig olvasónaplójának megírása nem csak Nektek fárasztó, hanem nekem is, gondoltam kikapcsolódásként írok egy kicsit más témában.

Következzék tehát Simonyi óbester „balladája”.

Barbácsi és vitézvári báró Simonyi József valószínűleg 1771. március 18. született, valószínűleg Nagykállóban. A két valószínűleg azt jelenti, hogy elég nagy katyvasz van a születési éve és helye körül, amit nem ritkán maga Simonyi okozott, katonai papírjain időnként más és más helyet és időt megadva.

Játszik még 1770. április 8., 1773. március 18. és 1777. február 28. is, születési helyként pedig Nagykálló mellett Hajdúszoboszló és Tass is. A születési körülményekben egyetlen dolog egyezik meg minden forrásban, ez pedig a vallás: a Simon család római katolikus volt. Ebből is látszik, hogy a korabeli okmányirodák nem voltak olyan hatékonyak, mint a maiak.

Elégedjünk meg tehát annyival, hogy emberünk valamikor az 1770-es években született – csak hogy mindenki megnyugodjon, a halálozásának ideje és helye legalább biztos: 1832. augusztus 23., Arad – egy köznemesi származású mészáros mesternek, Simon Pálnak és Hetesényi Zsuzsannának az 1760-as évek második felében kötött házasságából.

Mint látjuk Józsefet eleinte nem Simonyinak, hanem Simonnak hívták és sima köznemes volt, azaz nem bárónak született, ezt a magas rangot később harcolta ki magának. Egyébként szó szerint.

Ez egyben azt is jelenti, születésekor még „csak” barbácsi Simon Józsefnek hívták, a vitézvári előnevet a bárói címhez kapta. A barbácsi Simonok pedig 1637. december 24-én nyertek címeres nemeslevelet III. Ferdinánd magyar királytól. Szerintem azért ez egy korrekt karácsonyi ajándék.

Simon Pálnak és Hetesényi Zsuzsannának összesen 11 gyermeke született, de ebből csak hárman élték meg a felnőtt kort: az 1768-ban elsőként született János, a mi Józsefünk és az 1782-ben született Zsuzsanna. József két testvére egyébként tisztes – és a korban szokatlan – öregkort éltek meg, nem mellesleg mindketten bőven túlélték híres testvérüket: János 1858-ban halt meg 85 éves korában, Zsuzsanna pedig 1862-ben, 81 évesen.

Simonyi József 16 éves és éppen Kecskeméten próbálja elsajátítani a családi mesterséget, azaz apja egyik kollégájánál mészáros inaskodik, amikor egy hazaútja során megáll Debrecenben, ahol érdeklődve értesül arról, hogy a városban éppen toborzás folyik a császári- királyi Wurmser huszárezredbe.

A szerény, de tisztes megélhetést biztosító mészáros mesterségnél az ifjú Simonyi számára vonzóbbnak tűnik a kalandosabb és több lehetőséggel kecsegetető huszárság, így beáll a seregbe.

Az életrajznak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Simonyi József életrajza bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Ebben a posztban találjátok a Légy jó mindhalálig szereplőit betűrendben. A tartalom kattintásra jelenik meg, kattints egy betűre, aztán egy névre!

• A
• András

• Misi anyukájának a testvére

• „gépészkovács, nagyon derék, jó ember, okos ember, szépen tud beszélni, mindig mintha prédikálna, mert pap szeretett volna lenni, de nem taníttatták ki, szép kongó hangja van, mindenkit túlkiált, s mindig csak szépeket és jókat mond, mintha a katedráról mondaná a híveknek, s ott volt egész télen náluk, mert nem volt állása, csak rakta a fát a tűzre, s ott ült a kis széken, csak olvasott egész télen, regényeket olvasott, meg újságot és gépészeti könyveket” (nyolcadik fejezet)

• András

• Az egyik iskolai pedellus (István a másik). Figyelem! Nem azonos az előző Istvánnal!

• Andrási Lázár
• Misi szobatársa, A osztályos (Misi B osztályos), Böszörményivel és Tök Marcival ők hárman bontják fel Misi pakkját az első fejezetben.
• „Andrási Lázár erős, piros fiú volt, ez sose tanult, mégis első volt az osztályban, olyan emlé¬kezete volt, mint az almárium: amit egyszer beletettek, az benne is maradt. Mindent tudott, amit egyszer hallott, s egyáltalán nem ismerte a tanulás gondjait, akármilyen hosszú verset egyszer-kétszer elolvasott, elmondta végig; ha vasárnap hazajöttek a templomból, a prédiká¬ciót szóról szóra elmondta; ebből később pap lett Szatmár megyében egy pici faluban, s még hatvan éves korában is el tudott mondani hatszáz sort Ovidiusból, s ha megakadt az Íliászban, dörmögött, hogy romlik a memóriája.” (második fejezet)
• B
• Bay

• Gimesi unokatestvére, az A osztályba jár, mellékszereplő

• Báthori tanár úr

• A számtan tanár

  „Ez egy ideges, kemény legény volt, agyagsárga, lobogó haja volt, s felfelé törülve viselte, szigorú, villámló szeme volt, s kemény ökle; beszélték, hogy egyszer egy pedellust úgy vágott pofon, hogy kicsuklott az állkapcsa. Ez nagyon imponált a gyerekeknek, mert a csizmás pedellusokkal sok bajuk volt, viszont nem volt igaz. Ez a tanár is nagyon öltözött, de legalább nem szagosította magát, vőlegény volt, s úgy csapkodta a krétát a táblához, hogy pattogott, néha az ötödik padban ülőknek is majd kiverte a szemét a krétadarab. Nem is sokat törődött a számtannal, eszében sem volt, hogy a számtan törvényeit megfigyeltesse, megértesse, meg-szerettesse, hogy a gyermeki lelkeket felnyissa, mint a drága kis kapukat a tudás számára; hanem abban a pillanatban, mikor egy gyerek csukott szemekkel állott a törtszámok előtt, kitört rajta a düh: „Még ennyit se tudsz, te szamár!” – s zengett a négy fal. Misi szégyellte magát a felelő helyett, s úgy súgta, mondta volna neki, s a végén kisült, hogy ő sem értette…” (második fejezet)

• Berta Imre

• Misi osztálytársa, a legerősebb fiú az osztályban

• C-Cs
• Csicsó Imre

• Misi osztály- és lakótársa

• Csigainé

• Mosó- és vasalónő, Misi ruháit tartja rendben

  „[…]még negyvenöt krajcárt szorongatott a kis kattanós zárú bugyellárisában, s fogalma sem volt róla, hogy fizeti ki egy hét múlva Csigainénak a hatvan krajcárt.” (első fejezet)

  „Próbált latint tanulni, de folyton Csigainé volt az eszében, a kis, csöndes, szelíd mosónő, aki olyan nesztelen és szótlan mosollyal jön a fehérre mosott ruhákkal, s nem bírt a rendhagyó igékkel semmire menni.” (első fejezet)

  „Igaz, hogy az órán is folyton Csigainén járt az esze, hogy miből fizeti ki a hatvan krajcárt […]” (első fejezet)

• Csoknyai tanár úr

• Az énektanár

  „Az énektanár nagyon furcsa ember volt, az összes tanárok közt a legfurcsább. Ez olyan furcsa volt, mintha nem is tanár lett volna, hanem vendég. Nagyon udvarias volt, mindig azt mondta: kérem szépen, kérem szépen, és egy kicsit mintha selypített volna: kévem szépen…” (negyedik fejezet)

• Csorba

• Debrecen egykori polgármestere, a cselekmény szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg a nevét.

• D
• Doroghy Bella

• Doroghy Sanyi egyik nővére (a másik Viola, Ilike), Misi akkor találkozik vele, amikor tanítja Sanyit.

  „A lány egész piros volt, előrehajlott a kézimunka felett, s gyönyörű szép lány volt. Fekete bogárszeme volt, s az úgy csillogott, mintha külön világított volna, az arca piros volt, de azért gyenge fehér a széleken, s amikor szólt, roppant sok porcelánfehér fog volt a szájában. Ez volt rajta a legfeltűnőbb.” (ötödik fejezet)

• Doroghy Ilike (Ilonka)

• Doroghy Sándor legfiatalabb nővére, különös ismertetőjegye, hogy mindig mindenen vihog.

  „[…]a kis Ilike, aki olyan tizenhárom éves, hirtelenpiros arcú, kis fekete lány volt” (ötödik fejezet)

• Doroghy Sándor

• Misi osztálytársa és a negyedik fejezettől tanítványa.

  „Doroghyt otthon Sanyinak hívták, még helyesírást sem tudott, még a szorzótáblát sem tudta, latinból olvasni nem tudott, kétségbe kellett esni rajta, hogy fogja ő ezt megtanítani valamire.” (ötödik fejezet)

• Doroghy Viola

• Doroghy Sanyi legidősebb nővére, tulajdonképpen ő tartja el a családot és szervezi az életüket. Ellenszenves figura, aki úgy állítja be magát, mint aki feláldozta a fiatalságát, a szépségét, csak azért, hogy a családnak jó legyen és Sanyi tanulni tudjon. Ezért cserébe feltétlen engedelmességet vár(na) el a testvéreitől.
  A családi döntéseket azért Violának kell meghozni, mert a nagyapjuk eltékozolta minden vagyonukat, az apjuk alkoholista, az anyjuk pedig beteg.
  Viola álma, hogy Sanyi majd nagy ember lesz, ennek azonban kicsi a valószínűsége, mert Sanyi se nem okos, se nem szorgalmas.

• Drofti Károly

• Misi tanítványa volt még általános iskolába, amikor Misi még a falujukban járt iskolában, nem Debrecenben. A történet szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg.

• F
• Fazekas őrmester

• Misi egyik visszaemlékezésében kerül elő. A történet szempontjából nincs jelentősége.

• Fáni

• Orczyék szakácsnéja, Misi és Orczy tőle tudják meg, hogy valaki felvette a lutri nyereményt

• G-Gy
• Gimesi

• Misi barátja, osztály- és padtársa, valójában Ghimessynek hívják, de a regényben végig Gimesiként szerepel, főszereplő.

  Különös ismertetőjegye, hogy a fejével szokott verekedni és kortól, magasságtól függetlenül bárkinek nekimegy.
  „[…] a Péterfia utcában lakik, egészen kint az erdő felé, egy olyan furcsa lakásban, amilyen nincs több a világon. A nagyanyjával lakik egy kapubolt felett, egy olyan pici szobában, hogy csoda. Csak ők tudnak ott lakni, mert másnak alacsony volna, de Gimesi még kisfiú, még valamicskével őnála is kisebb s véko¬nyabb, de nagyon vakmerő, a fejével szokott verekedni, csak úgy fejjel, mint a faltörő kos, nekimegy akárkinek, s hasba döfi a fiúkat, még a legnagyobbak is elfutnak előle. Ez a Gimesi a nevét úgy írja Ghimessy, de csak úgy mondják Gimesi […]” (első fejezet)
  „Gimesi olyan vékony bőrű fiú volt, a szeme egészen ferde volt, apró fekete szeme, s nem is volt neki sem szemöldöke, sem szempillája, csak nagyon kicsi és szép kis szája volt, s olyan kicsike, mint egy kislány, de azért nagyon fiús és bátor gyerek volt. Nem volt olyan szép gye¬rek, mint Orczy, mert az náluk nagyobb volt, az sem volt kövér, de szőke volt és bársony¬ruhás, és aranyos volt a haja, de az orra hegyes, kicsit pisze: olyan volt, mint egy finom, jó¬szagú, sarjadzó virág. Ők Gimesivel ketten, sovány kis szegény testecskék voltak hozzá képest, kivált ő, tudta, hogy ő nagyon sovány és sárga bőrű s fekete szemöldökű, vastag hangú, nagy szájú, nagy fogú; nem mert nevetni, mert a fogai sárgák voltak; Gimesinek a fogai vékonyak voltak és hosszúak, Orczyé pedig olyan volt, mint a gyöngy. Azt mondják, mindennap mossa, de azt ő nem tudta elképzelni, hogy lehet mosni a fogat. Szappannal a mosdóvízbe? – hisz az utálatos.” (negyedik fejezet)

• Gőte

• A vén Gőte Misiék falujában sírásó. Egy szójátékban kerül elő a neve.

  „- Ez Goethe.
  
  – Gőte? – és a kis Nyilas nevetett.
  
  – Igen.
  
  – Az minek vóna az?
  
  – Az a német.
  
  – Az nem német, az magyar, nem is tud németül egy szót se.
  
  – Ki? Goethe?
  
  – Igen – s hamisan nevetett hozzá.
  
  – Te – mondta csodálkozva Orczy – az a legnagyobb német költő.
  
  – Költő… hisz az a mi sírásónk… a vén Gőte minálunk otthon sírásó – és hangosan nevetett a viccén, s eszébe jutott az öreg, részeges Gőte, a sírásó.” (harmadik fejezet)

• Gyéres tanár úr

• A latin tanár

  „Ez a tanár fiatal ember volt, amint lejött a katedráról, illatszer szaga áradt utána, aztán le s föl járt a teremben, szórakozottan, a kezét mindig letette minden lépésnél egy-egy pad szélére, a keze nagyon erősen meg volt mosva, a körmei igen fényesek voltak. Misi drukkolt, ha köze¬lében volt, mert sohasem volt biztosítva az ember, hogy meg nem szólítja azt, aki éppen a keze ügyében van. A kézelője mindig ragyogó fehér volt, s az aranygomb csillogott benne, mindig tarka selyem nyakkendője volt, egészen lazán kötve, de sohasem csokorra. Ez a tanár nagy gigerli volt, a nadrágja olyan bő volt, mint a cipője hossza, s fel volt hajtva tenyérnyi magasan, még ha sár nem volt is. Nem lehetett a beszédére figyelni, mert minden szaván érzett, hogy nem az a fontos, amit mond, hanem az, hogy a nadrágján gyűrődés ne legyen, hogy a mellénye kifogástalanul simuljon, s egy porszem se szálljon rá.” (második fejezet)

  Gyéres tanár úr bízza meg Misit a negyedik fejezetben, hogy Misi korrepetálja Doroghy Sanyit hetente kétszer (szerdán és szombaton) latinból és számtanból.

• H
• Haranghy úr

• Nyolcadgimnazista, Misi szobafőnökének, Liszanyai úrnak a barátja, „aki verseket írt, meg is jelent a debreceni lapokban” (második fejezet)

• Harmathy

• Fűszerkereskedő és antikvárius, az antikvárium tulajdonosa, ahol Misi a Csokonai Vitéz Mihály életéről szóló könyvet veszi.

  Mellékszereplő, a történet szempontjából nincs jelentősége

  „s azóta olyan mérgesen is szokott a boltja ajtajában ácsorogni, csak akkor lett nyájas, ha valaki bement hozzá vásárolni, s most újakat rakott ki, hogy hátha ezek inkább megtetszenének a jövő-menőknek. De rossz helyen volt a bolt, arra nem szokott senki sem menni, csak cselédlányok kannával a karjukon, meg egyik tanár, aki arrafelé ment haza.” (első fejezet)

• Hektor

• Orczy kutyája, a történet szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg.

• Hertelendy

• Gyéres tanár úr mellett a másik latin tanár, Misiéket nem tanítja, az ötödikesek osztályfőnöke.

• I
• Ilonka kisasszony

• Török bácsi és Török néni lánya

• Isaák Géza

• Misi nagybátyja és példaképe, sárospataki tanár. Ő menti ki végül Misit a debreceni kollégiumból.

• István

• Az egyik iskolai pedellus (a másik András)

  „- Jöjjön az igazgatói irodába – mondta István, a tüdővészes pedellus, akinek egészen uras formája volt, sokan tanárnak is nézték, de megtörten s halkan járt, az arca rozsdavörös volt a tüdőkórtól, s a fiúk azt beszélték, hogy már régen meghalt volna, de fiatal feleséget vett, s az fog előbb meghalni, de ha annak a halála után megint fiatal leányt kap, akkor az megint éltetni fogja a saját haláláig. E miatt a hír miatt, amit különben nem hitt el, mert ő már oda¬haza hozzászokott, hogy a parasztok babonái csak ostoba fecsegések, mégis titokzatos alak volt Misi előtt ez az ember, s nagyon félt tőle.” (tizenegyedik fejezet)

• K
• Kelemen Imre

• Nyilas Misi osztálytársa

  Misi tőle veszi öt krajcárért a Történelmi Arcképcsarnok egyik füzetét

• K. Sánta

• „Ez egy csizmás fiú volt, az apja, azt mondják, favágó, nagyon szótalan fiú, debre¬ceni: ez mindent tud. Persze, csak azt, ami lecke volt már, ennél ő is sokkal többet tud, olyanokat, amiről még nem tanultak az iskolában, mert ő az édesanyjától sokat tanult. De a coniugatiót senki sem tudta az osztályban, csak K. Sánta. És mégis csak negyedik, mert igazságtalanul két kettese van.” (Harmadik fejezet)

• Kiss Mátyás

• Debrecen város rendőrfőkapitánya. A történet szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer kerül elő a neve

• Kocsis Jóska

• Nyilas Misiék szomszédja otthon. Különös ismertetőjegye, hogy mindent ellop, amihez csak hozzáfér, így ellopta Misi nagybátyjának szerszámát is. Érdekesség, hogy amikor megismerték, hogy nála van a szerszám és felelősségre akarták vonni, akkor az apja, az öreg Kocsis csak annyit mond, hogy „nem azé a madár, aki elereszti, hanem aki megfogja.”

  Mellékszereplő, a történet szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg.

• L
• Lisznyai úr

• Misi szobájában a szobafőnök, nyolcadgimnazista

• Láng

• Misi osztálytársa, egyszer összeverekedett Orczy-val. Mellékszereplő, a történet szempontjából nincs jelentősége.

• M
• Margitai Magda

• A gyerekek között terjedő pletyka szerint neki udvarol Gyéres tanár úr

• N-Ny
• Nagy úr

• Misi szobatársa, nyolcadgomnazista

  „Ez a Nagy úr egy valódi nyomorék vállú diák volt, púpos is egy kicsit, de rém okos, a legokosabb fiú volt az egész kollégiumban, mindig olvasott, amikor a többi labdázott vagy korcsolyázott, persze ő nem mehetett velük, hát olvasott, végigfeküdt az ágyán s tanult, és mindent tudott is, és tudott beszélni akármiről a világon.” (második fejezet)

  A második fejezetben ő ajánlja be a vak Pósalaky úrhoz Misit felolvasni.

  „- Nézze csak, én három éve mindennap felolvasok egy vak öregúrnak, újságot olvasok neki délután öttől hatig, s fizet érte tíz krajcárt egy órára.
  
  Nyilas várakozva nézett rá.
  
  – Nekem az idén már nagyon sok a tanulnivalóm, nem volna kedve elvállalni?
  
  A kisdiák lángvörös lett, s nem tudott szólani, csak intett, hogy igen.
  
  – Csak egy dolog a fontos, mindig pont ötkor kell kezdeni, s pont hatkor abbahagyni; az öregúr nagyon pontos ember. Egy hónapban három forint!…
  
  – Köszönöm szépen, Nagy úr… – s tele lett a szeme könnyel.” (második fejezet)

• Názó

• Az öreg földrajz tanár

• Nyilas Feri

• Misi egyik öccse, nem kap szerepet a regényben, csak egyszer említik a nevét

• Nyilas Mihály

• A regény főszereplője.

• Nyilas Bertalan

• Misi apukája, ács. Személyesen nem jeleni meg a regényben, mindig csak Misi visszaemlékezéseiből, álmaiból, tűnődéseiből tudunk meg róla dolgokat

• O
• Orczy Henrik

• Orczy bátyja, mellékszereplő, a történet szempontjából nincs jelentősége

• Orczy Vilmos

• Misi barátja, osztály- és padtársa, főszereplő

  „Mert hárman ültek egy padban, s mivel érdem szerint ültek, tehát Orczy volt az első az osztályban, ő a második, s Gimesi a harmadik. Orczy a latintanár kedvence volt, [..]” (második fejezet)

  Nem a kollégiumban lakik, csak bejár órákra

  „mert az ő apja igen nagy úr, egész Debrecenben a legnagyobb, persze ő meg olyan úrfi volt, hát mit tudta a kollégiumi szokásokat, csak bejárt oda, csúfolták is eleget titokban, a háta mögött, a bársony¬ruhája miatt, meg a térdnadrágja s a karcsú lábszárai miatt, amelyeken úgy lépett, hogy min¬den lépésnél meghajlott a térde, mintha ringatná magát a menéssel. Szóval, rettenetesen nagy úrfi volt, s nem illett a csikó mellől beszabadult fiúk közé.” (második fejezet)

  Katolikus, ezért nem jár hittanra és énekre.

  Misi elmegy hozzájuk a harmadik fejezetben, ahol megismerkedik a családjával, ekkor tudjuk meg, hogy az otthoni beceneve Bébuci.

  Orczynak megjelent egy fogalmazása is a Kis Lap című újságban „Nyári gyönyörűségek címmel”.

• Ónodi Lajos

• Misi osztálytársa, mellékszereplő, a cselekmény szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg a nevét

• P
• Páncél úr

• Nyolcadgimnazista, Misi szobafőnökének, Lisznyai úrnak a barátja.

  Teljes neve Somorjai Páncél, vagyis a Páncél a keresztneve.

• Petky hercegné

• Doroghy Bella nagynénje

• Pósalaky úr

• A vak öregúr, akinél Misi minden délután felolvas.

  „Az öregurat Pósalaky úrnak hívták, s a patikán túl lakott egy nagy, sárga háznak az udva¬rában, hátul, egy igen csinos kis faházban.” (harmadik fejezet)

  „egészen piros öregúr volt, nem is lehetett nagyon öreg, vastag bajusza volt, olyan, mint mikor télen ráfagy a zúzmara a rozmaringra, dús és lobogó, nagyon gyönyörű fehér bajusz. Egészséges és derült ember volt, s oly tisztán nézett kék szemével, hogy az ember zavarban volt előtte, nem hitte volna az ember, hogy nem lát, ha a homlokán nem lett volna egy félkör alakú zöld selyemellenző.” (harmadik fejezet)

  „[…]testes öregember volt, éppen betöltötte a karosszéket, a keze is puha és rózsaszínű volt, az arca frissen borotválva, s majd kicsattant az egészségtől, s olyan derült volt s olyan kellemes, a szája mindig mosolygott egy kicsit.” (harmadik fejezet)

  „Pósalaky úr városi tanácsnok volt, amíg meg nem vakult” (harmadik fejezet)

  Pósalaky úr megálmodik néhány számot, amit Misivel megtetet a lutrin. Ennek a következménye lesz a reskontó- ügye

• S-Sz
• Sándor Mihály

• Misi osztály- és szobatársa, ő megy el Misivel, amikor a kisfiú pakkot kap.

• Simonffy Pista

• Misi osztálytársa, mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg

  „Ez is egy igazi nagyszerű gyerek volt, olyan kotnyeles, hogy mindenkibe belekötött. Állandóan fut¬kározott, mint egy kis pincsikutya, sok bátyja volt, s óra közben sorra futotta az osztályokat, hol az ötödikbe volt, hol a hetedikbe, hol a negyedikbe, s minde¬nütt bent lakott, és hogy olyan picike volt, valósággal dédelgették az idegen osztályokban, ha bement Pisti, akkor vállra kapták, cigarettát adtak neki, és folyton egészen furcsán hecce¬lődtek vele. Ő szokta aztán a pletykákat hordani a többi osztályból.” (hetedik fejezet)

• Simonyi óbester

• Valós történelmi figura, Misi verset ír róla

• Szegedi Ferenc

• Misi osztálytársa, mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg a cselekményben, amikor a hetedik fejezetben nehezményezi, hogy Misi jelest kapott a földrajz fejezetére, pedig egy szót sem szólt, az öreg Názó, a tanár mondott el helyette mindent.

  Gimesi kel Misi pártjára, össze is verekednek Szegedivel.

• Szikszayék

• Török bácsiék barátai, Szikszay bácsi különös ismertetőjegye, hogy mindig hangosan dúdol, az utcán is.

  „Ezek a Szikszayék a Török bácsiék legjobb barátai voltak, ritka vasárnap volt, hogy együtt ne lettek volna. Most jött az egész család, elöl a bácsi, egy hatalmas, piros, dúdolgató ember, aki az utcán egész hangosan szokott dalolgatni magában, s csak úgy ragyogott róla a jókedv s a megelégedés; utána a néni, aki sovány volt, mint a kóró, s a karján egy pici gyereket hozott, akit ő még nem látott, mellette pedig két sovány és rossz fiú jött, akik mindig pajkoskodtak, s a nagyobbik csak csokoládét akart enni, semmi mást, rossz is volt a foga, ritka, és két oldalról romlott mindenik.” (ötödik fejezet)

• Szikszay Lajos

• Szikszay bácsi, a Szikszay család feje, a tizedik fejezetben Misi véletlenül kihallgatja, hogy Szikszay Lajos elvesztette a munkáját. Városi hivatalnok volt és egy ellenőrzés során 179 forint hiányt találtaka városi pénztárban. Szikszay szerint csak elszámolási hiba volt, de ezt kihasználva a polgármester, aki Szikszay régi ellensége, most kirúgatja.

• Szüts Istók

• A tornatanár

  „A tornatanár, Szüts Istók, vastag kis ember volt, kis fekete bajszú, kövér ember, peckes, őrmes¬teresen beszélt, s olyan vastag válla, karja volt, hogy kidagadt a kabátból, de azért soha semmit sem mutatott meg, csak kommandírozott, szerette az erős gyerekeket, azokat külön dolgoztatta, az volt neki a jó tornász, aki hazulról vaskosan, erősen jött el, a többi kákabélűre rá se nézett.” (hetedik fejezet)

• T
• Tajthy Marci

• A osztályos diák, mindenki csak Tök Marcinak hívja.

  Böszörményi, Andrási Lázás és Tök Marci bontják fel Misik pakkját az első fejezetben, és Böszörményi vezetésével megeszik a cipőkenőcsöt, mert az hiszik, hogy sajtkrém.

  Később Misi és Orczy akkor találkoznak vele, amikor Gyéres tanár urat mennek kilesni és találkoznak a kápsáló diákokkal.

• Tannenbaum

• Misi osztálytársa, tulajdonképpen a legokosabb fiú az osztályban, de mivel zsidó, ezért senki – a tanárok sem – veszi komolyan. Mellékszereplő

• Tikos Gyuri

• Misi osztálytársa, mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg

  „Tikos Gyuri, egy igazi cívisgyerek, olyan komoly, magától sosem nevet, kis barna gyerek, amilyen kurta, olyan öreges, ezzel nem lehet verekedni, ha ennek valaki azt mondja, hogy pofon váglak, akkor feljelenti a tanárnak. Nem azért, mintha félne, vagy ártani akarna a másik¬nak, hanem azért, mert a vériben van, hogy a közrend oltalma alá helyezze magát.” (hetedik fejezet)

• Tök Marci

• Lásd: Tajthy Marci

• Török Antal

• Török bácsi és Török néni egyik fia (a másik kettő Imre és János), mellékszereplő, nem jut komoly szerephez.

  „Antal úr nagy szamár, Imre úr meg egy nagy lump, János meg még nagyobb, arról másképp nem is beszélnek soha, tavaly egész évben csak kétszer volt odahaza, és miatta szoktak pörölni, szegény bácsi meg szegény néni.” (ötödik fejezet)

• Török bácsi (Török Pál)

• Misi ismerőse, akiknél előző évben lakott. Török bácsi különös ismertetőjegye, hogy mindig tarka hálósapka van a fején, pipa van a szájában, de csak nagyon ritkán gyújtja meg, és alig beszél a családjával.

• Török Imre

• Török bácsi és Török néni egyik fia (a másik kettő Antal és János), mellékszereplő, nem jut komoly szerephez.

  „Antal úr nagy szamár, Imre úr meg egy nagy lump, János meg még nagyobb, arról másképp nem is beszélnek soha, tavaly egész évben csak kétszer volt odahaza, és miatta szoktak pörölni, szegény bácsi meg szegény néni.” (ötödik fejezet)

• Török János

• Török bácsi és török néni egyik fia (a másik kettő Antal és Imre). Főszreplő, bár nem sokszor jelenik meg, ellenszenves figura, aki ellopja (illetve nem adja vissza) a reskontót, amikor Misi megmutatja.

  Később kiderül, hogy felvette a nyereményt és elszökött a városból Doroghy Bellával együtt.

  „Felnézett a falra, s nagy meglepetéssel látta, hogy nem volt ott a falon a János szénnel nagyobbított arcképe, amit egy kollégája csinált, s tavaly a bácsi a szobából kidobta a kony¬hába, azt mondta, tegyék a tűzre… Vajon hova lett?
  
  Ettől a Jánostól ő mindig félt, mert olyan heccelődő volt. Nagy legény volt a kollégiumban, és iszonyatosan tudott lumpolni. Tavaly oda is volt valahol, s nem is volt Debrecenben, de mintha azt hallotta volna, hogy évek óta nem volt neki szabad otthon lakni, mert az apja nem tűrte: az édesanyja egyszer kifizette az adósságát titokban, akkor Török bácsira nem lehetett ráismerni.” (ötödik fejezet)

  János Misivel küldi el a szerelmes levelet Doroghy Bellának.

• Török néni (Török Júlia)

• Török bácsi felesége

  „hatalmas, erős asszony volt, egész óriás, de jósága és a szívessége még óriásibb volt, s az arca úgy ragyogott, mint a hold.” (ötödik fejezet)

• V
• Valkai tanár úr

• A vallástanár

  „A vallástanár nagy, kövér, fekete ember volt, a bőre olyan, mint a kordován, s igen kevés kis fekete bajusza volt. Méltóságosan szokott bejönni, most is a hóna alatt nagy paksaméta írás volt, azt le sem tette az asztalra, hanem megállott a tanári asztal előtt, végignézett az osztá¬lyon, s intett, hogy: üljetek le.” (második fejezet)

  „Pedig a vallástanár, Valkai tanár úr, nem volt emberevő, szépen kisegítette a felelettel a gyereket: ugye, ez volt… s elmondta a leckét, annak csak éppen rá kellett mondani, hogy igen vagy nem… És aztán lehetetlenség volt, hogy valaha egy gyerek nemet mondott volna, mikor igent kellett mondani, mert Valkai tanár úr úgy kérdezett, hogy: „Ugye Jákóbnak tizenkét fia volt? – Nagyon jól van”.” (második fejezet)

  „[…] oly halálos közönnyel foglalkozott a tananyaggal, mintha kukoricát morzsolt volna szakmányba.” (második fejezet)

  „[…] aki pedig még a legemberibb volt a tanárok között.” (második fejezet)

• Varga János

• Misi osztálytársa, mellékszereplő

• Z
• Zábráczky

• Szüts Istók előtt a tornatanár volt, Misiék már nem találkoznak vele, csak egyszer említik meg a nevét.

A A Légy jó mindhalálig szereplői bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Misi a második fejezetben kap csomagot hazulról. Nézzük most meg ezt közelebbről.

Nyilas Misi egyáltalán nem gondol arra, hogy csomag jöhet a szüleitől, ezt az édesanyja is közölte vele még otthon:

„Fiam, csomagot ne várj, mert én nem tudok olyan finomságokat küldeni, mint a többi gyere­keknek a szülei, hát inkább nem küldök, minek lássák azt mások, hogy milyen szegények vagyunk, édes kis fiam.”

Misi tehát maximum levelet kaphat otthonról, amire számít is Misi, vagy legalábbis reménykedik benne, ezért szalad el minden nap a pedellus irodájához, ahol ki vannak függesztve azoknak a nevei, akik levelet kaptak.

„Október közepén egy szomorú és borús pénteki napon, óraközben, mint mindennap, elszaladt a pedellushoz, s megnézte a kátrányszagú, vasrácsos fekete hirdetőtáblán az érkezett levelek lajstromát. Legnagyobb rémületére ott látta a nevét a többi közt. Ha a nevét kimondták, vagy leírva látta, mindig szívdobogást kapott.”

Misi tehát levélre számít, bemegy a pedellushoz, bemondja a nevét és az osztályát, majd várja, hogy odaadják neki a levelet. A pedellus minden papírt átnéz, de nem találja a Misinek címzett borítékot.

„Végignézték az összes leveleket, nem találták az övét.

– Hogy híják?

– Nyilas Mihály második gimnázium.

A csizmás kis pedellus a pipát a másik oldalra tolta a szájában, s még egyszer végignézte a leveleket.

– Óvasta odaki a nevit?

– Igen.

– Osztig Nyilas András?

– Nem András: Nyilas Mihály második gimnázium, bé.

– Az a, ‘sz ipp a nincs.

Egyszer csak a homlokához kap, s még a kalapot is feltolja rajta, a kis karimás kerek kalapot, amilyet a debreceni cívisek viselnek:

– Nízzík csak! Iszen magának nem levele van, hanem pakkja!”

A beszélgetésből egyrészt kiderül, hogy a Debreceni Református Kollégiumban nem az eszéért tartják a pedellust, másrészt pedig az, hogy Misi nem levelet kapott otthonról, hanem csomagot!

Nagy öröm ez a kisfiúnak, hiszen nem számított rá. Tudja, hogy szegény a családja, az édesanyja is mondta, hogy nem fog csomagot küldeni és most mégis kapott egyet. Nagy valószínűséggel étel van benne, ezt Misi is sejti. Jól is jönne neki, hiszen a konviktusi koszt nem a legfinomabb és nem is túl bőséges.

Misi a pedellusnál azonban nem kapja meg a csomagot, hanem csak a postai utalványt – amire a csomag súly is rá van írva: három és fél kiló, magáért a csomagért majd neki kell elmennie. Ráadásul az utalványért öt krajcárt is fizetnie kell a pedellusnak.

Misi természetesen izgatott a csomag miatt, alig tudja végigülni a nap további tanóráit. Persze az osztály- és szobatársai előtt sem maradhat titokban egy ekkora esemény: a kis Nyilas Mihály pakkot kapott!

Mindenki mindenhol ezt tárgyalja, mindenki véleményt nyilvánít, vajon mi lehet a csomagban és ki mit szeretne, hogy legyen a csomagban.

Önmagában a tény, hogy Misi pakkot kapott, már emel valamennyit Misi tekintélyén. Szokatlan ez a kisfiúnak, nincs hozzászokva a figyelemhez, most meg egyszerre mindenki vele és a csomagjával foglalkozik. Misinek tetszik is, meg nem is ez a figyelem. Egyrészt eredendően visszahúzódó, magányos természete nem örül a nagy felhajtásnak, másrészt viszont tetszik neki, hogy végre vele is foglalkoznak a többiek.

Misi délután egy Sándor Mihály nevű osztálytársával megy el a postára a csomagért, de felbontani már nincs ideje, mert csengetnek a délutáni órákra, csak felszalad vele a szobájába.

A délutáni két tanítási óra (vallás és magyar) még  nehezebben telik, mint a délelőttiek, Misi nagyon szeretné már megnézni a csomagot.

És ekkor jön a katasztrófa: mire Misi felér a szobába, addigra Böszörményi, Andrási és Tök Marci már kibontották a csomagot és nagyrészt felzabálták a tartalmát.

A három fiú tettét tisztán a rosszindulat motiválta, nekik nem az volt a lényeg, hogy egy csomagot kibontsanak, hanem az, hogy Nyilas Misi csomagját bontsák ki.

Misi különösen Böszörményire haragszik, hiszen a fiú nagyobb is, erősebb is, mint ő, ráadásul már többször elvette a festékét, legutóbb éppen az előző fejezetben a kárminvörös festéket.

Misi tehát érthetően elkeseredik, még akkor is, ha a fiúkban legalább annyi becsület van, hogy az édesanyja levelét, ami a csomagban volt, odaadják neki.

A tragédia itt fordul át komédiába, ugyanis Misi számára az édesanyja leveléből kiderül, hogy a csomagban volt cipőkenőcs is. Misi kérdezi is a fiúktól, hogy hová tették a kenőcsöt.

Ekkor tör ki a káosz, hiszen Böszörményiék azt hitték a kenőcsre, hogy vaj és mindet behabzsolták.

Vagyis Misi azért kap némi elégtételt, hiszen a kenőcsevés napokig lázban tartja a szobát és az osztályt, mindenki Böszörményin röhög, aki persze ezt nehezen viseli, dühöng és tombol, különösen, amikor a csomag felbontásához használt kése is eltűnik.

Ez azonban csak erkölcsi elégtétel Misi számára, hiszen azt nem sikerül bebizonyítani, hogy valóban Böszörményi és két társa bontotta fel a csomagot. A három fiú egy emberként hazudja azt, hogy mikor felértek a szobába, már fel volt bontva a csomag, ők meg azt hitték, hogy azért van az asztalon, mert mindenki ehet belőle. (Ehhez azért hozzá tartozik, hogy a kollégiumi szokás szerint, ha valaki csomagot kap, akkor annak tartalmából illik megkínálni a szobatársakat, de ez persze nem azt jelenti, hogy a szobatársak önkényes kibonthatják a másik csomagját.)

Misi ettől függetlenül végtelenül szomorú, amiért csak a csomagja romjai maradtak meg. Érthetetlen számára, hogy miért nyúltak az ő csomagjához, miért bontották ki. Vagyis, hogy valaki miért nyúl olyan dologhoz, ami nem az övé.

A Nyilas Misi pakkja – Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Nyilas Misi fiókjával és annak tartalmával rögtön a regény elején, az első fejezetben megismerkedünk.

A fiók külseje:

„A kisdiák e percben a szoba közepén álló nagy asztal legutolsó, legbelső fiókját kihúzva, abban kotorász. Ennek a fióknak az első oldala zöldre van festve, mint maga az asztal. De az asztal felső lapja már erősen meg van kopva, a fiók azonban még mindig friss zöld, s ez igen tetszik a kisdiáknak, csak azt sajnálja, hogy a fiók régi birtokosai a kulccsal már ezt is össze-vissza karmolászták.”

A fiók tartalma:

• Iskola könyvek és füzetek, többek között a Békési latin nyelvtan
  • A Békési a szerzőt jelöli
• Egy Csokonai Vitéz Mihály életéről szóló könyv, amit 30 krajcárért vett az antikváriumban
  • Ez féltett kincse Misinek, még az előző tanévben fedezte fel az antikvárium kirakatában, de akkor nem merte megvenni, mert túl drágának találta. Később ezt nagyon megbánta, és egész nyáron attól félt, hogy valaki megveszi előle a könyvet, mire ősszel újra kezdődik az iskola. Szerencséjére még októberben is megvolt a könyv, ezért megvette. Azonban kis csalódást okozott neki, mert nem Csokonai versei voltak benne, hanem egy életrajz volt, ami túlságosan bonyolult volt még Misinek.
  • A könyv borítójára rá van pecsételve, hogy „Spitz Ödön jogász”, ezt Misi tintával áthúzza, és mellé írja, hogy „Nyilas Mihály 1892”
  • „Rendkívüli és kimondhatatlan gyönyöröket élvezett, hogy neki van egy saját vásárlású, igazi, vastag könyve, amire ráírta a nevét.”

• Egy füzet a Történelmi Arcképcsarnok című sorozatból, amit Misi egy Kelemen Imre nevű osztálytársától vett 5 krajcárért.

• • „[…]nagyszerű örömö­ket érzett, hogy koronás királyok és üstökös hősök laknak a fiókjában, a boldog hideglelés is utolérte, ha csak a sarkát megpillantotta a füzetnek, s különben elhatározta, hogy le fogja valamennyit rajzolni […]”

• Misi legnagyobb kincse egy bőrkötéses könyv.
  • Ezt Törökéknél találta a kamrába és az ottani gyerekek labdának használták. Misinek nagyon megtetszik a könyv, nem a tartalma miatt, mert az valami latin szöveg, hanem a borítója miatt. Egy óvatlan pillanatban a könyv lapjait kitépi és a borítót elviszi magával. Ezután vesz 50 ív papírt és a Darabos utcai könyvkötőnél bekötteti a borítóba. Így tulajdonképpen lett neki egy bőrkötéses naplója.
  • Misi elhatározza, hogy ebbe a könyvbe mindent be fog írni, ami csak történik vele, vagy ami eszébe jut. Azonban telnek a napok, hetek, de Misi semmit sem ír a könyvbe, azon kívül, hogy az első oldalra beírja, hogy „Jegyzetek Nyilas Mihály Debrecen 1892”
  • Misi Csittvári Krónikának nevezi a könyvet. A Csittvári Krónika Jókai Mór És mégis mozog a föld című művének egyik fejezetcíme, ha érdekel, itt olvashatod el.
  • Egy kármin színű festék, amit előző nap vett Pongrácznál, 5 krajcárért.
  • Néhány rajzlap

A Nyilas Misi kincsei – Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Légy jó mindhalálig bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Első fejezet

A Légy jó mindhalálig olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

• Simonyi József (Simonyi óbester) életrajza
• A regény címének értelmezése
• Nyilas Misi kincsei (Mi van Misi fiókjában?)
• Nyilas Misi pakkja (csomagja)
• A reskontó ügye

A történet 1892 őszén kezdődik a Debreceni Református Kollégium 19. számú coetusában (szobájában). Az egyébként hét fős szobában most csak két fiú van: a regény főszereplője, Nyilas Mihály és egy Böszörményi nevű fiú.

Mindketten másodikosok, vagyis 12 évesek, de nem egy osztályba járnak, Misi B-s, Böszörményi A-s.

A fejezetből megtudunk néhány dolgot a főhősről: előző évben még nem a kollégiumban lakott, hanem egy ismerős családnál a Nagymester utcában, Törökéknél. Mivel azonban az első évet kitűnő eredménnyel zárta, ezért megkapta a tandíjmentességet és beköltözhetett a kollégiumba. Egészen pontosan a tandíjmentességet már előző évben megszerezte, a kollégiumi hely azt jelenti, hogy nem kell fizetnie a szállásért és az ellátásért.

Nagy dolog ez Misinek, mert a családja nagyon szegény, öten vannak testvérek, csak fiúk. Az apjuk ács és egy Debrecentől távol eső faluban laknak, bár az nem derül ki, hogy pontosan hol.

Megtudjuk azt is, hogy Misi alacsony, vékony gyerek, aki a nagyság szerint felállított tornasorban hátulról a harmadik.

Misi éppen latint indul tanulni a füvészkertbe, ezért benyúl a fiókjába, hogy kivegye a latin tankönyvet. Megtudjuk azt is, hogy mi van a fiókjában:

• A Békési latin nyelvtankönyv
• Egy Csokonai Vitéz Mihály életéről szóló könyv
• Egy füzet a Történelmi Arcképcsarnok című sorozatból
• Misi legnagyobb kincse, egy bőrkötéses könyv.
• Ezt Törökéknél találta a kamrában és az ottani gyerekek labdának használták. Misinek nagyon megtetszik a könyv, nem a tartalma miatt, mert az valami latin szöveg, hanem a borítója miatt. Egy óvatlan pillanatban a könyv lapjait kitépi, és a borítót elviszi magával. Ezután vesz 50 ív papírt és a Darabos utcai könyvkötőnél bekötteti a borítóba. Így tulajdonképpen lett neki egy bőrkötéses naplója.
• Egy kármin színű festék
• Néhány rajzlap

Misi fiókjáról bővebben olvashatsz a Nyilas Misi kincsei (Mi van Misi fiókjában?) című írásban

A kármin, azaz vörös színű festéknek akkor lesz jelentősége, amikor Misi már éppen indulna a füvészkertbe, de a másik fiú, Böszörményi megállítja:

„- Te!
Ijedten nézett a pajtására, annak semmi jót nem ígért az arca, már biztos, hogy festéket akar.
– Mongyad csak, van festéked? – kérdezte Böszörményi.”

Böszörményinek ugyanis szokása, hogy elkéri mások festékét és el is használja, anélkül, hogy kifizetné, vagy visszavenné, mint ahogy Misitől is többször kért már festéket. Böszörményinek pedig nem nagyon lehet nemet mondani, mert sokkal magasabb, mint Misi és szeret verekedni.

Misi búsan veszi elő a kárminvörös festéket, Böszörményi pedig rögtön lecsap rá. Misi szomorúan veszi tudomásul, hogy lemondhat a festékéről, mert Böszörményi szeret festeni, csak éppen nem tud, viszont az összes festéket el fogja használni.

„A kicsi kétségbeesetten le is mondott a festékjéről, hóna alá szorította a latin nyelvtanát, s fejébe készült nyomni a kis kalapját.”

Itt jutunk el a fejezet másik fontos tárgyához, Misi kalapjához. A kisfiú nem szereti a kalapját, úgy érzi nem neki való, nem teszik neki a zöld színe és a rajta lévő két zsinór, azonban nem tehet ellene semmit, kénytelen azt hordani, mert a családja túl szegény ahhoz, hogy újat vegyenek neki.

Misi bemegy a füvészkertbe, ami rögtön a kollégium mellett van és próbál a latin leckére koncentrálni, de nem sikerül neki. Sokkal jobban foglakoztatja, hogy közeledik a hónap vége, amikor majd ki kell fizetnie Csigainét, aki a ruháját mossa és vasalja. Neki pedig nincs elég pénze, leginkább azért, mert bekötette azt a könyvet.

Misi próbálja magolni a latint, de egyre csak a problémákon jár az esze: Böszörményi az ő festékét pusztítja és nincs elég pénze kifizetni Csigainét.

„Szerette volna megtanulni, de nem lehetett. Tele volt a szíve, a feje, valami nagy fájdalom­mal. A szüleire gondolt, s a szemébe könny jött, mert tőlük nem kérhet pénzt, mert nekik nincs, mert ha eszébe jut, hogy ő itt a konviktusban húst eszik és jó falatokat, otthon pedig hitvány krumplilevest esznek, nagyon szégyelli magát, s most míg a latin coniugatiót hajto­gatja gépiesen, folyton ég az arca a szégyentől, hogy azt a könyvet beköttette.”

Misi végül kétségbeesésében elsírja magát, hosszan, sokáig sír, mire megkönnyebbül és visszaindul a kollégiumba.

A kollégiumi szobában Böszörményi már nem fest és nincs egyedül, megjöttek a többiek is, aki addig az udvaron longamétát játszottak. A szobában összesen heten laknak, ebből öten másodikosok, ketten pedig már nyolcadikosok, akiket a kicsiknek „úr”-nak kell szólítani: Lisznyai úr, a szobafőnök, aki a szoba rendjéért felel és Nagy úr, aki egy alacsony, béna vállú fiú, most éppen cigarettát tölt.

Amikor Misi belép a szobába, mindenki kineveti, mert amíg a füvészkertben tanulni próbált egy fehér olajfa hosszú leveleit tűzte a hajába, amiről aztán elfelejtkezett.

Misinek erről jut eszébe, hogy a kertben hagyta a kalapját. Kétségbeesetten rohan vissza, de a füvészkertet már bezárták. Misinek igazából csak annyit kéne csinálni, hogy meghúzza a csengőt, akkor beengednék, és megkereshetné a kalapját, de a kisfiú ezt nem meri megtenni.

„Soká állt a kollégium sarkánál, elbújt az emlékkertben az orgonabokrok megett, s addig sírdo­gált, míg csak meg nem hallotta a konviktusi csengőt.”

Misinek sietnie kell vissza, mert vacsorára csöngettek. Felszalad a szobába és előkeresi a másik kalapját, egy szalmakalapot, amit már nem akart többet felvenni, mert megázott az esőben és elvesztette a formáját. Ezzel a kitérővel azonban elkésik a közös vacsoráról, amiért büntetés jár, de szerencsére be tud lopakodni úgy, hogy nem veszik észre a késését.

A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: kármin, krajcár, longaméta. Jelentésüket itt találod.

A regény szereplőinek betűrendes felsorolását itt találod.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Móricz Zsigmond – Légy jó mindhalálig – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.