A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A A Goriot apó szereplői betűrendben bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

A bejegyzéshez kapcsolódó, ajánlott posztok:

• Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák – Olvasónapló
• Idegen, régi és régies szavak és jelentésük a regényben – szószedet

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A A két koldusdiák szereplői betűrendben bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

A A két lotti szereplői betűrendben bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

A Csongor és Tünde olvasónaplóját itt találjátok!

A A Csongor és Tünde szereplői bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

A A Hamlet szereplőinek egymáshoz való viszonya bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

A A Hamlet szereplői bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Ebben a posztban találjátok a Légy jó mindhalálig szereplőit betűrendben. A tartalom kattintásra jelenik meg, kattints egy betűre, aztán egy névre!

• A
• András

• Misi anyukájának a testvére

• „gépészkovács, nagyon derék, jó ember, okos ember, szépen tud beszélni, mindig mintha prédikálna, mert pap szeretett volna lenni, de nem taníttatták ki, szép kongó hangja van, mindenkit túlkiált, s mindig csak szépeket és jókat mond, mintha a katedráról mondaná a híveknek, s ott volt egész télen náluk, mert nem volt állása, csak rakta a fát a tűzre, s ott ült a kis széken, csak olvasott egész télen, regényeket olvasott, meg újságot és gépészeti könyveket” (nyolcadik fejezet)

• András

• Az egyik iskolai pedellus (István a másik). Figyelem! Nem azonos az előző Istvánnal!

• Andrási Lázár
• Misi szobatársa, A osztályos (Misi B osztályos), Böszörményivel és Tök Marcival ők hárman bontják fel Misi pakkját az első fejezetben.
• „Andrási Lázár erős, piros fiú volt, ez sose tanult, mégis első volt az osztályban, olyan emlé¬kezete volt, mint az almárium: amit egyszer beletettek, az benne is maradt. Mindent tudott, amit egyszer hallott, s egyáltalán nem ismerte a tanulás gondjait, akármilyen hosszú verset egyszer-kétszer elolvasott, elmondta végig; ha vasárnap hazajöttek a templomból, a prédiká¬ciót szóról szóra elmondta; ebből később pap lett Szatmár megyében egy pici faluban, s még hatvan éves korában is el tudott mondani hatszáz sort Ovidiusból, s ha megakadt az Íliászban, dörmögött, hogy romlik a memóriája.” (második fejezet)
• B
• Bay

• Gimesi unokatestvére, az A osztályba jár, mellékszereplő

• Báthori tanár úr

• A számtan tanár

  „Ez egy ideges, kemény legény volt, agyagsárga, lobogó haja volt, s felfelé törülve viselte, szigorú, villámló szeme volt, s kemény ökle; beszélték, hogy egyszer egy pedellust úgy vágott pofon, hogy kicsuklott az állkapcsa. Ez nagyon imponált a gyerekeknek, mert a csizmás pedellusokkal sok bajuk volt, viszont nem volt igaz. Ez a tanár is nagyon öltözött, de legalább nem szagosította magát, vőlegény volt, s úgy csapkodta a krétát a táblához, hogy pattogott, néha az ötödik padban ülőknek is majd kiverte a szemét a krétadarab. Nem is sokat törődött a számtannal, eszében sem volt, hogy a számtan törvényeit megfigyeltesse, megértesse, meg-szerettesse, hogy a gyermeki lelkeket felnyissa, mint a drága kis kapukat a tudás számára; hanem abban a pillanatban, mikor egy gyerek csukott szemekkel állott a törtszámok előtt, kitört rajta a düh: „Még ennyit se tudsz, te szamár!” – s zengett a négy fal. Misi szégyellte magát a felelő helyett, s úgy súgta, mondta volna neki, s a végén kisült, hogy ő sem értette…” (második fejezet)

• Berta Imre

• Misi osztálytársa, a legerősebb fiú az osztályban

• C-Cs
• Csicsó Imre

• Misi osztály- és lakótársa

• Csigainé

• Mosó- és vasalónő, Misi ruháit tartja rendben

  „[…]még negyvenöt krajcárt szorongatott a kis kattanós zárú bugyellárisában, s fogalma sem volt róla, hogy fizeti ki egy hét múlva Csigainénak a hatvan krajcárt.” (első fejezet)

  „Próbált latint tanulni, de folyton Csigainé volt az eszében, a kis, csöndes, szelíd mosónő, aki olyan nesztelen és szótlan mosollyal jön a fehérre mosott ruhákkal, s nem bírt a rendhagyó igékkel semmire menni.” (első fejezet)

  „Igaz, hogy az órán is folyton Csigainén járt az esze, hogy miből fizeti ki a hatvan krajcárt […]” (első fejezet)

• Csoknyai tanár úr

• Az énektanár

  „Az énektanár nagyon furcsa ember volt, az összes tanárok közt a legfurcsább. Ez olyan furcsa volt, mintha nem is tanár lett volna, hanem vendég. Nagyon udvarias volt, mindig azt mondta: kérem szépen, kérem szépen, és egy kicsit mintha selypített volna: kévem szépen…” (negyedik fejezet)

• Csorba

• Debrecen egykori polgármestere, a cselekmény szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg a nevét.

• D
• Doroghy Bella

• Doroghy Sanyi egyik nővére (a másik Viola, Ilike), Misi akkor találkozik vele, amikor tanítja Sanyit.

  „A lány egész piros volt, előrehajlott a kézimunka felett, s gyönyörű szép lány volt. Fekete bogárszeme volt, s az úgy csillogott, mintha külön világított volna, az arca piros volt, de azért gyenge fehér a széleken, s amikor szólt, roppant sok porcelánfehér fog volt a szájában. Ez volt rajta a legfeltűnőbb.” (ötödik fejezet)

• Doroghy Ilike (Ilonka)

• Doroghy Sándor legfiatalabb nővére, különös ismertetőjegye, hogy mindig mindenen vihog.

  „[…]a kis Ilike, aki olyan tizenhárom éves, hirtelenpiros arcú, kis fekete lány volt” (ötödik fejezet)

• Doroghy Sándor

• Misi osztálytársa és a negyedik fejezettől tanítványa.

  „Doroghyt otthon Sanyinak hívták, még helyesírást sem tudott, még a szorzótáblát sem tudta, latinból olvasni nem tudott, kétségbe kellett esni rajta, hogy fogja ő ezt megtanítani valamire.” (ötödik fejezet)

• Doroghy Viola

• Doroghy Sanyi legidősebb nővére, tulajdonképpen ő tartja el a családot és szervezi az életüket. Ellenszenves figura, aki úgy állítja be magát, mint aki feláldozta a fiatalságát, a szépségét, csak azért, hogy a családnak jó legyen és Sanyi tanulni tudjon. Ezért cserébe feltétlen engedelmességet vár(na) el a testvéreitől.
  A családi döntéseket azért Violának kell meghozni, mert a nagyapjuk eltékozolta minden vagyonukat, az apjuk alkoholista, az anyjuk pedig beteg.
  Viola álma, hogy Sanyi majd nagy ember lesz, ennek azonban kicsi a valószínűsége, mert Sanyi se nem okos, se nem szorgalmas.

• Drofti Károly

• Misi tanítványa volt még általános iskolába, amikor Misi még a falujukban járt iskolában, nem Debrecenben. A történet szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg.

• F
• Fazekas őrmester

• Misi egyik visszaemlékezésében kerül elő. A történet szempontjából nincs jelentősége.

• Fáni

• Orczyék szakácsnéja, Misi és Orczy tőle tudják meg, hogy valaki felvette a lutri nyereményt

• G-Gy
• Gimesi

• Misi barátja, osztály- és padtársa, valójában Ghimessynek hívják, de a regényben végig Gimesiként szerepel, főszereplő.

  Különös ismertetőjegye, hogy a fejével szokott verekedni és kortól, magasságtól függetlenül bárkinek nekimegy.
  „[…] a Péterfia utcában lakik, egészen kint az erdő felé, egy olyan furcsa lakásban, amilyen nincs több a világon. A nagyanyjával lakik egy kapubolt felett, egy olyan pici szobában, hogy csoda. Csak ők tudnak ott lakni, mert másnak alacsony volna, de Gimesi még kisfiú, még valamicskével őnála is kisebb s véko¬nyabb, de nagyon vakmerő, a fejével szokott verekedni, csak úgy fejjel, mint a faltörő kos, nekimegy akárkinek, s hasba döfi a fiúkat, még a legnagyobbak is elfutnak előle. Ez a Gimesi a nevét úgy írja Ghimessy, de csak úgy mondják Gimesi […]” (első fejezet)
  „Gimesi olyan vékony bőrű fiú volt, a szeme egészen ferde volt, apró fekete szeme, s nem is volt neki sem szemöldöke, sem szempillája, csak nagyon kicsi és szép kis szája volt, s olyan kicsike, mint egy kislány, de azért nagyon fiús és bátor gyerek volt. Nem volt olyan szép gye¬rek, mint Orczy, mert az náluk nagyobb volt, az sem volt kövér, de szőke volt és bársony¬ruhás, és aranyos volt a haja, de az orra hegyes, kicsit pisze: olyan volt, mint egy finom, jó¬szagú, sarjadzó virág. Ők Gimesivel ketten, sovány kis szegény testecskék voltak hozzá képest, kivált ő, tudta, hogy ő nagyon sovány és sárga bőrű s fekete szemöldökű, vastag hangú, nagy szájú, nagy fogú; nem mert nevetni, mert a fogai sárgák voltak; Gimesinek a fogai vékonyak voltak és hosszúak, Orczyé pedig olyan volt, mint a gyöngy. Azt mondják, mindennap mossa, de azt ő nem tudta elképzelni, hogy lehet mosni a fogat. Szappannal a mosdóvízbe? – hisz az utálatos.” (negyedik fejezet)

• Gőte

• A vén Gőte Misiék falujában sírásó. Egy szójátékban kerül elő a neve.

  „- Ez Goethe.
  
  – Gőte? – és a kis Nyilas nevetett.
  
  – Igen.
  
  – Az minek vóna az?
  
  – Az a német.
  
  – Az nem német, az magyar, nem is tud németül egy szót se.
  
  – Ki? Goethe?
  
  – Igen – s hamisan nevetett hozzá.
  
  – Te – mondta csodálkozva Orczy – az a legnagyobb német költő.
  
  – Költő… hisz az a mi sírásónk… a vén Gőte minálunk otthon sírásó – és hangosan nevetett a viccén, s eszébe jutott az öreg, részeges Gőte, a sírásó.” (harmadik fejezet)

• Gyéres tanár úr

• A latin tanár

  „Ez a tanár fiatal ember volt, amint lejött a katedráról, illatszer szaga áradt utána, aztán le s föl járt a teremben, szórakozottan, a kezét mindig letette minden lépésnél egy-egy pad szélére, a keze nagyon erősen meg volt mosva, a körmei igen fényesek voltak. Misi drukkolt, ha köze¬lében volt, mert sohasem volt biztosítva az ember, hogy meg nem szólítja azt, aki éppen a keze ügyében van. A kézelője mindig ragyogó fehér volt, s az aranygomb csillogott benne, mindig tarka selyem nyakkendője volt, egészen lazán kötve, de sohasem csokorra. Ez a tanár nagy gigerli volt, a nadrágja olyan bő volt, mint a cipője hossza, s fel volt hajtva tenyérnyi magasan, még ha sár nem volt is. Nem lehetett a beszédére figyelni, mert minden szaván érzett, hogy nem az a fontos, amit mond, hanem az, hogy a nadrágján gyűrődés ne legyen, hogy a mellénye kifogástalanul simuljon, s egy porszem se szálljon rá.” (második fejezet)

  Gyéres tanár úr bízza meg Misit a negyedik fejezetben, hogy Misi korrepetálja Doroghy Sanyit hetente kétszer (szerdán és szombaton) latinból és számtanból.

• H
• Haranghy úr

• Nyolcadgimnazista, Misi szobafőnökének, Liszanyai úrnak a barátja, „aki verseket írt, meg is jelent a debreceni lapokban” (második fejezet)

• Harmathy

• Fűszerkereskedő és antikvárius, az antikvárium tulajdonosa, ahol Misi a Csokonai Vitéz Mihály életéről szóló könyvet veszi.

  Mellékszereplő, a történet szempontjából nincs jelentősége

  „s azóta olyan mérgesen is szokott a boltja ajtajában ácsorogni, csak akkor lett nyájas, ha valaki bement hozzá vásárolni, s most újakat rakott ki, hogy hátha ezek inkább megtetszenének a jövő-menőknek. De rossz helyen volt a bolt, arra nem szokott senki sem menni, csak cselédlányok kannával a karjukon, meg egyik tanár, aki arrafelé ment haza.” (első fejezet)

• Hektor

• Orczy kutyája, a történet szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg.

• Hertelendy

• Gyéres tanár úr mellett a másik latin tanár, Misiéket nem tanítja, az ötödikesek osztályfőnöke.

• I
• Ilonka kisasszony

• Török bácsi és Török néni lánya

• Isaák Géza

• Misi nagybátyja és példaképe, sárospataki tanár. Ő menti ki végül Misit a debreceni kollégiumból.

• István

• Az egyik iskolai pedellus (a másik András)

  „- Jöjjön az igazgatói irodába – mondta István, a tüdővészes pedellus, akinek egészen uras formája volt, sokan tanárnak is nézték, de megtörten s halkan járt, az arca rozsdavörös volt a tüdőkórtól, s a fiúk azt beszélték, hogy már régen meghalt volna, de fiatal feleséget vett, s az fog előbb meghalni, de ha annak a halála után megint fiatal leányt kap, akkor az megint éltetni fogja a saját haláláig. E miatt a hír miatt, amit különben nem hitt el, mert ő már oda¬haza hozzászokott, hogy a parasztok babonái csak ostoba fecsegések, mégis titokzatos alak volt Misi előtt ez az ember, s nagyon félt tőle.” (tizenegyedik fejezet)

• K
• Kelemen Imre

• Nyilas Misi osztálytársa

  Misi tőle veszi öt krajcárért a Történelmi Arcképcsarnok egyik füzetét

• K. Sánta

• „Ez egy csizmás fiú volt, az apja, azt mondják, favágó, nagyon szótalan fiú, debre¬ceni: ez mindent tud. Persze, csak azt, ami lecke volt már, ennél ő is sokkal többet tud, olyanokat, amiről még nem tanultak az iskolában, mert ő az édesanyjától sokat tanult. De a coniugatiót senki sem tudta az osztályban, csak K. Sánta. És mégis csak negyedik, mert igazságtalanul két kettese van.” (Harmadik fejezet)

• Kiss Mátyás

• Debrecen város rendőrfőkapitánya. A történet szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer kerül elő a neve

• Kocsis Jóska

• Nyilas Misiék szomszédja otthon. Különös ismertetőjegye, hogy mindent ellop, amihez csak hozzáfér, így ellopta Misi nagybátyjának szerszámát is. Érdekesség, hogy amikor megismerték, hogy nála van a szerszám és felelősségre akarták vonni, akkor az apja, az öreg Kocsis csak annyit mond, hogy „nem azé a madár, aki elereszti, hanem aki megfogja.”

  Mellékszereplő, a történet szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg.

• L
• Lisznyai úr

• Misi szobájában a szobafőnök, nyolcadgimnazista

• Láng

• Misi osztálytársa, egyszer összeverekedett Orczy-val. Mellékszereplő, a történet szempontjából nincs jelentősége.

• M
• Margitai Magda

• A gyerekek között terjedő pletyka szerint neki udvarol Gyéres tanár úr

• N-Ny
• Nagy úr

• Misi szobatársa, nyolcadgomnazista

  „Ez a Nagy úr egy valódi nyomorék vállú diák volt, púpos is egy kicsit, de rém okos, a legokosabb fiú volt az egész kollégiumban, mindig olvasott, amikor a többi labdázott vagy korcsolyázott, persze ő nem mehetett velük, hát olvasott, végigfeküdt az ágyán s tanult, és mindent tudott is, és tudott beszélni akármiről a világon.” (második fejezet)

  A második fejezetben ő ajánlja be a vak Pósalaky úrhoz Misit felolvasni.

  „- Nézze csak, én három éve mindennap felolvasok egy vak öregúrnak, újságot olvasok neki délután öttől hatig, s fizet érte tíz krajcárt egy órára.
  
  Nyilas várakozva nézett rá.
  
  – Nekem az idén már nagyon sok a tanulnivalóm, nem volna kedve elvállalni?
  
  A kisdiák lángvörös lett, s nem tudott szólani, csak intett, hogy igen.
  
  – Csak egy dolog a fontos, mindig pont ötkor kell kezdeni, s pont hatkor abbahagyni; az öregúr nagyon pontos ember. Egy hónapban három forint!…
  
  – Köszönöm szépen, Nagy úr… – s tele lett a szeme könnyel.” (második fejezet)

• Názó

• Az öreg földrajz tanár

• Nyilas Feri

• Misi egyik öccse, nem kap szerepet a regényben, csak egyszer említik a nevét

• Nyilas Mihály

• A regény főszereplője.

• Nyilas Bertalan

• Misi apukája, ács. Személyesen nem jeleni meg a regényben, mindig csak Misi visszaemlékezéseiből, álmaiból, tűnődéseiből tudunk meg róla dolgokat

• O
• Orczy Henrik

• Orczy bátyja, mellékszereplő, a történet szempontjából nincs jelentősége

• Orczy Vilmos

• Misi barátja, osztály- és padtársa, főszereplő

  „Mert hárman ültek egy padban, s mivel érdem szerint ültek, tehát Orczy volt az első az osztályban, ő a második, s Gimesi a harmadik. Orczy a latintanár kedvence volt, [..]” (második fejezet)

  Nem a kollégiumban lakik, csak bejár órákra

  „mert az ő apja igen nagy úr, egész Debrecenben a legnagyobb, persze ő meg olyan úrfi volt, hát mit tudta a kollégiumi szokásokat, csak bejárt oda, csúfolták is eleget titokban, a háta mögött, a bársony¬ruhája miatt, meg a térdnadrágja s a karcsú lábszárai miatt, amelyeken úgy lépett, hogy min¬den lépésnél meghajlott a térde, mintha ringatná magát a menéssel. Szóval, rettenetesen nagy úrfi volt, s nem illett a csikó mellől beszabadult fiúk közé.” (második fejezet)

  Katolikus, ezért nem jár hittanra és énekre.

  Misi elmegy hozzájuk a harmadik fejezetben, ahol megismerkedik a családjával, ekkor tudjuk meg, hogy az otthoni beceneve Bébuci.

  Orczynak megjelent egy fogalmazása is a Kis Lap című újságban „Nyári gyönyörűségek címmel”.

• Ónodi Lajos

• Misi osztálytársa, mellékszereplő, a cselekmény szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik meg a nevét

• P
• Páncél úr

• Nyolcadgimnazista, Misi szobafőnökének, Lisznyai úrnak a barátja.

  Teljes neve Somorjai Páncél, vagyis a Páncél a keresztneve.

• Petky hercegné

• Doroghy Bella nagynénje

• Pósalaky úr

• A vak öregúr, akinél Misi minden délután felolvas.

  „Az öregurat Pósalaky úrnak hívták, s a patikán túl lakott egy nagy, sárga háznak az udva¬rában, hátul, egy igen csinos kis faházban.” (harmadik fejezet)

  „egészen piros öregúr volt, nem is lehetett nagyon öreg, vastag bajusza volt, olyan, mint mikor télen ráfagy a zúzmara a rozmaringra, dús és lobogó, nagyon gyönyörű fehér bajusz. Egészséges és derült ember volt, s oly tisztán nézett kék szemével, hogy az ember zavarban volt előtte, nem hitte volna az ember, hogy nem lát, ha a homlokán nem lett volna egy félkör alakú zöld selyemellenző.” (harmadik fejezet)

  „[…]testes öregember volt, éppen betöltötte a karosszéket, a keze is puha és rózsaszínű volt, az arca frissen borotválva, s majd kicsattant az egészségtől, s olyan derült volt s olyan kellemes, a szája mindig mosolygott egy kicsit.” (harmadik fejezet)

  „Pósalaky úr városi tanácsnok volt, amíg meg nem vakult” (harmadik fejezet)

  Pósalaky úr megálmodik néhány számot, amit Misivel megtetet a lutrin. Ennek a következménye lesz a reskontó- ügye

• S-Sz
• Sándor Mihály

• Misi osztály- és szobatársa, ő megy el Misivel, amikor a kisfiú pakkot kap.

• Simonffy Pista

• Misi osztálytársa, mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg

  „Ez is egy igazi nagyszerű gyerek volt, olyan kotnyeles, hogy mindenkibe belekötött. Állandóan fut¬kározott, mint egy kis pincsikutya, sok bátyja volt, s óra közben sorra futotta az osztályokat, hol az ötödikbe volt, hol a hetedikbe, hol a negyedikbe, s minde¬nütt bent lakott, és hogy olyan picike volt, valósággal dédelgették az idegen osztályokban, ha bement Pisti, akkor vállra kapták, cigarettát adtak neki, és folyton egészen furcsán hecce¬lődtek vele. Ő szokta aztán a pletykákat hordani a többi osztályból.” (hetedik fejezet)

• Simonyi óbester

• Valós történelmi figura, Misi verset ír róla

• Szegedi Ferenc

• Misi osztálytársa, mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg a cselekményben, amikor a hetedik fejezetben nehezményezi, hogy Misi jelest kapott a földrajz fejezetére, pedig egy szót sem szólt, az öreg Názó, a tanár mondott el helyette mindent.

  Gimesi kel Misi pártjára, össze is verekednek Szegedivel.

• Szikszayék

• Török bácsiék barátai, Szikszay bácsi különös ismertetőjegye, hogy mindig hangosan dúdol, az utcán is.

  „Ezek a Szikszayék a Török bácsiék legjobb barátai voltak, ritka vasárnap volt, hogy együtt ne lettek volna. Most jött az egész család, elöl a bácsi, egy hatalmas, piros, dúdolgató ember, aki az utcán egész hangosan szokott dalolgatni magában, s csak úgy ragyogott róla a jókedv s a megelégedés; utána a néni, aki sovány volt, mint a kóró, s a karján egy pici gyereket hozott, akit ő még nem látott, mellette pedig két sovány és rossz fiú jött, akik mindig pajkoskodtak, s a nagyobbik csak csokoládét akart enni, semmi mást, rossz is volt a foga, ritka, és két oldalról romlott mindenik.” (ötödik fejezet)

• Szikszay Lajos

• Szikszay bácsi, a Szikszay család feje, a tizedik fejezetben Misi véletlenül kihallgatja, hogy Szikszay Lajos elvesztette a munkáját. Városi hivatalnok volt és egy ellenőrzés során 179 forint hiányt találtaka városi pénztárban. Szikszay szerint csak elszámolási hiba volt, de ezt kihasználva a polgármester, aki Szikszay régi ellensége, most kirúgatja.

• Szüts Istók

• A tornatanár

  „A tornatanár, Szüts Istók, vastag kis ember volt, kis fekete bajszú, kövér ember, peckes, őrmes¬teresen beszélt, s olyan vastag válla, karja volt, hogy kidagadt a kabátból, de azért soha semmit sem mutatott meg, csak kommandírozott, szerette az erős gyerekeket, azokat külön dolgoztatta, az volt neki a jó tornász, aki hazulról vaskosan, erősen jött el, a többi kákabélűre rá se nézett.” (hetedik fejezet)

• T
• Tajthy Marci

• A osztályos diák, mindenki csak Tök Marcinak hívja.

  Böszörményi, Andrási Lázás és Tök Marci bontják fel Misik pakkját az első fejezetben, és Böszörményi vezetésével megeszik a cipőkenőcsöt, mert az hiszik, hogy sajtkrém.

  Később Misi és Orczy akkor találkoznak vele, amikor Gyéres tanár urat mennek kilesni és találkoznak a kápsáló diákokkal.

• Tannenbaum

• Misi osztálytársa, tulajdonképpen a legokosabb fiú az osztályban, de mivel zsidó, ezért senki – a tanárok sem – veszi komolyan. Mellékszereplő

• Tikos Gyuri

• Misi osztálytársa, mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg

  „Tikos Gyuri, egy igazi cívisgyerek, olyan komoly, magától sosem nevet, kis barna gyerek, amilyen kurta, olyan öreges, ezzel nem lehet verekedni, ha ennek valaki azt mondja, hogy pofon váglak, akkor feljelenti a tanárnak. Nem azért, mintha félne, vagy ártani akarna a másik¬nak, hanem azért, mert a vériben van, hogy a közrend oltalma alá helyezze magát.” (hetedik fejezet)

• Tök Marci

• Lásd: Tajthy Marci

• Török Antal

• Török bácsi és Török néni egyik fia (a másik kettő Imre és János), mellékszereplő, nem jut komoly szerephez.

  „Antal úr nagy szamár, Imre úr meg egy nagy lump, János meg még nagyobb, arról másképp nem is beszélnek soha, tavaly egész évben csak kétszer volt odahaza, és miatta szoktak pörölni, szegény bácsi meg szegény néni.” (ötödik fejezet)

• Török bácsi (Török Pál)

• Misi ismerőse, akiknél előző évben lakott. Török bácsi különös ismertetőjegye, hogy mindig tarka hálósapka van a fején, pipa van a szájában, de csak nagyon ritkán gyújtja meg, és alig beszél a családjával.

• Török Imre

• Török bácsi és Török néni egyik fia (a másik kettő Antal és János), mellékszereplő, nem jut komoly szerephez.

  „Antal úr nagy szamár, Imre úr meg egy nagy lump, János meg még nagyobb, arról másképp nem is beszélnek soha, tavaly egész évben csak kétszer volt odahaza, és miatta szoktak pörölni, szegény bácsi meg szegény néni.” (ötödik fejezet)

• Török János

• Török bácsi és török néni egyik fia (a másik kettő Antal és Imre). Főszreplő, bár nem sokszor jelenik meg, ellenszenves figura, aki ellopja (illetve nem adja vissza) a reskontót, amikor Misi megmutatja.

  Később kiderül, hogy felvette a nyereményt és elszökött a városból Doroghy Bellával együtt.

  „Felnézett a falra, s nagy meglepetéssel látta, hogy nem volt ott a falon a János szénnel nagyobbított arcképe, amit egy kollégája csinált, s tavaly a bácsi a szobából kidobta a kony¬hába, azt mondta, tegyék a tűzre… Vajon hova lett?
  
  Ettől a Jánostól ő mindig félt, mert olyan heccelődő volt. Nagy legény volt a kollégiumban, és iszonyatosan tudott lumpolni. Tavaly oda is volt valahol, s nem is volt Debrecenben, de mintha azt hallotta volna, hogy évek óta nem volt neki szabad otthon lakni, mert az apja nem tűrte: az édesanyja egyszer kifizette az adósságát titokban, akkor Török bácsira nem lehetett ráismerni.” (ötödik fejezet)

  János Misivel küldi el a szerelmes levelet Doroghy Bellának.

• Török néni (Török Júlia)

• Török bácsi felesége

  „hatalmas, erős asszony volt, egész óriás, de jósága és a szívessége még óriásibb volt, s az arca úgy ragyogott, mint a hold.” (ötödik fejezet)

• V
• Valkai tanár úr

• A vallástanár

  „A vallástanár nagy, kövér, fekete ember volt, a bőre olyan, mint a kordován, s igen kevés kis fekete bajusza volt. Méltóságosan szokott bejönni, most is a hóna alatt nagy paksaméta írás volt, azt le sem tette az asztalra, hanem megállott a tanári asztal előtt, végignézett az osztá¬lyon, s intett, hogy: üljetek le.” (második fejezet)

  „Pedig a vallástanár, Valkai tanár úr, nem volt emberevő, szépen kisegítette a felelettel a gyereket: ugye, ez volt… s elmondta a leckét, annak csak éppen rá kellett mondani, hogy igen vagy nem… És aztán lehetetlenség volt, hogy valaha egy gyerek nemet mondott volna, mikor igent kellett mondani, mert Valkai tanár úr úgy kérdezett, hogy: „Ugye Jákóbnak tizenkét fia volt? – Nagyon jól van”.” (második fejezet)

  „[…] oly halálos közönnyel foglalkozott a tananyaggal, mintha kukoricát morzsolt volna szakmányba.” (második fejezet)

  „[…] aki pedig még a legemberibb volt a tanárok között.” (második fejezet)

• Varga János

• Misi osztálytársa, mellékszereplő

• Z
• Zábráczky

• Szüts Istók előtt a tornatanár volt, Misiék már nem találkoznak vele, csak egyszer említik meg a nevét.

A A Légy jó mindhalálig szereplői bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

• A
• Ahmed pasa

• Valós történelmi személy, bár a regényben nem kap komoly szerepet. Gárdonyi csak tudatja az olvasóval, hogy ő az egyik török fővezér (Ali pasa a másik)

• Ahmed, a török rab

• Mellékszereplő, az I. részben találkozunk vele, amikor Gergelyék megérkeznek Szigetvárra Török Bálinthoz, aki ki szokott állni a rabokkal lovagi tornán, aki legyőzi, az visszakapja a szabadságát:

  „- No, melyiteknek van még kedve a mérkőzésre? – kurjantott a lovát ugratva Török Bálint. – Aki legyőz, szabadság a jutalma.
  
  – Én – szólt egy izmos, ritka szakállú török. – Ma talán szerencsésebb leszek.
  
  Magára öltötte a nehéz vasruhát. A társai összeszíjazták rajta hátul a vasakat. Sisakot nyomtak a fejére, és másik lábvértet a lábára. Mert a lába nagy volt a töröknek.
  
  Azután emelőrudakkal segítették fel a lóra. A kezébe pallost adtak.
  
  – Bolond vagy te, Ahmed! – kiáltotta vígan Török Bálint. – A pallos nem páncélhoz való szerszám.
  
  – Már én csak így szoktam – felelte a rab. – Ha így nem mersz, uram, másképp meg se próbálom.
  
  Törökül beszéltek.
  
  Bálint úr visszacsatolta a sisakot a fejére. Ő csak a könnyű karddal malmozott nyargaltában az udvar körül.
  
  – Rajta! – kiáltotta aztán, a középnek rohanva.
  
  A török előrehajolt a nyeregben. A pallost két kézre fogva rohant Bálint úrnak. Mikor össze¬értek, fölemelkedett, és iszonyú sújtásra huzakodott.
  
  Azonban Bálint úr is értette ezt a mesterséget. A pajzsával fogta fel a török iszonyú vágását, s abban a pillanatban megkapta a török karját: lerántotta a lováról.
  
  A török féloldalt zuhant a porondra, s porfelhő gomolygott körülötte.” (I. rész, 17. fejezet)

• Ali aga

• Mellékszereplő, a II. részben találkozunk vele, ő a török szultán követe Izabella királynénál:

  „- Isten hozott, Ali aga – szólalt meg ekkor a királyné latin nyelven.
  
  Gyönge rebegés volt a hangja. Nem lehetett tudni, hogy a melle erőtlen-e, vagy hogy, mint afféle asszony, nyárfalevél-természetű lélek.
  
  A török fölemelkedett. Csak akkor látszott, micsoda szép arcú arab ember. Lehetett negyvenéves.
  
  – Felséges királyasszony – szólalt meg latinul s dercés, reggeli hangon -, a hatalmas padisah üdvözletét hoztam trónusod elé. Kér, hogy fogadd olyan szívesen, mint ahogy ő adja.” (II. rész, 16. fejezet)

• Altin aga

• Az egész regény tekintve mellékszereplő, de a harmadik fejezet egyik főszereplője.

  „…kis szőnyegen egy hollóképű, fekete török ült. A lábát maga alá vonta törökösen.
  
  Az öltözetéről látszott, hogy csakugyan úr. A turbánján két fehér strucctoll. Mellette szolga, aki legyezi. Másik szolga meg, aki italt kever neki. Az udvaron forgott még valami húsz olyan félpiros, félkék szolga. Ittak, főztek. Egyik az aga fehérneműjét mosta a kútnál, másik az ágynak való szőnyeget bontotta le a teve hátáról. Vastag és drága gyapjúszőnyeg.” (III. rész 5. fejezet)

  Jumurdzsákkal együtt üldözik Gergelyéket útban Konstantinápolyba.

• András, a kocsis

• Mellékszereplő, csak az első részben bukkan fel, amikor Gergelyéket elrabolja Jumurdzsák. Egy személyben kocsis és szakács is. Hatalmas pofont kap Jumurdzsáktól, amiért túl sok erős paprikát tesz a pörköltbe:

  „Egy óra nem telt belé, s az András kocsis olyan pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.
  
  – Hogy a hetedik pokol emésszen el – ordított rá a félszemű janicsár -, mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe?!
  
  A paprikás a raboknak került, a cigánynak nem csekély örömére.”(I. rész, 4. fejezet)

• András deák, az egri bíró

• Valós történelmi személy, Eger ostrománál találkozunk vele, életét vesztette az ostromban.

  „A holtak ott hevernek már rendben a templom ajtajában. Véresek, rongyosak, kormosak, mozdulatlanok.
  
  Dobó leszáll a lováról, és leveszi a sisakját, úgy megy végig könnyes szemmel köztük.
  
  Az egri bíró is ott fekszik. Ősz haja be van pirosodva vérrel. Portól lepett, fekete csizmáján is látszik egy lövés vérfoltja. A két fia ott térdel mellette.
  
  A katonák egy része ott ül füstösen, rongyosan, izzadtan, véresen a piacon. A két zászlótartó kétfelől.
  
  Dobó odaszól Balázs apródnak:
  
  – Hozd ide a város lobogóját!
  
  S a város kék-vörös zászlóját leszakítja a nyeléről, s ráteríti az egri bíróra – szemfedőnek.” (IV. rész, 17. fejezet)

• Arszlán bég

• Jumurdzsák testvére, nem jut komoly szerephez, csak néhányszor kerül említésre.

• B
• Bagolyképű török katona

• Mellékszereplő, a nevét nem tudjuk meg. Akkor jut szerephez, amikor Gergelyék megpróbálják kiszabadítani Török Bálintot. Különös ismertetőjegye, hogy török létére szereti a bort, Gergelyék ezt a tulajdonságát használják ki.

• Bakocsai István

• Valós történelmi személy, egri várvédő katona, a harcokban kitűnteti magát, Dobó megjutalmazza.

  Ő hozza meg a török érkezésének hírét (I. rész 3. fejezet)

• Balázs apród
• lásd Balogh Balázs
• Bálint pap

• Cecey Péter gyermekkori barátja, együtt harcoltak a Dózsa-felkelésben, majd annak leverését követően Ceceynek levágták a kezét, a papnak pedig kivágták a nyelvét. „Különös, tompa hangja volt a papnak. A mássalhangzókat csak sejteni lehetett a beszédében. De azért akik megszokták, értették a beszédét.” (I. rész, 2, fejezet)

  Részt vesz a vár védelmében, de az ostromot nem éli túl.

• Balogh Balázs

• Valós történelmi személy, Dobó kisebbik apródja. Elesett a harcokban

• Balogh Tamás

• Rávfalusi nemes. Valójában az álruhás Jumurdzsák, aki magyar nemesnek öltözve látogat el Évához Sopronba, hogy érdeklődjön a gyűrűje felől.

  „A tornácra három lépcsőn kell fellépni. Az idegen ott fölemeli a fejét. Félszemű, barna, testes ember. A bajusza huszáros. A kezében olyanféle bot van, aminővel a falusi bírák szoktak járni.
  
  – Jó napot kívánok! – köszön fel az asszonynak. – Azt mondják, itt lakik tekintetes Bornemissza Gergely hadnagy uram.
  
  – Itt lakik – feleli az asszony -, de nincs itthon.
  
  – Hát csakugyan elment már?
  
  – El, Egerbe.
  
  – Ejnye, ejnye – csóválgatja a fejét az ember -, de nagyon sajnálom! Beszélnem kellett volna vele… De talán a felesége is…
  
  – Én vagyok a felesége. Tessék bejönni.
  
  Az ember föllép a lépcsőn. Leveszi a süvegét, és mély tisztelettel meghajol.
  
  – Balogh Tamás a nevem – mondja. – Révfalusi nemes vagyok.
  
  A meghajlásáról lehetett látni, hogy nem paraszt.” (IV. rész, 1. fejezet)

  Éva azonban későn jön rá, hogy ki is valójában, Jumurdzsák addigra elrabolja a fiát, Jánost:

  „Az asszonyt nyugtalanság szállotta meg. De csakhamar korholta is érte magát:
  
  – Nem illik rosszat gondolnom a szerencsétlenről – mondotta a varráshoz visszaülve. – Félszemű ember, azért rossz ránézni.
  
  És hogy kiűzze a nyugtalanságot az elméjéből, dalba fogott. A cseléd dalolt a kertben, ő is azt dalolta, s eközben gyors ujjal igazgatta fel egymás után a meggyszín kamukaruhára a megtágult gombokat. Egy helyen feslés is volt. Arra piros selyemcérnát keresett.
  
  De az eszéből csak nem ment ki a látogató.
  
  – Ki ez az ember? – kérdezte, a ruhát a térdére bocsátva.
  
  A gyűrű, az arcképnézés, Hajván emlegetése, a törökösen való távozás.
  
  Ki ez az ember?
  
  Színehagyott arccal bámult a bezárt kapura, s erőltette az agyát, hogy feleletet kapjon. Már ismerős volt neki az arc is, a hang is. De nem tudta, honnan. A gyűrű fordult az eszébe. Gergely azt mondta, elviszi, de a hétköznapi mellényébe tette. Elvitte-e a mellényt?
  
  Az asszony a ruhásszekrényhez sietett, és kiforgatta, kidobálta a ruhákat. A mellény benne van. Egy tapintás reá: valami keménylik benne. A gyűrű! A gyűrű! Még csak papirosba se takarta.
  
  S akkor, mint a felhőn átcikázó villám, egy név villant fel az agyában. A homlokára csapott:
  
  – Jumurdzsák!” (

• Baloghné asszony

• Valós történelmi személy, Balázs apród anyja, elesett az ostromkor

• Batthiány Orbán

• Valós történelmi személyiség, Izabella királyné tanácsosa, nem kap jelentős szerepet a regényben

• Bódogfalvy Péter

• Egri várvédő katona, Gergely egyik rajtaütésén vesz részt:

  „Gergely odaugratott Bódogfalvihoz:
  
  – Szállj le. Eredj kígyóként lappangva az első őrig. Ha kutya van vele, és ugat rád, térj vissza éppoly csendesen és lappangva, mint ahogy odamentél. De ha nincs kutya vele, kerülj a háta mögé, és szúrd le. Azután nézd meg a tüzet. Ha nincs mellette más őr, vess rá fél marok puskaport. De abban a pillanatban lebukjál ám, nehogy valaki meglásson!” (IV. rész, 6. fejezet)

• Bolyky Tamás

• Valós történelmi személy, egri várvédő hadnagy, elesett

• Bornemissza Gergely

• A regény egyik főszereplője, végigkövethetjük a felnőtté válását. 7 éves az I. részben, 16 a másodikban, Eger ostromakor pedig 26 éves királyi főhadnagy. Cecey Éva férje, Bornemissza János Apja (lásd külön elemzés róla)

• Bornemissza Gergely anyja

• Nem tudjuk meg a nevét, a regény elején, amikor a törökök megtámadják Keresztesfalvát, az egyik török leszúrja. Erről Dobó és Cecey beszélgetéséből értesülünk:

  „- Ne szólj róla, hogy az anyját megölték.
  
  – Hát megölték?
  
  – Meg ám. Valamelyik gazember ráakadt a gyújtogatás közben, és leszúrta.” (I. rész 9. fejezet)

• Bornemissza Gergely nagyapja

• Csak egyszer jelenik meg a regényben, akkor is csak említi Gárdonyi. Ő küldi ki Gergelyt az erdőbe, hogy legeltesse meg a szürke lovat.

  „A Gergő gyerek apja valamikor kovács volt Pécsett, de már meghalt. Az asszony Keresztes¬falvára húzódott az apjával, egy ősz, öreg paraszttal, aki harcolt még a Dózsa György lázadásában. Azért is kapott menedéket a falu uránál, Ceceynél.” (I. rész, 1. fejezet)

• Bornemissza János

• Bornemissza Gergely és Cecey Éva fia

  Jumurdzsák elrabolja Sopronból (IV. rész 1. fejezet), és Egerbe viszi, ahol a gyűrűje visszaszerzéséhez akarja felhasználni.

• C-Cs
• Cecey Éva

• Főszereplő. Bornemissza Gergely gyermekkori játszótársa, majd szerelme, végül felesége. Cecey Péter lánya. Gyerekként kerül Izabella királyné udvarába. A regény végén kalandos körülmények között kerül Egerbe. Kitalált alak, Gárdonyi fantáziájának szülötte. A valóságban Bornemissza Gergelynek két felesége volt: Fügedi Erzsébet és Sygher Dorottya.

• Cecey Péter

• Főszereplő, Cecey Éva apja, Bornemissza Gergely nevelőapja. Rögtön a regény elején megismerkedünk vele: „Furcsa járása volt az öregúrnak: az egyik lába nem hajlott térdben, a másik nem hajlott bokában. De hogy is hajlott volna, mikor fából volt mind a kettő. És a jobb keze is hiányzott: a vászonzeke ujja csak lötyögött a csuklóján.” (I. rész, 2. fejezet)A 3. részben Éva Fürjessel való házasságkötése kapcsán konfliktusba kerül Gergellyel, de a vár ostromának idejére már kibékülnek. Nem éli túl az ostromot: „A háromszáz halott ott feküdt hosszú sorokban a közös sírgödör körül. Középen Bálint pap egyházi ingben, feszülettel, stólában. Mellette Cecey fejetlenül.” (V. rész, 22. fejezet)

• Cecey Péter felesége

• Mellékszereplő, nem tudjuk meg a keresztnevét

• Cserhán, a vajda lánya

• Mellékszereplő, kitalált személy. Gergelyék akkor találkoznak vele, mikor Konstantinápolyba mennek, hogy kiszabadítsák Török Bálintot, és megpihennek egy cigány táborban. Cserhán a cigányvajda lánya. Később komoly segítséget ad Gergelyéknek Konstantinápolyban

• D
• Debrődy György

• Várbeli kocsmáros,mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg

• Dervis bég

• Valójában Jumurdzsák, ezt a nevet veszi fel, miután a pap elveszi tőle az amulettjét. Gergelyék a Konstantinápolyba vezető úton találkoznak vele, később Jumurdzsák ezen a néven vesz részt Eger ostromában is.

• Dobó István
• A regény egyik főszereplője, minden részben megjelenik. Lásd külön jellemzésben.

• Dzsekidzs, a török katona

• Mellékszereplő, a magyarok fogságába eső kurd katona:

  „A patak túlsó partján meg törökök itattak. A gyalogtörökök közül is mentek oda, s ittak a patakból.
  
  A patak vize bő, hogy a zsilip le van bocsátva. Középen derékig érő. A török is hagyta a zsilipet: neki még több víz kell, s mindennap kell. Nemcsak a rengeteg sok állatnak kell, hanem a sok embernek is. Kút nincs a városban, csak vagy két csorgó a hegy oldalán.
  
  Hogy ím a vízhordó egri paraszt megszokta a törököt, meg azt is látta délelőtt, hogy hogyan meghajszolta, meggázolta őket a várbeli katona, hát amint ott meregeti-töltögeti a vizet a lajtba, meg nem állja, hogy oda ne szóljon a töröknek:
  
  – Gyere át, koma, ha mersz!
  
  A török, ha nem is érti a szót, látja a fej mozdulatát. Hát ő is int: – Gyere át te!
  
  A másik török is elmosolyodik, az is hívogat. A következő percben már öt-hat török meg ugyanannyi magyar hívogatja egymást.
  
  Egy szennyes turbánú, óriás kurd a sebes lábát mossa a túlsó parton. Térdig fel van gyürkőzve. Fölkel, és belép a patakba. Odatolja nagy szőke bajszos pofáját a magyarnak:
  
  – Hát itt vagyok: mi kell, no?
  
  A mi parasztjaink azonban nem ugranak el. Ők is övbe gyűrt gatyaszárral állnak a vízben. Az egyik, mint a villám, elkapja a török karját, s átrántja maguk közé.
  
  Mikorra a többi észhez kap, már ott lökdösi, vonszolja a négy paraszt a kurdot a lajtos taligák közt. A többi meg dárdát tart a vízbe ugráló pogányok felé.
  
  A kurd ordít. Rángatódzik. De erős markok tartják. Szakad róla dolmány, gomb és zsinór. A turbánja lefordul a fejéről. Az orra vérzik: Jetisin-t kiabál, és leveti magát a földre. A segítség nem jön. Húzzák a lábánál fogva oly sebesen, hogy föl se kelhet, míg csak be nem szánkázott a várkapun.” (IV. rész, 12. fejezet)

• F
• Fráter György

• Valós történelmi személy, a regény cselekménye idején komoly politikai hatalma volt.

• Fügedy János

• Valós történelmi személy, egri várvédő hadnagy. Érdekesség, hogy Gárdonyi beleszövi őt a történetbe, mert ő az a fiatal apród, aki ökörfület ad Gergelynek, mikor az Gyalu várában van, hogy megszöktesse Évát:

  „Egy kupa bort is kerítettek az apródok.
  
  Gergely is ivott. Aztán kezet nyújtott az apródnak, aki ismeretlenül megvendégelte.
  
  – Bornemissza Gergely vagyok – mondotta a bajuszkáját megtörülve.
  
  A másik is mondott valami nevet, de egyik sem értette a másikét.” (III. rész, 4. fejezet)

  Gergely később, amikor Egerben újra találkoznak, emlékezteti is erre Fügedyt:

  „Egy vékony képű, kék szemű legény állt Pető mellett. Az is melegen megszorította a Gergely kezét:
  
  – Fügedy János vagyok, a káptalan hadnagya.
  
  Gergely ránéz.
  
  – De ismerős vagy nekem, kedves öcsém!
  
  Amaz vállat vont, s mosolygott.
  
  – Nem emlékszem.
  
  – Nem te adtál-e nekem ökörfület Erdélyben?
  
  – Ökörfület?
  
  – Azt. Mikor Fürjesnek az esküvője lett volna, hátul a konyhaudvaron.
  
  – Lehet, mert csakugyan én osztogattam ott az apródoknak mindenfélét.” (>IV. rész, 2. fejezet)

• Fürjes Ádám

• Kitalált személy. Gergely akkor ismerkedik meg vele, amikor Budán jár Török Bálintnál. Fürjes azonban hűtlenül cserbenhagyja őt, amikor rátámad egy török:

  „Gergely markolatig döfte a kardját a töröknek a mellébe.
  
  Bámulva nézett az óriásra, mikor látta, hogy elejti a kardját, és zsákként dől el a fal mellett.
  
  Gergely körülnézett. Fürjest kereste. Az bizony futott, sebesen futott a királyi palota felé.” (II. rész, 21. fejezet)

  Legközelebb Fürjesről akkor hallunk, amikor Gergely megtudja, hogy el akarja venni feleségül Évát. Gergely azonban az esküvőről megszökteti a lányt. Ezt tekinthetjük méltó bosszúnak is a gyerekkori cserbenhagyás miatt. (III. rész, 3. fejezet)

• G-Gy
• Gasparics Mihály

• Valós történelmi személy, egri várvédő katona, elesett.

  „A romláson dolgoztak a kőmívesek, de még akkora volt ott a rés, hogy akár egy szekér is bemehetett volna rajta.
  
  Gergely szavára kiugrik Gasparics, mellbe szúr egy jatagánokkal körülfegyveres törököt. S visszaugrik.
  
  A török összeesik.” (V. rész, 12. fejezet)

• György barát

• lásd Fráter György

• H
• Hajván

• Több infó róla: Hajván (Hasszán, Manda bég) jellemzése

Kitalált személy. Gergely akkor találkozik vele, amikor a pappal sikertelenül próbálják meg felrobbantani a török szultánt és török fogságba esnek. Hajván, akinek eredeti neve Hasszán, ekkor még fiatal, egyszerű szabadkatona:

„Én most vagyok hadban először.

– Azelőtt mi voltál?

– Csordás. Elefántcsordás. Teheránban.

– Mi a neved?

– Hasszán.

Egy másik janicsár ült mellettük a fűben. A markában főtt gerincdarabot tartott. Bicskával faragta róla a húst. Az is megszólalt:

– Mi csak úgy hívjuk, hogy Hajván. Mert marha.

– Miért volna marha? – kérdezte a diák.

– Azért – felelte a janicsár, a csontot a háta mögé dobva -, mert mindig azt álmodja, hogy ő a janicsárbasa.” (II. rész, 7. fejezet)

Később papírokat mutat Gergelynek, amikről kiderül, hogy magyarországi végvárak alaprajzai. Gergely elhiteti Hajvánnal, hogy azok mágikus papírok, amiket, ha feldarabol és a ruhájába rejti, akkor nem fog rajta a golyó. Hajván cserébe segít neki megszökni. (II. rész, 8. fejezet, 9. fejezet, 11. fejezet) A regény folyamán megtudjuk, hogy Hajván valóban a ruhájába varrta a papírokat és el is hitte, hogy nem fog rajta a golyó, ezért bátran harcolt a csatákban és a bég rangig jutott, így lett belőle Manda bég. Gergely találkozik vele Eger ostrománál.

„- Hajván! – kiabálja a felbukkanó óriásra. – Ó, te barom, te bivaly! – folytatja törökül. – Hát te azt hiszed, hogy nem fog a fegyver!

A török megdöbben. Széles, nagy ábrázata megkövülten mered Gergelyre.

Ezt a pillanatot használja fel Gergely. A kezében levő lándzsát a töröknek a szügyébe veti.” (V. rész, 20. fejezet)

• Hasszán

• lsd Hajván

• Hegedűs István

• Valós történelmi személy. Fel akarta adni a várat a töröknek, árulásért felakasztották. Valóságosan is ez történt. Lásd bővebben: Hegedüs István jellemzése

• I
• ifjabb Kocsis Gáspár

• Kocsis Gáspár és Margit fia

  Egyetlen felbukkanása a IV. rész, 7. fejezetében történik

• Izabella királyné

• lásd Jagelló Izabella

• Izmail bég

• Veli béget követően ő lesz a Héttorony parancsnoka. Mellékszereplő. Gergely megpróbálja százezer arannyal megvesztegetni, hogy segítsen megszöktetni Török Bálintot. Izmail bég látszólag rááll a dologra, de végül nem tartja be ígéretét (III. rész 12. fejezet)

• J
• Jagelló Izabella

• Többször előkerül a történet folyamán, Cecey Éva az ő udvarába kerül palotáslánynak. A cselekmény szempontjából azonban nincs komoly jelentősége.

• Jaja Oglu Mohamed

• Jumurdzsák apja

• János Zsigmond

• Magyarország királya, Izabella királyné fia, II. János néven uralkodik. Valós történelmi személy, de a cselekmény szempontjából nincs komoly jelentősége

• János, a szolga

• Gergely és Gábor pap szolgája, amikor Gergelyék megpróbálják felrobbantani a török szultánt (II. rész, 1. fejezet és 2. fejezet)

• József mester, a prágai pattantyús

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, várvédő katona

• Juliska, Tulipán felesége

• Mellékszereplő, a történet szempontjából nincs komoly jelentősége, fő tulajdonsága, hogy folyton panaszkodik, amiért Tulipán túl sok bort iszik. (II. rész, 2. fejezet)

• Jumurdzsák

• Kitalált alak, a regény egyik főszereplője. A regény elején hazafelé tartó török Janicsár, aki fogságba ejti Gergelyt és Cecey Évát. Később ő kerül magyar fogságba, ahonnan csak úgy tud kiszabadulni, hogy odaadja Gábor papnak a talizmánját, a gyűrűt. A gyűrű több szereplő – Gergely, Éva, Gábor pap, Bornemissza János – sorsára hatással lesz. Jumurdzsák több néven is megjelenik a regényben: Dervis bég, Balogh Tamás révfalusi nemes. Ott van Eger ostrománál is, ahol súlyosan megsebesül. Lásd külön elemzés

• Juszuf, a török katona

• Eger ostrománál kerül fogságba, amikor az áruló Hegedűs megpróbálja feladni a várat. Tanúként hallgatják ki Hegedűsék perében. A per után ledobják a várfalról (V. rész, 7. fejezet)

• K
• Kalen, a török katona

• Mellékszereplő, akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Tulipán az elvonuló török sereget figyeli:

  „Nini, a vén Kalen! Az a tülökorrú, nagy tagú ember! Látja azt a széles, barna pallost az oldalán? Ötvenfontos! A belgrádi csatában olyant vágott avval egy magyarra, hogy nemcsak a magyar fejét szelte le, hanem a lováét is. Pedig vasban volt mind a kettő.” (II. rész, 4. fejezet)

• Kata asszony, Török Bálint felesége

• Mellékszereplő (I. rész, 17. fejezet)

• Keskin, a török katona

• Mellékszereplő, akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Tulipán az elvonuló török sereget figyeli:

  „- Hát ez a szerecsen?
  
  – Nini, te is megvagy még, vén Keskin! Ez ám a fene úszó! Szájába veszi a kardját, és úgy ússza át a folyót, akármilyen széles is.
  
  – No, ezt a magyarok is megcselekszik.
  
  – Lehet. Csakhogy ez nem fárad el. Ez a víz alól is felhozza a pénzt. A szultán is mulatott egyszer vele a Duna partján. Aranyakat dobált a vízbe, és sokan ugráltak utánuk, de ez hozta fel a legtöbbet.” (II. rész, 4. fejezet)

• Kocsis Gáspár

• Margit férje. Gergely a regény elején és a végén találkozik vele.

  „A kocsi mellett egy széles mellű parasztlegény ballag…” „A legény mezítláb. A bilincsét a lábán rongyokkal bélelte körül.
  
  A rongyok már véresek.
  
  – Álljunk meg – könyörgött hátrafordulva olykor -, hadd igazítsam meg a bilincsemet.
  
  A janicsárok azonban rá se hederítettek. Törökül fecsegtek egymással, és legfeljebb csak egy bosszús tekintet volt a feleletük.
  
  Gergelynek rátapadt a szeme a legényre. Milyen nagy a keze! És milyen veres lajbi van rajta! Nem fél. Ha a két keze nem volna hátraláncolva, tán mind elfutna tőle a török.
  
  A legény csakugyan nem félt.” (I. rész, 3. fejezet) Ott van Eger ostromakor is, lsd Margit, a parasztlány.

• Komlósi Antal

• Valós történelmi személy, egri várvédő katona, Dobó dicséretben részesíti:

  „Hemzseg a török a falon. Egy akindzsi már a toronyra is feljutott. Kitűzi a zászlót. Lenn viharos diadalordítás üdvözli a zászlót. Jézus, segíts! No nem leng az ott két percig se. Odarohanó vitézeink a további feltolakodókat agyalják. Egy rozsdás sisakú magyar vitéz már macskaként kúszik az akindzsi után az oromra. Megveti a sarkát egy kőben, s irtózatos csapást mér rá. Levágja a zászlós török karját úgy, hogy a kar a zászlóval együtt hull le a magasból.
  
  – Ki vagy? – üvölti Pető örömmel a fal alatt.
  
  A vitéz megfordul, és büszkén kiáltja vissza:
  
  – Komlósi Antal.” (IV. rész, 17. fejezet)

• Kristóf apród

• lásd Tarjáni Kristóf

• M
• Magda, a cselédlány

• Mellékszereplő, Cecey Éva gyerekkori dajkája

• Manda bég

• lásd Hajván

• Margit,a parasztlány

• A regény elején és a végén találkozunk vele. Amikor Gergelyék gyerekként török fogságba esnek, a többi rab között találkoznak Margittal, aki próbálja vigasztalni őket. „Kövér képű leány volt a magát Margitnak nevező, és mindig csókra álló szájú. Az arca itt-ott szeplős, és a nyakán kék üvegből való gyöngyöt viselt. A törökök egy Somogy megyei pusztáról ragadták magukkal.” (I. rész, 1. fejezet) Gergely sok évvel később Eger ostrománál találkozik vele – és férjével Kocsis Gáspárral – újra.

  „Egy kerek képű, vastag asszony ballagott a kapu felől. Két tejes kupa a kezében. A hátán puttony. A köténye is tele sárgarépával.
  
  Gergely hozzásietett.
  
  – Kedves Margit némém! Kedves jó Margit néném! – Hadd csókoljam képen.
  
  S mielőtt az asszony magához térne, csakugyan meg is cuppantja mind a két orcáját.
  
  Az asszony csak hüledezve néz rá.
  
  – Én vagyok, lelkem, az a kisfiú – mondja Gergely -, akit kend az ölében vitt a pécsi úton.
  
  – Né – mondja az asszony meghőkölve -, kegyelmed volna, vitéz uram?
  
  Olyan vastag hangja volt, mint a fatrombitának.
  
  – Én, lelkem – feleli örömmel Gergely. – De sokszor eszembe jutott az a jóságos, leánykori képe! Meg ahogy bennünket ott anyált, dajkált, a szekér tetején.
  
  Margit asszonynak megvizesedett a szeme az örömtől.” (IV. rész, 7. fejezet)

• Martinuzzi György

• lásd Fráter György

• Márton pap

• Mellékszereplő a két várbeli pap egyike (A másik Bálint pap)<6p>

• Martonfalvi Imre

• Török Bálint apródja, mellékszereplő, Gergely akkor köt vele barátságot, amikor Budán jár. (II. rész, 15. fejezet)

• Matyi, a szolga

• Mellékszereplő, Mekcsey szolgája, amikor Gergelyék megszöktetik Évát az esküvőről, illetve amikor Konstantinápolyban vannak.

• Maylád István

• Valós történelmi személy. Török Bálint rabtársa a Héttoronyban. (III. rész, 2. fejezet)

• Mekcsey István

• Főszereplő, valós történelmi személy, Gergely társa a konstantinápolyi kalandban,Dobó helyettese a vár védelmében.

• Miklós diák

• lásd Réz Miklós diák

• Milciádész, az örmény kocsmáros

• Mellékszereplő. Gergelyék az ő kocsmájában pihennek meg, amikor Konstantinápolyban vannak, illetve jó pénzért segít nekik álruhát szerezni. (III. rész, 12. fejezet)

• Mohamed, a szultán fia

• Mellékszereplő, valós történelmi személy, nem jut fontos szerephez

• Móré László

• Többször felbukkan a regényben, legelőször ő is ott van a rabok között, amikor Gergelyéket elfogják a törökök, bár akkor még nem tudjuk meg a nevét.

  „Az egyik egy sebhelyes arcú, szótalan, úrforma ember, akiről nem lehetett tudni, hogy úr-e vagy cigány, mert semmi kérdésre sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot hordozott magával.” (I. rész, 4. fejezet) Később egyezséget köt Jumurdzsákkkal, szabadságáért cserébe elárulja Ceceyt:
  
  „Ha igaz, amit beszélsz, elbocsátalak, sőt meg is jutalmazlak. Ha nem igaz, fölakasztatlak a Cecey kapujára.” (I. rész, 5. fejezet)
  
  Dobó is úgy kerül Keresztesfalvára, hogy Mórét keresi:
  
  „- Hát ti most Mórét keresitek?
  
  – Csak egyet kanyarodtunk erre Móréért ezzel a négy emberemmel. Mert útközben egy csősszel beszéltünk, akinek a pincéjében hált. Azt mondta, hogy erre, Pécs felé tartott.” (I. fejezet, 2. rész)

  Amikor a törkök megtámadják a falut, Dobóék fogságába esik:

  „Dobóék csak este tértek vissza. Sok köpönyeget, páncélinget és mindenféle fegyvert hoztak magukkal. Meg egy rabot is: Móré Lászlót lovon, kötözötten.” (I. rész, 9. fejezet)

  Később azonban sikerül megszöknie és az éjszakai országúton találkozik Gergellyel és Gábor pappal:

  „Meglassította a lovát a csárda előtt, és belépett az udvarra.
  
  – Mubarek olszun! – kiáltotta a papnak rekedt hollóhangon.
  
  Töröknek nézte, hogy a fején ott fehérlett a vizes kendő.
  
  – Magyar vagyok – felelte a pap fölemelkedve.
  
  Megismerte Mórét.” (I. rész, 14. fejezet)

  A harmadik részben a Héttoronyban találkozunk vele, ő is török fogságba esik, és összevitatkoznak Török Bálinttal, később szabadulása reményében áttér az iszlám hitre és felveszi a Szelim nevet. (III. rész 8. fejezet)

  Valós történelmi személy, és Várpalota ostroma a valóságban is úgy zajlott le, ahogy Gárdonyi leírja.

• N
• Nagy István

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, egri várvédő katona, Dobó zászlótartója:

  „ [Dobó] Látja, hogy a nemzetiszínű zászlót golyó töri nyélben. Elhozatja az álló sereg zászlaját. Adja Nagy Istvánnak.
  
  Már akkor hajnalodik.
  
  Nagy István a hajnal piros világosságában fut fel a zászlóval. Nincs rajta páncél, se sisak, mégis felhág a bástya kiálló ormára, és keresi a vasfogót, ahová a zászlót betűzni kellene.
  
  – Ne tűzd ki! – kiáltja Dobó. – Elragadhatnák.
  
  Abban a pillanatban Nagy István a szívéhez kap. Egyet fordul, s elvágódik a falon az ágyú mellett.” (5. rész, 18. fejezet)

• Nagy László

• Várbeli kocsmáros, mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg

• Nagy Lukács

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, egri várvédő katona, aki kint rekedt 24 társával az ostrom előtt.

• Nagyfejű parasztember

• A regény elején találkozunk vele, nem tudjuk meg, hogy hívják.

  „A kocsi másik oldalán egy fekete tógás pap vánszorog, meg egy nagy arcú parasztember, aki lehet már negyvenesztendős.” (I. rész 3. fejezet) „Mindig mereven néz, mintha csudálkozna, és úgy lógatja a fejét, mintha a feje sokkal nehezebb volna, mint más ember fiáé. Az igaz, hogy nagy is a feje.” (I. rész, 4. fejezet) Kiderül róla, hogy korábban már tíz évig török rabságban volt. „A pap fölkelt.
  
  – Eszerint kend ösmeri az utat?
  
  – Bár ne ösmerném – felelte az ember.” (I. rész, 4. fejezet)

• P
• Paksy Jób

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, egri várvédő hadnagy. Egy rajtaütésen török fogságba esik, társait kerékbe törik. (V. rész, 3. fejezet)

• Papagáj, a török rab

• Kitalált személy, mellékszereplő. Akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Gábor pap Szigetvárra érnek, ahol Török Bálint éppen lovagi tornát tart a török rabokkal:

  „- Uram! – kiáltott egy sovány, szürke szakállú rab. – Ma megint mérkőznék veled!
  
  Az udvaron állók nevetésre fakadtak.
  
  – Persze, most az hiszed, elfáradtam. No de legyen meg az örömöd!
  
  S újra a fejébe nyomta a sisakot, amelyet az imént már az ölébe eresztett.
  
  – Hányadszor verekszel velem, Papagáj?
  
  – Tizenhetedszer – felelte siralmasan a papagájorrú török rab.
  
  Török Bálint fogta a sisakját, és eldobta.
  
  – No – azt mondja -, ennyit a javadra az erőmből. – Lássuk!
  
  Szembetűnő volt köztük az erőkülönbség: Bálint úr jól megtermett, javakorú ember; csupa izom és mozgékonyság. A török körülbelül ötvenéves, izomtalan, görbe hátú ember.
  
  Kopjával csaptak össze. Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet vetett a levegőben, s puff le a porba!
  
  A szolgák, apródok és rabok egyaránt kacagtak.” (I. rész, 17. fejezet)

  Érdekesség, hogy Papagáj még egyszer előkerül a regény során, bár akkor nem hivatkoznak rá név szerint. Amikor Török Bálint a Héttoronyban raboskodik, akkor kerül szóba:

  „- Egy rab jut sokszor az eszembe – szólt bús elmélázással. – Egy sovány, rossz török, akit a Duna partján ejtettem fogságba. Évekig ott tartottam a várban. Az egyszer engem szemtől szembe megátkozott.” (III. rész, 2. fejezet)

• Pető Gáspár

• Valós történelmi személy, egri várvédő, királyi főhadnagy

• Petrovich Péter

• Valós történelmi személy, a kis király rokona, de a történetben nem kap szerepet

• R
• Réz Miklós diák

• Mellékszereplő. Éva az ő segítségével jut be az alagúton át a várba. Felrobbantja a lőporraktárat. Fontosabb fejezetek, ahol megjelenik: IV. rész, 1. fejezet, V. rész, 1. fejezet, 2. fejezet és 8. fejezet

• S
• Sárközi, a ragyás cigány

• Több infó róla: Sárközi, a ragyás cigány jellemzése

  Főszereplő, a regény minden részében felbukkan. Vicces, komolytalan figura, aki azonban valahogy mindig belekeveredik a dolgokba, sőt olykor komoly szerepet is játszik bennük (lsd Hegedűs lefülelése)

  Az első részben jelenik meg először: „A cigányon sokszorosan foltozott kék nadrág és ugyanolyan dolmány van. A dolmánya belső zsebéből egy fasíp tölcsére áll ki.” (I. rész, 3. fejezet) Majd időről-időre újra felbukkan: találkoznak vele Gergelyék, amikor Konstantinápolyba mennek: „A sátorból egy körülbelül negyvenöt éves, szurtos cigány bújt elő. Oláh nadrág volt rajta és kék ing. Az oláh nadrág térde vörös posztóval volt foltozva. A hóna alatt magyar dolmány. Jöttében öltötte magára. Mikorra a vajdához ért, már be is gombolta, a port is leverte a nadrágjáról, meg meg is fésülködött a tíz ujjával. Ragyás volt.” (III. fejezet, 7. rész), illetve amikor Gergely Egerbe tart: „A cigány csakugyan rongyos volt. Csak ing volt rajta meg egy posztódarabokkal foltozott bőrnadrág, vagy talán inkább bőrdarabokkal foltozott posztónadrág. A lába szára kivöröslött belőle. A lábán nem volt semmi se.” (IV. rész, 2. fejezet)

  Ott van Eger ostromakor, természetes gyávasága folytán túl is éli a harcokat: „És seb nélkül nincs a vár népe között se férfi, se asszony. Azazhogy mégis van: a cigány.” (V. rész, 23. fejezet)

• Sárközi felesége, Beske

• Egyszer jut csak komolyabb szerephez, amikor jósol Dobónak és Gergelynek:

  „A cigányasszony odaült a tűzhöz, összekotorta a parazsat, és fekete, apró magvakat szórt reá.
  
  – Datura stramonium – szólt a pap, a magvakra tekintve.
  
  A parázsról kék füstoszlop szállt fel. A cigányasszony kőre ült, és beletartotta a füstbe az orcáját.
  
  A vitézek meg a volt rabok kíváncsian állották körül.
  
  A kezét… – mondotta néhány perc múlva a cigányasszony Dobónak.” (I. rész, 10. fejezet)

• Somogyi Gábor pap
• Főszereplő. Gergely tanítója, mestere, nevelőapja. Már a regény elején megjelenik, ott van a rabok között:

  „Széles arcú, magas ember. Se szakálla, se bajusza, de még szemöldöke sincsen. És vörös, mint a cékla. Csak a két szeme bogara fekete. Őt bizony ezelőtt egynéhány nappal forró vízzel öntözgették a törökök, hogy adja elő a temploma kincseit.” (I. rész, 3. fejezet)

  Később, elveszi Jumurdzsák talizmánját (a gyűrűt), amivel elindítja a regény egyik fő cselekményszálát, ugyanis emiatt üldözi őt és Gergelyt Jumurdzsák.

  „- Minden töröknél van valami amulett, ami védelmezi őt a harcokban, és segíti a jó szerencsében.
  
  A töröknek lecsüggedt a feje.
  
  – A pénzed nem kell – mondotta a pap. – Azt az amulettet kívánom tőled.
  
  – Nyúlj a mellesem alá – rebegte a török -, a nyakamon lóg.” (I. rész, 12. fejezet)

  „Ahogy megmozdult, megérezte, hogy valami kicsúszott a zsebéből. Fölvette és megbámulta. Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott, hogy a török talizmánja az.
  
  A kis selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával, hát egy gyűrű fordult ki belőle.
  
  A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag.
  
  A zacskó belsejében is tündöklött valami: ezüstfonalakból varrt török írás.
  
  A pap értett törökül, de a török írásjegyeket nem ismerte.” (I. rész, 14. fejezet)

  A második részben akkor találkozunk vele, amikor Gergellyel közösen fel akarják robbantani a török szultán:

  „Gábor pap volt. A diák meg Bornemissza Gergely.
  
  Azóta, hogy nem láttuk őket, nyolc esztendő telt el. A pap nem sokat változott. Mindössze a szemöldöke nőtt ki. Szakállát, bajuszát bizonyosan a forró víz nyomai miatt beretválta. És hát kissé megsoványodott.” (II. rész, 1. fejezet)

  Gábor pap végül súlyosan megsérül a sikertelen merényletben és a szultán fogságába kerül. Jumurdzsák megpróbálja visszaszerezni tőle a gyűrűjét, sikertelenül:

  „A pap hallgatott.
  
  – Az amulettem! – ismételte bosszúsan a török.
  
  És megragadta a pap vállát:
  
  – Az amulettem! – kiáltotta megrázva.
  
  S hogy a pap feje lógott, fölrántotta ülőre.
  
  A pap álla akkor leesett. Megüvegesedett szemmel, nyitott szájjal bámult a semmibe.” (I. rész, 10. fejezet)

• Somogyi Imre

• Mellékszereplő. Amikor Jumurdzsák kerül Gábor pap fogságába, akkor a pap érdeklődik az öccséről:

  „- Nem ismertél egy laki gyereket, Imre nevűt, Somogyi Imrét?
  
  – Úgy rémlik, mintha ismertem volna ezt a nevet.
  
  – Kerek fejű, fekete szemű, kis, testes fiú volt, mikor elrabolták, s mindössze ötesztendős. A bal mellén egy lóhere alakú anyajegy, mint nekem.” (I. rész, 12. fejezet)

  A regény végén ismét találkozunk vele, ott van az ostromló török seregben:

  „Egy janicsár horgas végű kötelet dobott a falra, s a jatagánt a foga közé szorítva, majomi ügyességgel mászta meg a kötelet.
  
  A fejére kő hullott, és leütötte róla a sisakot. Kopasz feje olyan volt, mint a sárgadinnye a beforrott kardvágásoktól.
  
  Mászott tovább.
  
  Gergely lándzsát kapott, hogy leszúrja.
  
  Mikor a török már csak egyölnyire van Gergelytől, fölemeli az arcát.
  
  Izzadt volt az az arc, a száj pedig lihegő.
  
  Gergelyt mintha mellbe csapták volna, úgy megdöbbent.
  
  Ez az arc! Ez Gábor pap, az ő néhai mestere! Ugyanazok a szürke szemek; ugyanaz a vékony bajusz; ugyanazok a kiálló szemöldökcsontok!
  
  – Te a Gábor pap öccse vagy! – kiált a törökre.
  
  Az értetlenül mereszti rá a szemét.
  
  – Üssétek agyon! – kiáltja Gergely elfordulva. – Már magyarul se tud!” (V. rész, 18. fejezet)

• Soncy Szaniszló

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, Dobó a bátorságáért megjutalmazta

• Sukán János

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, az egri vár számtartója

• Sulyok Sára

• Valós történelmi személy, Dobó felesége, de a regényben csak megemlítik. Érdekesség viszont, hogy az első részben, amikor Dobóék kiszabadítják Gergelyéket, akkor Sárközi felesége helyesen jósolja meg Dobónak, hogy egy Sára nevű nő lesz a felesége.

• Sz
• Szalkay Balázs

• Valós történelmi személy, az Eger közelében lévő szarvaskői vár kapitánya. Segít Évának és Réz Miklósnak bejutni Egerbe. (V. rész, 1. fejezet)

• Szelim

• Móré László iszlám neve

• Szelim, a szultán fia

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, nem kap fontos szerepet

• Szelim, a török fiú

• Kitalált személy, jelentősége, hogy az ostrom végén őérte cserélik ki Gergely fiát, Jancsit. Fontosabb megjelenései: IV. rész, 7. fejezet, V. rész 15. fejezet és 22. fejezet

• Szulejmán pasa

• Mellékszereplő. Valós történelmi személy, mellékszereplő, az ostromló török sereg egyik fővezére

• Szulejmán szultán

• Valós történelmi személy, több hadjáratot is indított Magyarországra. Többször is megjelenik a regényben, de valójában nem kap komoly szerepet. Fontosabb megjelenései:

  A Mecseken átvouló török sereg vezére, amikor Gergely és Gábor pap megpróbálja felrobbantani (II. rész 5. fejezet)

  Seregével Buda alatt táborozik, itt találkozik Török Bálinttal (II. rész 13. fejezet)

  Felajánlja a Héttoronyban raboskodó Török Bálintnak, hogy térjen át az iszlám hitre és akkor kinevezi Magyarország helytartójának. Török Bálint elutasítája ( III. rész, 8. fejezet)

• Szúnyog Eszter

• Mekcsey felesége, mellékszereplő, csak a nevét említik

• T
• Tarjáni Kristóf

• Valós történelmi személy, Dobó apródja, elesett

• Tinódi Lantos Sebestyén

• Valós történelmi személy, a regény során többször előkerül, de a cselekmény szempontjából nincs jelentősége. Valószínűleg azért szerepelteti Gárdonyi, mert Tinódi feldolgozta az egri ostromot, amiből Gárdonyi is merített

• Török Bálint

• Főszereplő. Gergely nevelőapja, Gergely az ő segítségével tanulhat, lehet belőle diák, majd királyi hadnagy. A regény több részében felbukkan, sőt a harmadik rész (A rab oroszlán) róla szól. Török fogságban hal meg<6p>

  Valós történelmi személy, 1502-1550 között élt. Gárdonyi valósághűen írja le török fogságba esését, raboskodását a Héttoronyban. A mai napig történelmi rejtély, hogy a szultán miért is zárta börtönbe.

• Török Ferenc, Török Bálint fia

• Mellékszereplő, többször is felbukkan a regényben, de nincs komoly szerepe, valós történelmi személy.

• Török János, Török Bálint fia

• Török Bálint nagyobbik fia, valós történelmi személy. A harmadik részben kap főszerepet, amikor Gergelyék megpróbálják kiszabadítani Török Bálintot.

• Török László

• Valós történelmi személy, várvédő katona:

  „A magyar zászlót leüti egy golyó a falról. Kihull a törökök közé. Íme, mire jó a nagy fal¬szakadék: egy magyar katona kiugrik rajta, szembecsap egy törököt, s beragadja a zászlót, mielőtt hozzávághatnának.
  
  – Látlak, fiam, Török László! – kiáltja örömmel Dobó.” (IV. rész, 17. fejezet)

• Tulipán

• Főszereplő, kitalált alak. A regény egyik legmulatságosabb figurája. Török katonaként kerül Dobóék fogságába az I. részben:

  „…a másik török is fölemeli vértől elborított arcát az árokból.
  
  – Kötözd csak – mondja az egyik paraszt -, míg amazt agyonütöm.
  
  – Megállj – mondja Cecey.
  
  Odabaktat a vérbe borult janicsárhoz, és a kardját a mellének szegezve kérdezi:
  
  – Tudsz-e sakkozni?
  
  – Kaplaman – feleli a török bágyadozva.
  
  – Sakk?
  
  – Sakk, sekk, matt? – kérdezi nyögve a török.
  
  – Az, az, Mahomed rúgjon meg. Vigyétek ezt is az udvarra, ez az én rabom!” (I. rész, 8. fejezet)

  A II. rész elején találkozunk vele újra:

  „A szederfa hűvösén csakugyan ott ült egy barna parasztember. Alatta gyékény, előtte zöld mázos kancsó. Még nem volt annyira részeg, hogy a kulcsot el lehetett volna tőle venni. A fiával ivott, egy hatéves kis mezítlábas gyerekkel, akinek a szeme szintén olyan fekete volt, mint az apjáé.
  
  Az a török kapott kegyelmet azért Ceceytől, mert azt mondta, hogy tud sakkozni. Később kiviláglott, hogy sakkozni nem érdemes vele, hanem a ház körül minden munkára használható. Különösen főzni tudott jól. Szakács volt az apja valamelyik basánál. Az asszonyok meg¬kedvelték, hogy megmutatta, hogy szokás piláfot, böreket, malebit meg szörbeteket főzni, és sokat bolondoztak vele. Cecey meg azért szerette meg, mert a török fakezet faragott neki, olyan fakezet, hogy ujjai is voltak. Ha kesztyűt húzott rá, senki se mondta volna, hogy fából van a keze. Az öreg legelőször is nyilazni próbált. Lehozatott a padlásról egy akkora íjat, mint ő maga. A fakézzel ki tudta feszíteni. S akkor az öreg megtette a törököt mindenesnek.
  
  Az egyik magyar menyecskének elesett abban az időben az ura, hát a török összemelegedett vele, aztán elvette feleségül. Persze előbb megkeresztelkedett. Olyan jó magyarrá vált, mintha itt született volna.” (II. rész, 2. fejezet)

  Tulipán később segít Gergelynek, hogy az megnézhesse a Mecseken keresztülvonuló török sereget, később mindketten török fogságba kerülnek, de sikerül megszökniük.

• Turna, a török katona

• Mellékszereplő, akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Tulipán az elvonuló török sereget figyeli:

  „A másik ezred, amely követte őket, zöld csíkos fehér zászlót lobogtatott. Naptól barna, kék bugyogós had. Látszott az arcukon, hogy az éjjel jól ettek-ittak.
  
  – Ezek az ulufedzsik – szólt Tulipán. – Zsoldos katonák, tábori rendőrök. A hadipénztár mellett is ezek járnak. Látja azt a nagy hasú, szétütött homlokú embert? Nagy rézgombok a mellén…
  
  – Látom.
  
  – Turna a neve. Magyarul daru. De inkább disznónak neveznék.
  
  – Miért?
  
  – Láttam egyszer, mikor sündisznót evett.” (II. rész, 4. fejezet)

• Tyapken, a török katona

• Mellékszereplő, akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Tulipán az elvonuló török sereget figyeli:<6p>

  „Az a sovány, nyápic ember: csodás tőrdobó. Huszonöt lépésről belesújtja a tőrét az ellenség mellébe. Tyapken a neve. Ilyen különben van több is. A janicsáriskolában van egy begyepezett földhányás. Ott tanulják a tőrsújtást. Van olyan, aki kétezerszer is elsújtja a tőrét mindennap.” (II. rész, 4. fejezet)

• V
• Varga János

• Mellékszereplő, valós történelmi személy, egri várvédő katona:

  „Mikor hajnalban ismét ostromra indul a rengeteg török had a völgyben, a legénység a jól elkészültség dühös gyönyörűségével nézi a mozgásukat. A bosszú izgalma felhúzott rugóként feszül az izmaikban. Már nem is tudnak várni. Egy kis, köpcös legény kiugrik a résen a földhányásra, az ordítozva ömlő törökséggel szembe, s megfenyegeti őket a kardjával.
  
  A legények kacagnak persze a falon.
  
  – Ki az? – kérdezi Zoltay maga is nevetve.
  
  – A kis Varga – mondják. – Varga János.
  
  A legény visszaugrott, de ahogy a nagy nevetést látja, másodszor is kipattan a résen, és megfenyegeti a rengeteg török hadat.
  
  Már akkor puskáztak rá a tüfenkcsik, s ő a puskalövéstől még gyorsabban ugrott vissza, mint az előbb. Erre még jobban kacagtak.
  
  Ezt már Dobó is látta. Dicsérőn intett neki a fejével.
  
  Varga János, hogy a Dobó tetszését megpillantja, uccu neki: kipattan harmadszor is, és a golyókkal mit sem törődve emberül ráfenyeget a bőszülten fölfelé törekvő törökökre.
  
  Repül rá golyó, bomba és dárda. Nem találja egyik se. Ugrál csúfolódva, s rájuk nyújtja a nyelvét. Sőt meg is fordul hirtelen, és igen illetlen, de akkor mégis alkalomhoz illő veregetést mível magán. Aztán megint beugrik a résen.
  
  És ez ott a török orra előtt! Százezernyi fegyveres török előtt!
  
  – Ember vagy! – kiáltja le Dobó. – Jutalmat kapsz!” (V. rész, 16. fejezet)

• Varsányi Imre

• A regény elején és végén találkozunk vele. Az I. részben, mint zarándok jelenik meg, aki levelet hoz Cecey Péternek Fráter Györgytől.

  „A falubeli kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. Le is húznák róla a csuhát bizonyára, ha nagy, keresztes végű botjával vitézül nem hadonászna maga körül.
  
  Eleinte az út közepén ment, de hogy a nagy, bozontos kutyák mindegyre szaporodtak, óvatosan nekihátrált egy L alakban megszögellő sövénynek, és a hátát abban megvetve várta, hogy valaki előjön, és megszabadítja az ostromtól.”<6i> (I. rész, 2. fejezet) Varsányi ekkor 30 éves.

  Később ő fedezi fel a törökök lábnyomát, amikor a falubeliek az eltűnt gyerekeket keresik.

  „- Tisztelendő uram – mondja halkan.
  
  – Mit akarsz, atyámfia?
  
  – Nem vízbe vesztek azok.
  
  – Hát? Mit tudsz róluk?
  
  – Azt, hogy a törökök vitték el őket.
  
  A pap majdnem a falnak esett.
  
  – Honnan tudod?
  
  – Ahogy én is ott jártam a keresőkkel a patak partján, hát egy vakondtúráson láttam a török¬nek a lába nyomát.
  
  – Török lába nyomát?
  
  – Sarkatlan csizmanyom volt. A magyarnak nincsen olyan.
  
  – Hátha bocskornyom volt?
  
  – Azon nincs sarkantyú. Jó az én szemem: török nyom volt. Meg a török lónak is ott a lába nyoma. Azt már csak tetszik tudni, hogy a török patkó milyen?
  
  – Hát mért nem szóltál?
  
  – Meggondoltam, hogy nem szólok. Ki tudja, hogy a török merre vitte őket? Szétszaladt volna az egész falu. Aztán mi haszna lett volna? A török sok, és mind fegyveres.” ( I. rész, 6. fejezet)

  Legközelebb a regény végén, Eger ostromakor találkozunk vele, amikor Dobó kémeként szállít híreket a török táborba.

  „A katonák nemhogy vesztettek volna, hanem inkább szaporodtak. A hosszú legény egy betömött szájú törököt hozott, s egyenesen Dobó elé vezette. Ott kirántotta a szájából a turbángyolcsot.
  
  – Jelentem alássan – mondotta büszkén -, nyelvet is hoztunk.
  
  – Marha! – kiáltotta a török tigrismérgesen a vitéz szeme közé.
  
  Dobó nem szokott nevetni, de ezúttal olyan jóízűt nevetett, hogy a könny is kicsordult a szeméből.
  
  – Varsányi – mondotta a fogolynak -, te hát jól játszod a törököt.
  
  És a vitézhez fordult:
  
  – Ugyan oldozd fel! Hiszen ez a mi kémünk.” (IV. rész, 6. fejezet)

  Többször az életét kockáztatja, hogy híreket vigyen a várba és komoly szerepe van abban is, hogy Éva épségben bejut.

  „- Jöjjön – mondotta az aszab. – Az út itt kétfelé válik. Ha ki tudom bontani a másik nyílást, megszabadultunk. De ha itt is beomlik…
  
  Éva az élet áramlatát érezte újra az ereiben.
  
  – Kicsoda kegyelmed? – kérdezte felocsúdva.
  
  – Varsányi a nevem. Javát akarom.” (V. rész, 8. fejezet)

• Vas Miklós

• Valós történelmi személy, Eger ostromakor Dobó egyik követe, aki háromszor visz a királyhoz levelet

• Veli bég

• Mellékszereplő, de többször is felbukkan a regény folyamán. Először a Héttorony parancsnokaként találkozunk vele, majd Magyarországra helyezik át, később ott van Eger ostrománál is, súlyosan megsebesül.

• W
• Verbőczy István
• Mellékszereplő, valós történelmi személy, nem kap komoly szerepet a regényben

• Z
• Zoltay István

• Valós történelmi személy, királyi főhadnagy. Gergely még gyermekkorában barátkozik össze vele:

  „Gergely magára maradt az apródok és deákok között.
  
  A mellette beszélgető két ifjúhoz fordult.
  
  – Bornemissza Gergely a nevem. Török Bálint apródja vagyok.
  
  Az egyik ifjú (vidám tekintetű, naptól barnult, szőke hajú) kezet nyújtott neki.
  
  – Zoltay István vagyok, Batthyány uram hadában.” (II. rész, 16. fejezet)

  Később ott van Eger ostrománál is, különös ismertetőjegye, hogy mindig káromkodva harcol.

• Zrínyi Miklós

• Mellékszereplő, valós történelmi személy, a történet szempontjából nincs jelentősége