Török Bálint „megátkozása” az I. rész 17. fejezetében történik.

Emlékezzünk rá, ekkor ér Gábor pap és Gergely Szigetvárra. Amikor belépnek a vár udvarára, akkor látják, hogy Török Bálint éppen lovagi tornát tart török rabjaival. Bálint úrnak ugyanis szokása, hogy megvívjon a rabokkal, aki legyőzi, annak szabadság a jutalma.

Többen is próbálkoznak, de persze sikertelenül. Már éppen Bálint úr is megunná a dolgot, amikor még egy jelentkező akad, egy Papagáj csúfnevű rab.

„- Hányadszor verekszel velem, Papagáj?
– Tizenhetedszer – felelte siralmasan a papagájorrú török rab.
Török Bálint fogta a sisakját, és eldobta.
– No – azt mondja -, ennyit a javadra az erőmből. – Lássuk!
Szembetűnő volt köztük az erőkülönbség: Bálint úr jól megtermett, javakorú ember; csupa izom és mozgékonyság. A török körülbelül ötvenéves, izomtalan, görbe hátú ember.”

Az összecsapás kimenetele nem lehet kétséges.

„Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet vetett a levegőben, s puff le a porba!”

Papagáj könyörögni kezd a szabadságáért, mondván, felesége, gyermeke várják haza, akiket két éve nem látott. Nem meglepő módon Török Bálintot ez nem lágyítja el.

„- Miért nem maradtál otthon magad is, pogány! – felelte bosszúsan Török Bálint.”

A török még a porban is hajlandó csúszni és tovább könyörög a szabadulásért, de Bálint úr hajthatatlan. Papagáj ekkor teljesen kiborul és megátkozza Török Bálintot.

„- Hát verjen meg Allah, te rothadt szívű gyaur! Bilincsben őszülj meg! Özvegyed, árvád legyen, mielőtt meghalnál! Tanítson meg Allah háromszor úgy sírni, mint ahogy én sírok, mielőtt a pokolra löknék a lelkedet!
S hogy így átkozódott, a könny ömlött a szeméből, és vérré válva csurgott le zúzódott orcáján.
A szolgák elhurcolták a dühtől tajtékzó pogányt, és a kúthoz vitték, ahol irgalmatlanul meg¬mosták.”

Eddig az átok.

Még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Török Bálint átka bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.