Az arany ember Archívum - Olvasónaplopó

Jókai Mór – Az arany ember – Olvasónapló

Zsiráf — Tue, 02 May 2017 05:53:23 +0000

Jókai Mór Az arany ember című regénének részletes olvasónaplója fejezetenként

A könnyebb kezelhetőség érdekében a regény olvasónaplóját 5 bejegyzésre osztottam a regény részeinek megfelelően:

Első rész – A Szent Borbála
Második rész – Timéa
Harmadik rész – A Senki szigete
Negyedik rész – Noémi
Ötödik rész – Athelie

A Jókai Mór – Az arany ember – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Az arany ember szereplői A-Z

Zsiráf — Mon, 05 Oct 2015 19:44:06 +0000

Ebben a bejegyzésben találjátok Az arany ember összes szereplőjét abc sorrendben. A tartalom kattintásra jelenik meg, kattints először egy betűre, aztán a névre!

A Az arany ember szereplői A-Z bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Jókai Mór – Az arany ember – Második rész – Timéa – Olvasónapló

Zsiráf — Sat, 03 Oct 2015 16:17:32 +0000

II. rész 1. fejezet: A fogadott apa

Főbb szereplők	Időpont	Helyszín
Tímár Mihály Timéa Zófia asszony, Brazovics Athanáz felesége Athelie, Zófia asszony és Brazovics Athanáz lánya Kacsuka főhadnagy, Athelie vőlegénye Brazovics Athanáz	1828	Brazovics Athanáz komáromi háza

Tímár Mihály és Timéa néhány órával a Szent Borbála elsüllyedése után már Komáromban vannak, Brazovics Athanáz házánál. A kétemeletes ház földszintjén kávéház működik, itt tölti legtöbb idejét Brazovics Athanáz. A felső szinten lakik a család.

Tímárt és Timéát felvezetik a felső szintre, ahol az olvasó három emberrel ismerkedik meg:

Zófia asszonnyal, Brazovics Athanáz feleségével, akiről megtudjuk, hogy állandóan sikoltozva beszél, mindig slamposan öltözködik és valójában szobalány volt, mielőtt Athanáz úr feleségül vette
Athelie-vel, Zófia asszony és Brazovics úr lányával
Kacsuka főhadnaggyal, Athelie vőlegényével
Mindhárman meglepődnek Tímár és Timéa érkezésén. Athelie ellenségesen méregeti a fiatal, sápadt és nagyon szép Timéát. Míg Kacsuka főhadnagy elámul a lány szépségén (FIGYELEM! ennek még jelentősége lesz a későbbiekben!)

Közben Brazovics úr – aki eddig a kávéházban volt – is felér az emeletre, miután olvasta az újságban, hogy Ali Csorbadzsi az ő hajóján menekült el lányával és vagyonával Törökországból.

Nagy lelkesedéssel fogadja Timéát, összecsókolja és a térdére ülteti. Hamarosan kiderül azonban, hogy nem szeretetből teszi ezt, hanem azért mert pontosan tisztában van vele, hogy Ali Csorbadzsi (aki neki nőágon rokona) hatalmas vagyonnal menekült el a szultán elől.

Azonban rögtön változik a helyzet, amikor Tímár elmondja, hogy mindössze ezer arany van Timéánál abban a kis ládában, amit Tímár megmentet az elsüllyedt hajóról.

Brazovics úr magánkívül üvöltözik, amikor kiderül, hogy a Szent Borbála elsüllyedt, rajta a tízezer aranyat érő búzával. Rögtön másképp viszonyul Timéához, sőt, megvádolja Tímárt is, hogy szándékosan süllyesztette el a hajóját és ellopta a pénzét.

Tímár nyugodtan viseli a rágalmakat, és csak egy meghatalmazást kér Brazovics úrtól, hogy az elsüllyedt búzát mihamarabb kiemelhesse a Dunától és eladhassa, ezzel is mérsékelve a kárt. Megkapja a meghatalmazást, vet egy utolsó szomorú pillantást Timéára és távozik.

Timéa egyedül marad a Brazovics családdal, ellenséges közegbe került, ahol még a nyelvet sem érti. Brazovicsék közben arról vitatkoznak, hogy mi legyen a lány sorsa. 12 ezer forintnyi vagyona kevés ahhoz, hogy úri kisasszonyt neveljenek belőle, de mivel Brazovics fogadott lányának kell tekinteni, szolgálónak mégsem nevelhetik.

Végül úgy határoznak, hogy Timéa valahol a szolgáló és a családtag között fog elhelyezkedni, nem a cselédekkel fog lakni, de gyakorlatilag olyan helyezte lesz.

Tíméa nem nagyon érti, hogy mi történik körülötte, de beletörődik sorsába.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Jókai Mór – Az arany ember – Második rész – Timéa – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Jókai Mór – Az arany ember – Első rész – A Szent Borbála – Olvasónapló

Zsiráf — Sat, 03 Oct 2015 16:15:14 +0000

I. rész 1. fejezet: A Vaskapu

Főbb szereplők	Időpont	Helyszín
	1828	A dunai Vaskapu

A regény egy tájleíró fejezettel kezdődik, amelyben Jókai leírja a Vaskaput. A Vaskapu a Duna egy szakaszát jelöli, ahol a folyó két hatalmas sziklafal között folyik. Tájleíró fejezet, a cselekmény szempontjából nincs jelentősége.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Jókai Mór – Az arany ember – Első rész – A Szent Borbála – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Jókai Mór – Az arany ember – Harmadik rész – A senki szigete – Olvasónapló

Zsiráf — Sat, 03 Oct 2015 16:14:45 +0000

III. rész 1. fejezet: Az alabástromszobor menyegzője

Főbb szereplők	Időpont	Helyszín
Tímár Mihály Timéa (Zsuzsanna)	1829	Komárom

Tímár megkérte Timéa kezét. Mielőtt azonban az eljegyzést és az esküvőt megtartják, Timéának meg kell keresztelkednie. Ez is megtörténik, Timéa a keresztségben a Zsuzsánna nevet kapja.

Tímár több okból is sietteti az esküvőt. Egyrészt már a Szent Borbálán hajózva beleszeretett Timéába, másrészt saját lelkiismeretét is szeretné megnyugtatni:

„Mert attól a naptól kezdve, amidőn Timár az elsüllyedt hajóban megtalálta Ali Csorbadzsi kincseit, odavolt lelkének nyugalma; minden fényes siker után, mely vállalatait kísérte, felemelte szavát a belső vádló: ez mind nem a tied! Ez egy árva leánynak a vagyona volt, amit te bitorolsz. Szerencsés ember vagy? Nem igaz! Szegények jóltevője vagy? Nem igaz! Arany ember vagy? Nem igaz! – Tolvaj vagy!”

Most, hogy Timéát feleségül veszi, a vagyon visszakerül a leányhoz és minden rendben lesz. Legalábbis Tímár ezt reméli.

Timéa keresztelője és az esküvő között két hétnek kell eltelnie. Ezalatt Tímár mindennap meglátogatja Timéát az egykori Brazovics-házban, amely most már az ő tulajdona. Mindennap találkozik Athelie-vel és Zófia mamával is.

Végül megtartják az esküvőt is, ami után Tímár a saját házába viszi haza Timéát. „Timár elhitte, hogy ő az a boldog ember, akit e nő szeretni fog.”

Az esküvő után Tímár megkérdezi Timéától, hogy az szereti-e őt. Timéa azonban csak annyit válaszol, hogy egész életében hűséges felesége lesz Tímárnak és azt teszi mindig, amit Tímár parancsol.

„Mihály most kezdé sejteni, hogy minő rossz diadalt szerzett! Nőül vett egy csodaszép alabástromszobrot.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatásoz!

A Jókai Mór – Az arany ember – Harmadik rész – A senki szigete – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Jókai Mór – Az arany ember – Negyedik rész – Noémi – Olvasónapló

Zsiráf — Sat, 03 Oct 2015 16:14:33 +0000

IV. rész 1. fejezet: Egy új vendég

Főbb szereplők	Időpont	Helyszín
Tímár Mihály Timéa Athelie Noémi Teréza mama Dódi	1829 vége 1830 eleje	Komárom A Senki szigete

Tímár a telet és az új év elejét Komáromban és Bécsben tölti, üzleti ügyeit intézi. Továbbra is mindenben sikeres, amibe csak belekezd. Brazíliai üzlete virágzik, irdatlan pénzeket keres vele.

„Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-rend kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának tett szolgálatokért.”

Ez pedig azzal is jár, hogy Tímárt immár „nagyságos úr”-nak kell szólítani, ismét lépett tehát egyet előre a társadalmi ranglétrán.

Fordulat állt be Athelie-hez fűződő viszonyában is. Tímár ugyanis kiegyensúlyozott és boldog emberként viselkedik, Athelie pedig nem érti, hogy ez hogy lehet. Hiszen ő tudja, hogy Timéa bár hűséges és gondoskodó férjével, de nem szereti őt és azt is tudja, hogy Tímár tudja, hogy Timéa nem szereti őt. Hogy lehet hát az, hogy Tímár mégis boldog. Athelie sehogy sem tudja megfejteni ez a rejtélyt.

„Timár kincseket érő drága ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor a világ előtt megjelentek; akart ragyogni velük. […] Athalie elmerengett rajta. Vajon valóban azon emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy vannak emberek a világon, akik tudnak nem szeretni s mégis boldogok lenni?”

Tímár pedig alig várja, hogy tavasz legyen, siet vissza a Senki szigetére, Noémihez. Először azonban megijed, mert már messziről látja, hogy Teréza mama kedvelt diófái (emlékezzünk rá, azok, amiket Krisztyán Tódor el akart adni) ki vannak száradva. Tímár azt hiszi, hogy baj történt, de hamar kiderül ennek az ellenkezője.

Teréza mama és Noémi örömmel és egy meglepetéssel, egy kisbabával várják.

„- Egy szegény csempésznek a felesége itt betegedett le nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt.”

Az olvasó persze tisztában van azzal, hogy a kisfiú Tímár és Noémi fia. Tímár magán kívül van a boldogságtól, hatalmasat fordul vele a világ, hiszen van egy fia! A fiút Noémiék Dódinak keresztelik.

Elhatározza, hogy kivágja a kiszáradt diófákat és abból épít maguknak házat. Neki is kezd az építkezésnek és faragásnak, de egy idő után – gyakorlat és szakértelem hiányában – elakad vele.

Komolyan elgondolkozik azon, hogy ott hagyja komáromi életét, vagyonát, vállalkozásait, Timéát és végleg a szigetre költözik.

Tímár csodálatos fél évet tölt a szigeten, ősszel azonban újra felébred benne a kíváncsiság, hogy mi lehet Komáromban, hogyan állhatnak üzleti ügyei, hazatér hát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Jókai Mór – Az arany ember – Negyedik rész – Noémi – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Jókai Mór – Az arany ember – Ötödik rész – Athalie – Olvasónapló

Zsiráf — Sat, 03 Oct 2015 16:14:20 +0000

V. rész 1. fejezet: A kettétört kard

Főbb szereplők	Időpont	Helyszín
Tímár Mihály Athelie Timéa Zófia mama Kacsuk	1836 tele	Komárom

Tímár kénytelen hamarosan visszatérni komáromi életéhez, de megígéri Noéminek, hogy még a télen visszatér hozzá és a kis Dódihoz. Már leesik az első hó, és zajlik a Duna jege, amikor végre elindul, azzal az elhatározott szándékkal, hogy Komáromban elválik Timéától és szakít azzal az életével.

„Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségeért s szerelmeért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a rémek pusztájában, miután testét-lelkét sajátjává tette.”

Váratlanul érkezik komáromi házába, a rossz idő miatt senki sem várta, hogy ilyenkor érkezik. Tímár zavart lát Timéa arcán és érzi, hogy felesége keze remeg, sejti, hogy történt valami. Természetesen nem azzal kezd, hogy bejelenti Timéának a válást, először az ügyvédeivel akar beszélni.

Amikor egyedül marad a szobájába, váratlanul Athelie lép be hozzá, és közli vele, hogy Timéa hűtlen lett Tímárhoz. Tímár először nem akarja ezt elhinni, de ekkor eszébe jut felesége zavart tekintete, amikor ő megérkezett.

Athelie elmeséli, hogy amíg Tímár nem volt odahaza, addig Kacsuka őrnagy párbajt vívott egy idegen katonatiszttel azért, mert az idegen tiszt megsértette Tímár feleségét. A párbaj során Kacsuka súlyosan megsebesítette ellenfelét, még a kardját is eltörte a fején.

Ez a történet Zófia mama közvetítésével természetesen eljutott Timéa fülébe is, aki elsírta magát, amikor meghallotta, hogy régi, reménytelen szerelme párbajozott érte. Persze Zófia mama ezt vissza is mondta Kacsukának, aki másnap elküldte Timéának egy dobozban annak a kettétört kardnak a felét, amivel vívott és egy levelet.

Athelie nem tudja mi volt a levélben, és azt sem tudja, hogy mit válaszolt rá Timéa. Azt azonban tudja, hogy amikor aznap Tímár váratlanul megjelent otthon, akkor Timéa egy üzenetet küldött Zófi mamával Kacsukához, ami ez volt: „Ma nem lehet”.

Athelie tehát biztos benne, hogy Timéa hűtlen lett Tímárhoz, és ezt akarja Tímárral is elhitetni. Tímár ingadozik, egyrészt nem tudja elhinni annyi éven át hűséges feleségéről a hűtlenséget, másrészt, ha tényleg igaz a megcsalás, akkor itt az ok a válásra.

Végül Athelie ajánl egy megoldást: Tímár mondja azt, hogy másnap leutazik Balatonfüredre, a balatoni halászatot ellenőrizni. A valóságban azonban nem megy el Komáromból, hanem bezárkózik a Rácz utcai házába. Miután Timéa azt hiszi, hogy Tímár elutazott, biztos, hogy magához hívja Kacsuka őrnagyot.

Erről Athelie tájékoztatni fogja Tímárt, aki titokban visszatérhet a családi házhoz. Athelie elmeséli még, hogy mikor apja a házat építette, akkor csináltatott néhány titkos folyosót is, amelyek közül az egyik Timéa szobájához vezet. A folyosó egy faliképben végződik, amin keresztül Tímár kihallgathatja és megnézheti, hogy mi történik felesége szobájában anélkül, hogy azt a szobából észrevennék.

Tímár először visszarettent attól, hogy ilyen aljas tettet kövessen el, de végül nem bír kíváncsiságával és úgy tesz, ahogy Athelie tanácsolja neki. Azt mondja Timéának, hogy lemegy a Balatonra, miközben behúzódik másik házába és csak este, kerülővel tér vissza a rejtek folyosón, mely Timéa szobájához vezet.

Miközben kifelé tart a családi házból belefut a postásba, aki egy levelet ad át neki, ami brazíliai ügynökétől érkezett, de Tímár nem foglalkozik vele, csak begyűri a zsebébe (FIGYELEM! a levélnek még lesz jelentősége a későbbiekben!)

A Szent Györgyöt ábrázoló képen keresztül látja Timéát a szobájában és azt, ahogy Kacsuka őrnagy belép.

„Amint az őrnagy belépett a szobába, Timéa arca mélyen elpirult. Igen, az alabástromszobor tudott hajnalfényt ragyogni, a szentkép arca megmozdult, és a szűzfehérség rózsákkal párosult.”

A találkozó azonban nem azt az eredményt hozza, amit Tímár vár.

Timéa elmondja az őrnagynak, hogy egyetlen dolog miatt egyezett bele a találkozóba, mégpedig azért, mert az őrnagy azt írta levelében, hogy Tímárral kapcsolatos híre, kérdése van. A levél így szólt:

„Asszonyom! Én ma egy emberrel párbajt vívtam, s csak kardom kettétörésén múlt, hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak oly rejtélyes körülményei vannak, melyek egyenesen önt, és még inkább önnek a férjét érdeklik. Engedjen ön nekem néhány percnyi találkozást, hogy önnek mindent elmondhassak, amit önnek tudnia szükséges.” E levélben kétszer is alá van húzva „önnek a férjét”. Ez volt az az ok, uram, mely engemet rábírt arra, hogy önnek alkalmat adjak vélem beszélhetni. Szóljon ön; mi összefüggése van az ön párbajának Levetinczy úr személyes ügyével? Hallgatni fogok önre, amíg Levetinczy úrról beszél: amint másra tér át, eltávozom.”

Kacsuka őrnagy tehát elmeséli, hogy miért is párbajozott. Néhány napja egy idegen ember jelent meg katonatiszti egyenruhában Komáromban és mindenhol azt terjeszti, hogy nagyságos Levetinczy Mihály úrra vár, mert bizalmas természetű megbeszélni valója van vele. Erről az emberről látszik, hogy messzi földeket bejárt, mulatságos társalgó, ezért Kacsuka őrnagy és társai befogadják társaságukba.

Egy alkalommal azonban, amikor a kávéházi beszélgetés Tímárra terelődik, és mindenki csak jókat monda róla, a messziről jött idegen kifakad:

„Mit? – kiálta fel mindnyájunk hallatára -, hát önök azt hiszik Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos, hogy boldog családapa, hogy hű alattvaló? No hát én megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, harmadnapra, amikor én rátalálok, szökni fog innen, szökni fog a házától, a szép feleségétől, szökni az országától, szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani többet!”

Kacsuka ezért a mondatáért hívta párbajra az idegen és sebesítette meg, törte el a kardját. Az őrnagy azért jött most Timéához, hogy megkérdezze tőle, lehet-e bármi abban, amit az idegen mondott?! Mert ha igen, ha Tímár valóban rossz ember, akkor Timéa váljon el tőle. Kacsuka nem mondja ki ugyan, de az olvasó tudja, hogy még mindig szerelmes Timéába (az is szereti őt), és ha elválna Tímártól, hozzámehetne Kacsukához.

Timéa azonban méltó marad önmagához, és közli, hogy egy szó sem lehet igaz abból, amit az idegen állított. Tímár jó ember, aki őt többször megmentette fiatalkorában és a feleségül vette akkor, amikor mindenki más cselédnek tekintette. De még akkor is, ha Tímár rossz ember lenne, csaló, hűtlen, Timéa akkor is kitartana mellette, mert hűséget esküdött neki, és ő az esküjét meg nem szegi.

Tímár mindezt végighallgatja a szoba melletti rejtekhelyen, Timéa minden szava olyan, mintha arcul csapták volna. Hiszen ő az aki igazán tudja, hogy csalt, lopott és hazudott, hogy kettős életet él. Tímár most már menekül a rejtek folyosóról, menekül a házból, Komáromból, a világból is kimenekülne.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Jókai Mór – Az arany ember – Ötödik rész – Athalie – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Tímár Mihály jellemzése

Zsiráf — Sat, 03 Oct 2015 11:14:01 +0000

Jókai Mór Az arany ember című romantikus regényének öt főszereplője – Tímár Mihály, Timéa, Athelie, Noémi és Krisztyán Tódor – közül kétségtelenül az első a legfontosabb. Célszerű tehát, ha a főalakok jellemzésének sorában vele kezdjük a mókát. Már persze, miután elolvastátok Az arany ember olvasónaplóját.

Tímár Mihály a kincs megtalálása előtt

Tímárral már a regény elején találkozunk, ő a Dunán hajózó Szent Borbála nevű gabonaszállító hajó hajóbiztosa. Vagyis az ő feladata biztonsággal elirányítani a hajót Komáromba.

„A hajóbiztos egy harminc év körüli férfi, szőke hajjal, mélázó kék szemekkel, hosszú bajusszal és másutt simára borotvált arccal, középszerű termet, első tekintetre gyönge alkatúnak látszó; a hangja is hozzá való, csaknem nőies, mikor halkan beszél.”(I. rész, 2. fejezet)

A gyenge alkatról szóló megjegyzés azonban ne tévesszen meg minket, hamarosan kiderül, hogy Tímárban testi erő is van. Amikor a Dunán a hajóval szembe sodródó elszabadult vízi malmot kell eltérítenie, Tímár figyelemre méltó fizikai erőről tesz bizonyságot.

„Mikor a zuhogóhoz közel értek, fölemelte a mázsányi horgonyt, s kilökte azt a vízbe, anélkül, hogy a ladikot megingatta volna. Ekkor tűnt ki, hogy vékony testalkatának szívós izmai vannak.” (I. rész, 3. fejezet)

Tímárról tudjuk, hogy Brazovics Athanáz komáromi gabonakereskedő szolgálatában áll, mint hajóbiztos, egyszerű, dolgos ember, ám korántsem műveletlen, erre utal az, hogy több nyelven is folyékonyan beszél.

Külseje és testi ereje után nézzük most meg néhány belső tulajdonságát példákon keresztül:

Bátor

Tímár megfontoltan, bátran, hidegvérrel cselekszik, amikor a vízi malmot el kell térítenie, hogy megmentse a Szent Borbálát. Pontosan, előre kiszámított mozdulatokkal, hiba nélkül oldja meg a problémát, saját testi épségét is kockáztatva. Itt még nem mondhatjuk, hogy Timéa iránti szerelme mozgatja, sokkal inkább a kötelesség- és felelősségtudat a rábízott hajó, annak rakománya és utasait iránt. Ez az első eset, amikor Timéát megmenti, látni fogjuk, hogy nem az utolsó és hogy ennek még komoly hatása lesz Tímár életére.

Akkor is bátran és gyorsan cselekszik, amikor feltűnik az őket üldöző török gálya és a Szent Borbálával ügyesen áthajózik a Duna egyik partjáról a másikra. Figyeljük meg, hogy Tímárnak semmilyen érdeke nem fűződik a veszélyes mutatványhoz. Azzal ugyan tisztában van, hogy a török gálya valószínűleg a hajó két utasa: Ali Csorbadzsi, és lánya, Timéa miatt üldözi őket, de neki nincs elszámolni valója a törökökkel. Egyszerűen hagyhatná, hogy a török gálya utolérje őket és elfogják a Szent Borbála két utasát. Ennek ellenére, kérdés nélkül hajtja végre a kockázatos „átvádolást” a másik partra. (I. rész, 4. fejezet) Ezzel másodszor is megmenti Timéát és apját (is.)

Bátorsága mutatkozik meg akkor is, amikor a Szent Borbála – szinte már az úti céljánál – zátonyra fut, az utasoknak és a személyzetnek menekülni kell. Tímár ekkor visszaugrik a már félig elsüllyedt hajóba, hogy kimentse Tímea kis dobozát, amiben a lány kevés értéke van. Ez a harmadik eset, amikor megmenti Timéát, illetve kevéske vagyonát. (I. rész 14. fejezet)

Becsületes

A szigorú vizsgálat című fejezetben (I. rész 5. fejezet) a hajó utasa és a hajóteher tulajdonosa Ali Csorbadzsi Tímáron keresztül vesztegeti meg a hajóra érkező vámosokat. Tímárban ekkor felmerül a kósza gondolat, hogy mivel a vizsgálatot végzők nem tudják, hogy Ali Csorbadzsi mennyivel akarta őket megvesztegetni, Ali Csorbadzsi azonban azt nem tudja, hogy Tímár a vesztegetésre szánt pénzből mennyit adott át a vámosoknak, ezért simán lecsíphetne magának az összegből. Lelkiismerete azonban rögtön megálljt parancsol.

– Amit te most mívelsz, az bizony vesztegetés. Nem a magadéból vesztegetsz. Trikalisz pénze fogy, az ő érdeke parancsol. Te átadod a pénzt, s olyan ártatlan vagy benne, mint ez a vizeskorsó. Hogy miért vesztegeti meg a vizsgálókat Trikalisz? Te nem tudod. Dugáruval van-e rakva a hajó, vagy politikai menekült, vagy regényes kaland üldözött hőse az, aki a siettetett szabadulásért marokkal szórja a pénzt? Az nem a te gondod. Hanem ha egyetlenegy pénz ebből a kezedhez ragad, akkor részese vagy mindannak, ami teher netán a más lelkét nyomja. Ne tarts meg belőle semmit.” (I. rész 5. fejezet)

Tímár tehát úgy nyugtatja meg a lelkiismeretét, hogy igaz, hogy veszteget, de nem a saját pénzéből veszteget, hanem Ali Csorbadzsiéból – akit ekkor még Trikalisz Euthym álnéven ismerünk – és amíg magának nem lop el a pénzből, addig becsületét is meg tudja őrizni.

Ravasz

A becsületességnél említett példa a ravaszságnál is megállja a helyét. Hiszen a vámosok megvesztegetésének módszerét Ali Csorbadzsi aligha ismerte, annak lebonyolításához is Tímár kellett

Másik példája Tímár dörzsöltségének, ravaszságának ahogyan Ali Csorbadzsi temetését intézi A hajóstemetés című fejezetben (I. rész 12. fejezet). Mindent ügyesen „lepapíroz”:

Ali Csorbadzsitól kap írást arról, hogy a török betegségben halt meg, így senki sem vádolhatja Tímárt esetleg azzal, hogy vagyonáért ő gyilkolta meg a hajó utasát
A pleszkováci paptól, Sándorovics Cyrilltől írást szerez arról, hogy a pap nem hajlandó a falu temetőjében eltemetni a halottat.
A falusi legényektől, akik végül vízbe dobták a koporsót pedig írást szerez arról, hogy azok saját maguktól cselekedtek így, Tímárnak semmi köze a dologhoz.

Tímár meg is kapja ezért a „jutalmát”, ugyanis, amikor Pancsovánál egy kapitány vezetésével nyolc fegyveres katona tartóztatja fel a Szent Borbálát és az áruló Ali Csorbadzsit keresik, akkor Tímár nyugodtan előadja a papírokat, amik bizonyítják, hogy a török úr a Dunába van temetve, és bár ez nem volt szabályos, Tímár semmiről sem tehet. A kapitány meg is jegyzi: – Arany ember ön, biztos úr! Ennek a kisasszonynak megmentette a vagyonát; mert az apja nélkül sem őt, sem a jószágot le nem tartóztathatom. Mehetnek önök útjokra. Arany ember ön!” (I. rész 13. fejezet)

Célszerű itt egy kis kitérőt tennünk és előre szaladnunk. Ekkor nevezik ugyanis már másodszor Tímárt a regényben arany embernek. Nézzük most meg, hogy mikor fordul ez még elő:

Tímárnak az orsovai vámvizsgálat alkalmával a vámos egy levelet ad át, amit Komáromban bizonyos Kaucska úrnak kell átadnia. Tímár nem tudja ugyan, de a levélben ez áll: „Sógor! Ajánlom e levél átadóját különös figyelmedbe. Ez egy arany ember!”(I. rész 5. fejezet)
Ezután következik a fent már említett eset a Nevetni való tréfa című fejezetben, amikor a katonák kapitány nevezi őt arany embernek.
Később, amikor Tímár már elindult a gazdagság felé vezető úton és túl vagyunk a kenyérsütős üzleten, Brazovics Athanáz feljelenti őt a hatóságoknál, mert szerinte rossz minőségű kenyeret adott a katonáknak. Természetesen Tímárra nem lehet semmit rábizonyítani, sőt a katonák szerint soha olyan jó kenyeret nem kaptak, mint amikor Tímár élelmezte őket. Ekkor az ügyben eljáró vizsgálóbizottság is kimondja, hogy Tímár arany ember. (II. rész, 4. fejezet)
Tímár az ellene szóló feljelentés után felmegy Bécsbe. Mindenki azt hiszi, hogy elégtételt akar követelni, ő ehelyett azonban az államnak előnyös üzletet ajánl. Ekkor az őt fogadó kegyelmes úr nevezi arany embernek. „Hm! – gondolá magában – ez arany ember! […] Háromszor arany ember! De még negyedszer is az!”(II. rész, 4. fejezet)
Végül a regény utolsó részének nagyjelentében, amikor Krisztyán Tódor hirtelen beállít Tímár balatonfüredi villájába, akkor Tódor is – igaz, gúnyosan – arany embernek nevezi Tímárt. „- S ez a rendkívüli ember, a nagy tolvajtól kergetett, kis tolvajt meglopott főtolvajnak agyontolvajlója, te vagy, az „arany ember”, Levetinczy Timár Mihály, kedves cimborám! – szólt a szökevény felállva és gúnyosan meghajtva magát.” (V. rész, 4. fejezet)

Felelősségteljes

Erre a tulajdonságára is jó példa, ahogyan a Szent Borbálát többször is megmenti a veszélyes Dunán hajózva, azonban még jobb példa erre Timeához fűződő viszonya. Ne feledjük, a hajóút során szép lassan beleszeret a fiatal török lányba, többször – közvetve – az életét is megmenti, egyszer pedig közvetlenül is. Akkor, amikor apja megmérgezi magát, lányának pedig altatót ad, hogy az ne hallja Tímár és Ali Csorbadzsi beszélgetését. Timéa azonban magától nem ébredne fel, az altató ellenszerét Tímárnak kell beadnia.

„Nézd! Ha te most nem teszed azt, ami rád van bízva, ha e halottat a Dunába nem dobod; ha azt az alvót fel nem költöd, hanem engeded csendesen átaludni a másvilágra, mi lesz akkor? […] a szökevény kincseinek egyharmada törvény szerint a tied lenne. Úgyis senkié az már, az apa meghalt, a leány, ha te fel nem ébreszted, alszik örökre. Egyszerre milyen gazdag ember lennél!” (I. rész 11. fejezet)

Tímár azonban természetesen visszaretten ettől és felébreszti Timéát.

A jellemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Tímár Mihály jellemzése bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.