Ott hagytuk abba a második részben, hogy Thébai királyát, Kadmosz unokáját, Pentheuszt a saját anyja tépi szét részeg mámorában. Ezután kicsit felgyorsulnak az események Thébai életében, már ami a trónra lépő királyokat – és halálukat – illeti.
Arról is volt szó korábban, hogy a trónöröklés Kadmosz után ugrott egy nemzedéket, mert Kadmoszt nem a fia, Polüdórosz követte a trónon, hanem unokája, Pentheusz.
Pentheusz tragikus halála után azonban visszaáll a világ rendje, mert mégiscsak elérkezik Polüdórosz ideje, ő lesz Thébai királya. Az ő működéséről túl sokat nem tudunk, de azt igen, hogy viszonylag hamar meghalt.
Polüdórosz halálát az emberek még Dionüszosz bosszújának tulajdonították, mondván, hogy az egyetértett a korábbi királlyal, Pentheusszal, vagyis nem ismerte el Dionüszoszt istennek.
Akárhogy is volt, Polüdórosz megérezte, hogy közeledik a halála, ezért kisfiát, Labdakoszt, az apósára, Nükteuszra bízza. Ezzel csak az a baj, hogy Nükteusz hamarosan meghal, a még mindig kiskorú Labdakosz nevelését pedig Nükteusz bátyja, Lükosz veszi át.
Lükosz pedig Labdakosz nevében irányítja Thébait addig, amíg az felnőve át nem veszi a hatalmat és a trónt.
Bár a Thébai mondakör híres uralkodó családja, a Labdakidák, Labdakoszról kapták a nevüket, maga Labdakosz mégsem hagyott túl sok nyomot Thébai történetén, korai halála miatt.
Nem kell azonban kétségbe esni, Labdakosznak a halála előtt azért arra még van ideje, hogy biztosítsa a trónöröklést, hiszen születik egy fia, Laiosz. Itt már nagyon közel vagyunk Szophoklész tragédiáinak idejéhez, hiszen Laiosz lesz majd Oidipusz apja.
Egyenlőre azonban Laiosz még kisfiú, amikor apja, Labdakosz meghal. A hatalmat így ismét a már korábban is regnáló Lükosz veszi át.
Lükosz nevének jelentése az, hogy „farkas” és ez nem is véletlen. Gonosz, kegyetlen uralkodónak bizonyul, aki bár feleségével, a szintén nem túl kedves Dirkével együtt csak ideiglenes irányítja Thébait, abban nem sok köszönet van.
Cselekmény mozgatója és a problémák alapja ezúttal is Zeusz lesz, és az ő olthatatlan vágya a csinos, fiatal, halandó lányok iránt.
Ugyanis Lükosz udvarában nevelkedik az öccse, a korábban elhunyt Nükteusz lánya, Antiopé. Nos, Zeusznak megtetszik a szépséges hölgy és elcsábítja, ám ennek következménye lesz.
Lükosz ugyanis a saját lányaként neveli Antiopét és személyes sértésként értékeli, amikor kiderül az isteni viszony, ezért Antiopénak menekülnie kell Thébaiból. Hiába keres azonban menedéket Sziküón királyánál, Epópeusznál, Lükosz nem nyugszik, hadsereggel támad Sziküónra, beveszi a várost és megöli Epópeuszt.
Lükosz jelleméről sok mindent elárul, hogy győzelme után láncra veri Antiópét és úgy hurcolja vissza Thébaiba.
Még jobban „megkedveljük” Lükoszt, amikor kiderül, hogy Antiopé ekkor már várandós Zeusztól és a mindenórás terhes lány útban Thébai felé, a Kithairón hegyén, titokban kénytelen megszülni ikreit, ráadásul ott is kell hagyni a két gyereket, ha nem akarja, hogy Lükosz kezébe kerüljenek.
A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 3. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!