Azonban abban az írásban csak Odüsszeusz szempontjából néztük végig az eseményeket, azzal nem foglalkoztunk, hogy kik is voltak az ellenfelek, mit lehet róluk tudni.

Erről fogunk most monitorra vetni néhány infót.

A kikónok földjén

Trója sikeres ostroma után Odüsszeusz 12 hajónyi legénységgel letarolja a kikónok földjét és beveszi fővárosukat, Iszmaroszt.

Mit lehet tudni a kikónokról?

Nos, tulajdonképpen nem sokat. Az biztos, hogy a területük Trója érdekszférájába tartozott, az Iliász szerint részt is vettek a trójai háborúban, természetesen Trója oldalán.  Így mondjuk már az is érthető, hogy Odüsszeusz miért támadta meg őket.

Abban már az ókori források is megegyeznek, hogy egy trák népről van szó, sőt, később a római költők gyakran a trák szó szinonimájaként használták a kikónt.

A görög mitológiában egyszer jutnak még fontosabb szerephez, amikor kikón nők tépik szét Orpheuszt, a dalnokot.

Orpheusz trák származású, legendás dalnok, a líra feltalálója, egyes források szerint ő tanította meg az emberiséget az írásra, az orvoslásra és a földművelésre.

Héthúrú líráján (a líra a lanthoz hasonló húros hangszer) olyan elbűvölően játszott, hogy táncra perdültek a kövek és megszelídültek a vadállatok, értette továbbá a természet és az állatok nyelvét.

Kedvesét Eurüdikének hívták, és amikor a lány meghalt, Orpheusz annyira bánatos volt, hogy utána ment az alvilágba, ahol zenéjével úgy elbűvölte Hádészt és feleségét, Perszephonét, hogy azok elengedték az alvilágból Eurüdikét.

Egyetlen feltételük volt, hogy Orpheusz a lány előtt menjen, és ne nézzen vissza rá. Orpheusz erre nem volt képes, így végleg elvesztette a szerelmét.

Ovidius szerint Orpheusz ezután a kikónok földjén telepedett le, ahol a kikón asszonyok folyamatosan ostromolták a szerelmükkel. A dalnok azonban nem tudta elfelejteni Eurüdikét, ezért nem foglalkozott a kikón szépségekkel, akik végül dühükben darabokra tépték.

Platón továbbviszi a történetet, mert úgy tudja, hogy ezután Orpheusz egy hattyú képében éledt ujjá.

Odüsszeusz további bolyongása szempontjából csak egy kikón papnak, pontosabban annak borának lesz jelentősége.

Ugyanis a kikón főváros, Iszmarosz kirablása során Odüsszeusz életben hagyta Apollón papját, Marónt. Marónt cserébe kincsekkel halmozta el Odüsszeuszt és 12 korsó nagyon erős bort is adott neki.

Ez lesz az a bor, amivel Odüsszeusz később leitatja a küklopszot, Polüphémoszt, hogy ki tudja szúrni egyetlen szemét.

A lótuszevők szigete

A kikónoktól való vereséget követően, többnapi hajózás után érkeznek Odüsszeuszék a lótuszevők szigetére. Lássuk kik is ők?

A lótuszevők (lotophagoszok) egy békés, mitológiai nép, akik, amikor éppen nem lótuszt esznek, akkor az év felét alvással töltik.

Táplálékuk – nem meglepő módon – a lótusz, aminek fogyasztása okozza a lakosság barátságosságát és békességét, gyakorlatilag az egész sziget ennek köszönhetően kellemes bódultságban tölti a mindennapjait. Már amikor nem alszik, ugye.

Az Odüsszeia szerint a lótuszevés mellékhatásaként a fogyasztó minden korábbi célját elfelejti. Feledi hazáját, családját, úti célját, vágyait, csak a lótusz érdekli.

A probléma ott van, hogy a görög lótusz szó egy gyűjtőfogalom, azaz többféle növényt is magában foglal, tehát nem teljesen világos, hogy Homérosz valójában milyen növényt is nevezett lótusznak.

A megoldást már Hérodotosz sem tudta, de azért volt néhány tippje, szerinte is több növény jöhet szóba, pl az egyiptomi kék liliom , egy vízililiom fajta, vagy a csalánfa. A kérdés ma sem eldöntött, és valószínű, hogy soha nem is fogunk rá pontos választ találni.

A sziget elhelyezkedése is vitatott, Hérodotosz szerint Líbia partjainál volt, de emellett még számos másik sziget is szóba jöhet. Sőt, a mai Tunéziában lévő Dzserba szigetének lakó meg vannak győződve róla, hogy bár ma már alig van a szigeten lótusz, a teljes lakosság Odüsszeusz és társainak leszármazottja. Ki tudja…

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Odüsszeusz ellenfelei a kalandok során bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.