„- No, ne legyél olyan alamuszi – hecceli Orczy, erre ő vörösen és kapkodva kiugrik a padból, és felrángatja a kis télikabátját.” (ötödik fejezet)

„[…] olyan emlékezete volt, mint az almárium: amit egyszer beletettek, az benne is maradt […] „ (2. fejezet)

„Rettentőket nevettek, s az egész óra nem ért semmit, hiába könyörgött a tanár egész megaprehendálva: -De hát, az istenért, ne nevessenek, mert mindnyájuknak ötöst írok be.” (2. fejezet)

„Ő látta, hogy ez a levél csak valami öt-hat sor, és mégis olyan soká olvasta a lány, mintha egy egész árkus lett volna teleírva” (hatodik fejezet)

„Orczy persze nevetett rajtuk, mikor panaszkodtak, hogy így butaság, úgy butaság, mert Orczy zongorázni is tudott, hát neki bliktri volt az egész kotta.” (negyedik fejezet)

„Azzal mentette süllyedező, léket kapott önérzetét, hogy a barátját böcsmölte: de henceg! az ő szobája! nekik megvan Petőfi!…”

„Már mindenki otthon volt, s előkészítették a brúgót a vacsorához.” (első fejezet)

„Az egész konviktus megmozdult, mindenki felállt, ő is, a bugyellárisát a zsebébe tette.” (hatodik fejezet)

„Hé, dárdás, gyere csak, szaladj, hozzál két cigárót, itt egy hatos, de el ne veszítsd!” (első fejezet)

Pl. Nyilas Misi a debreceni kollégium második emeletének 19. számú coetusában lakik.

„Az orvos egy nagyon öreg úr volt, méltóságos úrnak kellett szólítani, s kezet csókolni neki, olyan rózsaszínű bőre volt, mint a csörögefánk […]” (2. fejezet)