Petőfi Sándor Archívum - Olvasónaplopó

Petőfi Sándor – Az apostol – Olvasónapló

Zsiráf — Sat, 24 Nov 2018 11:45:36 +0000

Petőfi Sándor Az apostol című művének részletes olvasónaplója

1. fejezet:

A történet egy szomorú leírással kezdődik:

Sötét, őszi éjszaka van, valahol egy városban vagyunk, azt nem tudjuk meg, hogy pontosan hol. Azt sem, hogy pontosan mikor, de kikövetkeztethető, hogy Petőfi saját korában járunk, tehát a XIX. század elején, közepén.

Az utcák és a házak sötétek, csak egyetlen padlásszobában világít egy halvány gyertyaláng.

A pici padlásszoba és berendezése nagyon nyomorúságos:

Penészesek a falak, beázik a tető
Rozoga fenyőfa ágy és asztal, amiket mások már rég kidobtak volna
Az ágy fejénél egy szúette faláda, a végénél egy szalmazsák
Két szalmaszék

A kis lakásban négyen laknak, a legnagyobb nyomorúságban: az anya a ládán ül és a kisebbik gyerekét próbálja szoptatni, de olyan régen éhezik, hogy nincs teje. Az anya tehetetlenül, némán sír.

Az ágyban a nagyobbik gyerek próbál aludni, és milyen jól teszi, mert amíg alszik, addig sem érzi, hogy milyen éhes.

Az asztalnál a fiatal apa/férj ül gondterhelten, látszik, hogy családja nehéz sorsán, és a megoldási lehetőségeken töpreng.

Egyelőre semmi többet nem tudunk meg a családról: kik ők, mi a nevük, miért élnek ilyen nyomorúságban?

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Petőfi Sándor – Az apostol – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Petőfi Sándor – A helység kalapácsa – Olvasónapló

Zsiráf — Sun, 26 Mar 2017 05:34:03 +0000

Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művének részletes olvasónaplója énekenként

Elöljáróban jegyezzük meg, hogy A helység kalapácsának műfaja komikus (vagy víg) eposz. Petőfi ennek megfelelően alkalmazza az eposzi kellékeket, természetesen torzított, komikus formában.

A művet szokás még elbeszélő költeménynek, eposzparódiának, stílus- és szerkezetparódiának is nevezni.

Első ének

A helység kalapácsa a műfajának megfelelően egy eposzi kellékkel indul, a segélykéréssel (invokáció).

A „rendes” eposzok invokációjában a szerzők általában a múzsától, vagy valamelyik mitológia istenétől kérnek segítséget művök megírásához. Mivel azonban itt egy vígeposzról van szó, a segélykérés is komikus formában történik.

Petőfi ugyanis nem műve megírásához kér segítséget, hiszen ahhoz már megvan a tehetsége, az nem jelent neki problémát. Inkább egy hőst kér – ez lesz majd Fejenagy, a kovács – akinek a történetén keresztül ki tudja bontakoztatni tehetségét.

A költő megjegyzi továbbá, hogy csak az igazán bátraknak szól a műve, a gyávák bele se kezdjenek az olvasásba.

Ezután kezdődik maga a történet, ami újabb eposzi kellékkel nyit. A cselekmény ugyanis in medias res, azaz a dolgok közepébe vágva, egy falusi templomban indul.

A hívek vasárnap esti misére gyűltek össze, annak is a végén járunk.

A pap éppen végez a szertartással, elhangzik az utolsó „ámen”, amit a falusi gyülekezet szorgalmasan megismétel, majd pillanatok alatt kiürül a templom, az ajtókat bezárják.

A nép szokásához híven átvonul a helyi kocsmába.

A templomnak tehát elméletben kihaltnak kéne lennie, azonban ez nem így van. Az egyik sarokban valaki alszik.

Ez a valaki a saját horkolására ébred fel és döbbenten veszi észre, hogy rajta kívül már senki sincs a templomban. Sőt, hamarosan azt is észreveszi, hogy az ajtót is bezárták, tehát kimenni sem tud.

Az Olvasó számára hamar kiderül, hogy emberünk nem egy bonyolult lélek. Keresi a kijutási lehetőséget, de elsőre nem találja, bár néhány lehetőséget azért számba vesz:

Hamar rájön, hogy kiabálni nincs értelme, mert a templom félórányira fekszik a falutól, senki sem hallaná meg.
Ki akar ugrani az ablakon, de túl magasnak találja. Igaz, hogy emberünk gyermekkorában simán leugrott a cseresznyefa tetejéről, de immár 40 éves, nem mer megkockáztatni egy ilyen mutatványt.

Hősünk azonban végül csak megtalálja a menekülés lehetőségét. Elhatározza, hogy felmegy a harangtoronyba és a harang kötelén fog leereszkedni, ami a templom oldala mellett lóg. Kockázatos vállalkozás, de van esély a sikerre, csak arra kell vigyázni, hogy közben a harang meg ne konduljon.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Petőfi Sándor – A helység kalapácsa – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló

Zsiráf — Sat, 18 Feb 2017 15:55:24 +0000

Petőfi Sándor János vitéz című művének részletes olvasónaplója

1.

A mű főhősével, Kukoricza Jancsival, rögtön az 1. énekben megismerkedünk.

Kukoricza Jancsi ugyanis juhász, aki a nyári melegben a falu végén őrzi a nyájat. Jancsinak nincs túl sok dolga, a juhoknak is melegük van, Jancsi leginkább a fűben heverészik.

Szerencsére túlságosan azért nem kell unatkoznia, mert egy közeli patakban egy szőke lánya mossa a ruhákat.

A lányt Iluskának hívják, és Jancsi szerelme.

Kukoricza Jancsi mindent megtesz, hogy kicsalja Iluskát a patakból egy csókra.

Iluska eleinte ellenkezik, mondván, hogy sok a mosnivaló, és ha nem végez időre, akkor a mostoha anyja haragudni fog rá. Egyébként is rosszul bánik vele.

Jancsi azonban addig hízeleg Iluskának, amíg az csak ki nem megy hozzá a partra.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.