A mű szövegéből nem derül ki, hogy pontosan mikor játszódik, de azért következtetni lehet. Egyrészt tudjuk, hogy Toldi Miklós valóban létező személy volt, bár a történészek sokáig fiktív, kitalált figuránk tartották, mert olyan kevés adat maradt fenn róla. Tudjuk, hogy 1320 körül született és 1390-ben halt meg.

Másrészt Lajos király alakja Nagy Lajos magyar és lengyel királyt jelenti, aki 1342-1382 között volt magyar király.

Általánosságban tehát azt mondhatjuk, hogy a Toldi valamikor a 14. században játszódik.

A mű, egy rövid, két versszakos előhanggal kezdődik, amiben a költő megemlékezik a főhősről, Toldi Miklósról. Arany szerint Toldi már-már mitikus alak, aki ha ma megjelenne az emberek között, akkor mindenki elcsodálkozna magasságán, erején, fegyvereinek nagyságán és súlyán.

Első ének

A történet a Nagyfalu melletti pusztában kezdődik. Nagyon meleg van, senkinek sincs kedve dolgozni, 10-12 szolga heverészik a szénaboglyák árnyékában.

Munka pedig lenne bőven, félig rakott szénásszekerek álldogálnak mindenhol. Ráadásul a szekérhúzó ökrök is szomjasak, de senki sem húz nekik vizet a gémeskútból, mindenki alszik.

Azaz csak majdnem mindenki, egyvalaki nem alszik csak, hanem keményen dolgozik, Toldi Miklós.

Hirtelen azonban Toldi is abbahagyja a munkát egy kicsit, mert felfigyel az úton közeledő katonánkra.

Toldi Miklósnak nem véletlenül kelti fel a figyelmét a közeledő sereg, mindig is szeretett volna katona lenni. Katona volt az apja, Toldi Lőrinc és a bátyja, Toldi György is az.

Sőt, a bátyja a királyi udvarban is nőtt fel a királyfi barátjaként, habár a két testvér, György és Miklós, soha nem jöttek ki egymással jól. Ennek egyelőre nem tudjuk meg az okát.

Tehát Toldi Miklós és családja nemesi származású volt, a kisebbik fiú, Toldi Miklós, mégis a szolgákkal együtt dolgozik kint a határban, mint egy paraszt.

Közben kiderül, hogy az úton Laczfi Endre nádor közeledik hadával. Toldi bámulva, vágyakozva nézi a cifra ruhás katonákat. A sereg éppen mellette halad el, amikor Laczfi leszól neki a lóról és megkérdezi, hogy „Hé paraszt! melyik út megyen Budára?”

Toldi Miklós annyira elképed a megszólításon, hogy hirtelen nem is tud válaszolni. Nem csak a hangnem nem tetszik neki, hanem az sem, hogy valaki parasztnak nézte őt.

Dühében továbbra sem tud megszólalni, csak a keze ügyében lévő vendégoldalt emeli meg egy kézzel, azzal mutatja az irányt.

A vendégoldal egy hosszú és nehéz rúd, amit a szekér oldalához szoktak erősíteni, hogy szélesebb legyen a szekér rakodófelülete. Egy ember általában meg sem tudja mozdítani, nem hogy fél kézzel megemelje.

A mutatvány és az a könnyedség, ahogy Toldi végrehajtotta, természetesen csodálkozásra készteti Laczfi nádort és a katonákat. Laczfi rögtön megkérdezi embereit, hogy ki áll ki egy birkózásra Toldi ellen, vagy ki tudja megismételni a mutatványt.

Persze senki sem jelentkezik, mert tudják, hogy úgysem sikerülne legyőzni az ifjút. Ezt azonban ügyesen beburkolják, azt mondják, hogy ők katonák, akik egy paraszttal nem állnak le birkózni.

A sereg lassan elvonul Toldi Mikós mellett, mindenki az erejéről beszél, mindenki rámosolyog Miklósra. Elhangzanak félmondatok is, hogy milyen kár, hogy Toldi csak egy paraszt, különben a seregben lenne a helye.

Fontos megjegyezni, hogy Laczfi és a katonák nem tudják, hogy Toldi Miklóssal állnak szemben, ők csak egy fiatal legényt látnak, aki a béresekkel dolgozik, jogosan gondolják azt, hogy ő is közéjük tartozik.

A sereg már régen elvonult, Toldi pedig hazafelé ballag, markában a rúddal. Még mindig dühös, amiért parasztnak nézték, majdnem elroppan a rúd a kezében.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Arany János – Toldi – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.