A második rész a Trnowszkyak történetével indul.

Az öreg Trnowszky a halála előtt magához hívatta három fiát, Pétert, Gáspárt és Györgyöt és megkérdezte őket, hogy mivel akarnak foglalkozni, ha felnőnek. Eltérő válaszokat kapott:

• Péter: „Én a méhekre vetem magam. Ezek a derék, szorgalmas állatkák majd engem is táplálnak.” Péter tehát viaszkereskedő akar lenni
• Gáspár: „- Az összes élőlények közül a legtiszteletreméltóbb, apámuram, a birka: húsa is van, gyapja is van, teje is van. És ha egy garast teszünk bele, visszaad helyette egy forintot. Hát én juhokkal fogok gazdálkodni.”
• György: „Én orvos leszek, apám. Amikor beteg az ember, kutyába sem veszi a pénzt. S egyszer valamikor mindenki megbetegszik.”

Az öreg Trnowszky mindhárom fiú választását helyesli és fejenként 3000 forintot hagy rájuk, hogy kitanulják választott szakmájukat.

Évekkel később Péter és Gáspár már Zsolna városának leggazdagabb polgárai, bár mélységesen gyűlölik egymást, és az élet minden területén állandó versengésben vannak egymással. Mindkettőt városszerte ritka fösvény embernek ismerték.

Györgynek azonban nem volt szerencséje, hiába lett orvos, Zsolnán vagy nem voltak betegek az emberek, vagy ha valaki meg is betegedett, nem volt pénze orvosra. Ezért György szegényen halt meg, csak egy 14 éves kislány, Apollónia (Apolka) maradt után.

„Gyönyörű leány-palánta volt, nemes, ovál arcán valami édes, szomorú kifejezéssel, hosszú pilláktól árnyékolt szemei üde, nedves fényben kéklettek; hát még az a szépséges kalászszín haj­koszorú a fején!”

Az árván maradt Apollóniát el kell helyezni valahol, az ehhez kapcsolódó hivatalos ügyek a zsolnai polgármesterre, Blázy Miklósra tartoznak. Blázy véletlenül találkozik az utcán Trnowszky Gáspárral, aki hajlandó is befogadni az unokahúgát.

Azonban ez hamarosan a másik testvér, Péter tudomására jut, aki csak azért, nehogy Gáspár legyen a lány gyámja, maga is jelentkezik a feladatra. A dolog annyira elmérgesedik, hogy György temetésén Gáspár és Péter össze is verekszik.

Ennek az lesz a végeredménye, hogy három nap múlva, mikor összeül az árvaszék, hogy döntsön a lány sorsáról, egy harmadik emberhez kerül Apollónia. Ez a harmadik pedig Klivényi József írnok lesz, akinek felesége anyai ágon rokona Apollóniának. A két Trnowszky testvért pedig felkéri az árvaszék, hogy illően segítse Klivényit a lány nevelésében, tekintve, hogy az írnok szegény ember.

Ennél rosszabbul nem is alakulhatott volna a kis Apolka sorsa:

• A két Trnowszky, amikor megtudja, hogy egyikükhöz sem kerül a gyerek, tehát egyikük sem győzi le a másikat ebben a kérdésben, nem hajlandók pénzt áldozni Apolka nevelésére.
• Klivényi pedig éppen azért vállalta el Apolka nevelését, mert arra számított, hogy majd a két gazdag nagybácsitól fogja kapni a pénzt.
• A legrosszabbul természetesen Apolka járt, tekintve, hogy Klivényi rajta veri le csalódottságát, gyakran szó szerint.

A következő két évben Apolka cselédsorban él Klivényiéknél, lesoványodik, éjjel-nappal házimunkát végez.

A második rész olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Mikszáth Kálmán – Beszterce ostroma – Második rész – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

1. fejezet: A tapintatlan Gregorics

A fejezet évekkel korábban (hogy pontosan mennyivel, az nem derül ki) játszódik, mint az első rész és egy Gregorics Pál nevű ember életét meséli el.

Gregorics Pált mindenki csak tapintatlan Gregoricsnak hívta, aminek több oka volt:

• Napra pontosan kilenc hónappal az (egyébként gazdag borkereskedő) apja halálát követően született meg, ami rögtön pletykát indított el az emberek között.
• Vörös haja és szeplős arca volt, és a néphit szerint „veres ember egy se jó”

Ennek ellenére Gregorics alapvetően jó ember volt, szeretett volna megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de bármit is csinált, minden rosszul sült el, az emberek soha nem voltak elégedettek vele:

• Amikor drága szivarokat szívott, akkor azt mondták róla, hogy pazarló, amikor átállt az olcsó szivarra, akkor meg azt, hogy spórolós, zsugori.
• Amikor a tűzoltó egylet jótékonysági bálján 20 forintot fizetett a két forintos jegyért, akkor mindenki azt mondta rá, hogy pökhendi ember. Ennek oka, hogy Gregorics tudtán kívül többet adott a jegyért, mint a főispán, ezt pedig a korabeli társadalom mélyen elítélte.
• Amikor (mivel nem volt rá szüksége) nem dolgozott, csak birtokai jövedelméből élt, akkor azt mondták róla, hogy lusta, amikor pedig dolgozni akart (mivel jogot végzett), akkor azt mondták róla, hogy más szegény ember elől veszi el a munkát.

Gregorics ezután úgy döntött, hogy megházasodik, ezt viszont a testvérei akadályozták meg folyton. Gregorics anyja ugyanis a férje második felesége volt. Gregorics apjának első feleségétől két fia és egy lánya volt, akik folyton arra vártak, hogy Gregorics mikor hal meg, hiszen ő örökölt mindent a szülők halála után. Az ő halála után pedig féltestvérei örököltek volna.

Ha viszont Gregorics megnősül és gyereke születik, testvérei elesnek az örökségtől. Ezért, ha Gregorics elkezdett egy lányos házhoz járni, akkor a testvérei ugyanott elkezdtek róla valami rosszat híresztelni, így Gregorics mindig kosarat kapott. Soha nem nősült meg.

Gregorics Pál már nagyon unta magát, amikor kirobbant az 1848-as szabadságharc.  Gregorics valami hasznosat akar csinálni, ezért jelentkezik katonának, de elutasítják, egészségi állapota és kora miatt eltanácsolják a harctól, maximum írnok lehetne. Gregorics azonban ennél büszkébb:

„- Én a legveszélyesebb foglalkozást szándékozom kikeresni magamnak. Melyiket tartja annak, őrnagy úr?

– Kétségtelenül a kémszolgálatot.

– Hát kém leszek.”

Gregorics hát kém lett. Mégpedig rendkívül sikeres kém.

„Még ma is sokan emlegetik öreg katonák a »vörös esernyős emberkét«, aki vakmerően tudott keresztülhatolni az ellenséges vonalakon, olyan bárgyú arcot vágva, mintha tízig se tudna olvasni. Keskeny madárképe, felgyűrt nadrágja, ócska, borzas, beütött cilinderje s a vörös, kampós nyelű esernyője a hóna alatt feltűnővé tették. Aki egyszer látta, nem könnyen felejtette el.”

Figyeljük meg az esernyő felbukkanását. Az olvasó nem tudja biztosan, de sejti, hogy ez ugyanaz az esernyő lesz, mint glogovai papé.

A szabadságharc után visszavonult besztercebányai házába, mogorva, emberkerülő természetű lett. Hamarosan azonban beleszeretett a szakácsnéjába, Wibra Annába. Persze rögtön híre ment a városban, de Gregorics már hozzászokott, hogy semmit nem tud csinálni, ami jó lenne.

„- Egy Gregorics és egy szolgáló! Szörnyűség! Ilyesmi tán nem is történt soha a világon!”

Gregorics nem vette feleségül Annát, de született egy gyermekük, akit a különc Gregorics nagyon szeretett. A gyerek születése után még elvonultabb lett, csak ritkán ment emberek közé, de akkor is mindig vele volt különös, kopott, piros ernyője, amit soha nem engedett ki a kezéből.

„Sokszor megtörtént, hogy figyelmeztették: »Tegye le, bácsi, az esernyőjét.«

– Nem, nem – ellenkezett ő -, megszoktam, úgy megszoktam, hogy a kezemben kell lennie; anélkül nem érzem magam jól. Becsületemre mondom.”

Az emberek azt suttogták, hogy az öreg Gregorics kém korában az esernyő üreges nyelében vitte a fontos üzeneteket, de ezt a pletykát senki sem tudta megerősíteni.

Gregorics törvénytelen fiának híre persze Gregorics testvéreihez is eljutott, aki végül kiderítették, hogy a kisfiút Wibra György néven anyakönyvezték.

Ehhez tudni kell, hogy a korban csak a házasságban született gyermek számított törvényesnek, azaz viselhette az apja nevét. Mivel Wibra Annát nem vette feleségül Gregorics, így a fiú törvénytelennek számított, tehát csak az anyja vezetéknevét viselhette.

Figyeljük meg, hogy bár a fejezet korábban kezdődik, mint az előző rész, de itt már évekkel később járunk, vagyis hamarabb kezdődik, és időben később fejeződik be, mint a glogovai pap története!

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Második rész – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Tímár Mihály és Timéa néhány órával a Szent Borbála elsüllyedése után már Komáromban vannak, Brazovics Athanáz házánál. A kétemeletes ház földszintjén kávéház működik, itt tölti legtöbb idejét Brazovics Athanáz. A felső szinten lakik a család.

Tímárt és Timéát felvezetik a felső szintre, ahol az olvasó három emberrel ismerkedik meg:

• Zófia asszonnyal, Brazovics Athanáz feleségével, akiről megtudjuk, hogy állandóan sikoltozva beszél, mindig slamposan öltözködik és valójában szobalány volt, mielőtt Athanáz úr feleségül vette
• Athelie-vel, Zófia asszony és Brazovics úr lányával
• Kacsuka főhadnaggyal, Athelie vőlegényével
• Mindhárman meglepődnek Tímár és Timéa érkezésén. Athelie ellenségesen méregeti a fiatal, sápadt és nagyon szép Timéát. Míg Kacsuka főhadnagy elámul a lány szépségén (FIGYELEM! ennek még jelentősége lesz a későbbiekben!)

Közben Brazovics úr – aki eddig a kávéházban volt – is felér az emeletre, miután olvasta az újságban, hogy Ali Csorbadzsi az ő hajóján menekült el lányával és vagyonával Törökországból.

Nagy lelkesedéssel fogadja Timéát, összecsókolja és a térdére ülteti. Hamarosan kiderül azonban, hogy nem szeretetből teszi ezt, hanem azért mert pontosan tisztában van vele, hogy Ali Csorbadzsi (aki neki nőágon rokona) hatalmas vagyonnal menekült el a szultán elől.

Azonban rögtön változik a helyzet, amikor Tímár elmondja, hogy mindössze ezer arany van Timéánál abban a kis ládában, amit Tímár megmentet az elsüllyedt hajóról.

Brazovics úr magánkívül üvöltözik, amikor kiderül, hogy a Szent Borbála elsüllyedt, rajta a tízezer aranyat érő búzával. Rögtön másképp viszonyul Timéához, sőt, megvádolja Tímárt is, hogy szándékosan süllyesztette el a hajóját és ellopta a pénzét.

Tímár nyugodtan viseli a rágalmakat, és csak egy meghatalmazást kér Brazovics úrtól, hogy az elsüllyedt búzát mihamarabb kiemelhesse a Dunától és eladhassa, ezzel is mérsékelve a kárt. Megkapja a meghatalmazást, vet egy utolsó szomorú pillantást Timéára és távozik.

Timéa egyedül marad a Brazovics családdal, ellenséges közegbe került, ahol még a nyelvet sem érti. Brazovicsék közben arról vitatkoznak, hogy mi legyen a lány sorsa. 12 ezer forintnyi vagyona kevés ahhoz, hogy úri kisasszonyt neveljenek belőle, de mivel Brazovics fogadott lányának kell tekinteni, szolgálónak mégsem nevelhetik.

Végül úgy határoznak, hogy Timéa valahol a szolgáló és a családtag között fog elhelyezkedni, nem a cselédekkel fog lakni, de gyakorlatilag olyan helyezte lesz.

Tíméa nem nagyon érti, hogy mi történik körülötte, de beletörődik sorsába.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Jókai Mór – Az arany ember – Második rész – Timéa – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.