Shakespeare – Rómeó és Júlia – Elemzés

Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájának elemzése.

Esszina szokásosan magas színvonalú, de mindenki számára érthető és élvezetes elemzése. Lájkolni ér! 🙂 Zsiráf

Az elemzés vázlata:

  • Bevezetés
  • Shakespeare írói munkássága
  • Rómeó és Júlia
  • A mű alapszituációja
  • A bonyodalom kezdete
  • A bonyodalom kibontakozása
  • Tetőpont
  • Késleltető jelenetek
  • Végkifejlet
  • Befejezés

A világirodalom egyik legnagyobb hatású, legismertebb szerzőjéről, William Shakespeare-ről (1564-1616) nem sokat tud az irodalomtörténet: oly bizonytalanok vagyunk személyét illetően, hogy még az is felmerült, hogy talán nem is ő alkotta a neki tulajdonított életművet. Feltételezett életútját tekintve csupán hiányos és pontatlan adatok állnak rendelkezésünkre.

Lássuk, mik ezek!

1564-ben született egy Stratford-upon-Avon nevű angliai kisvárosban gazdag polgári apa (John Shakespeare) és földbirtokos családból származó anya (Mary Arden) gyermekeként.

A középosztálybeli, vagyonos család később elszegényedett, s a fiatal Shakespeare tovább tetézte szégyenüket: tizennyolc évesen kénytelen volt feleségül venni a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathawayt, mert már útban volt a gyerek.

Egyikük se számított jó partinak: a lánynak alig volt hozománya, Shakespeare-nek nem volt se mestersége, se vagyona. Néhány évvel és két újabb gyerekkel később elhagyta családját és felcsapott vándorszínésznek.

A reneszánsz Anglia költőcsillaga nem volt kalandor természetű, nem élt lángelméhez illő rendhagyó életet: a kor gyakorlatias, vállalkozó szellemének megfelelő karriert épített fel.

A ránk maradt dokumentumok alapján azt mondhatjuk, attól eltekintve, hogy huszonöt évig külön élt családjától (bár rendszeresen hazajárt, és a keresett pénzt hazaadta), viszonylag normális, rendes ember volt, aki józan, igyekvő átlagéletet élt.

Londonban lett színész és drámaíró, három évvel érkezése után Titus Andronicus című darabjával átütő sikert aratott. A fennmaradt adatok szerint 1592-ben már olyan sikeres volt, hogy meg is gazdagodott: több telket, birtokot, apjának nemesi címet vásárolt.

1594-től saját állandó színitársulata volt, amely 1599-ben színházat alapított, Globe Színház néven (alaptőkéjéhez Shakespeare is hozzájárult, így főrészvényesként őt illette a közös bevétel tizede).

A színészmesterséggel 1607-ben hagyott fel. Utolsó éveiben már a világtól elzárkózva élt, egyre több időt töltött szülővárosában. Itt is halt meg 1616-ban, állítólag pont a születésnapján, április 23-án.

Írói munkássága

Shakespeare 37 színművet, 154 szonettet és 2 elbeszélő költeményt írt. Mintegy 20 éven át alkotott, de 1594 előtti művei még csupán a kísérletezés időszakát fémjelzik.

Pályája elején főleg régebbi drámák átdolgozásával foglalkozott (ilyen kölcsönvett anyagból született a Rómeó és Júlia is).

Akkoriban nem volt követelmény, hogy a művek eredeti témákat dolgozzanak fel: tehetséges szerzőnek nem az számított, aki maga találja ki a cselekményt, hanem az, aki a már ismert történetet hatásosabban elő tudja adni, mint bármely elődje.

1595-től számítjuk első korszakát, amikor majdnem összes királydrámáját megírta (II. Richard, III Richard, IV. Henrik, V. Henrik, VI. Henrik stb.), tragédiái közül a Rómeó és Júliát, vígjátékai közül pedig olyan remekműveket, mint a Szentivánéji álom, az Ahogy tetszik és a Vízkereszt.

Szonettjeinek nagy részét is ebben a korszakában alkotta (a Shakespeare-i szonett tagolatlan, 14 sorból álló költemény, a legismertebb darab a LXXV. szonett).

Következő korszaka, amely 1601-1608-ig tartott, komorabb, de érettebb alkotásokat fémjelez. Ekkor születtek legkiválóbb tragédiái, mint a Hamlet, az Othello, a Lear király és a Machbeth.

Pályája legvégén (1608 és 1611 között) új drámatípust hozott létre, mely alapjában véve tragédia, de nem végződik tragikusan: a konfliktus megbocsátásban, kiengesztelődésben oldódik fel. Ide soroljuk a Téli rege és A vihar című regényes színműveket. Ezek a legérettebb alkotásai.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Shakespeare – Rómeó és Júlia – Olvasónapló

Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájának részletes olvasónaplója

Előhang

A Rómeó és Júlia egy rövid, 16 soros előhanggal kezdődik, amit a kar ad elő, és ami összefoglalja a mű tartalmát.

Lényege: a történet Veronában játszódik, ahol két, régóta ellenségeskedő család gyermekei – Rómeó és Júlia – egymásba szeretnek. A szülők természetesen nem tűrik ezt a szerelmet, ami a fiatalok halálához vezet.

A két család csak a tragikus halálesetek után eszmél rá a viszály és a harag tarthatatlanságára és végre kibékülnek.

Fontos megjegyezni, hogy a történetből nem derül ki az időpont, azaz nem tudjuk meg, hogy mikor játszódik a történet. A veronai hagyomány azonban úgy tartja, hogy a tragédia 1303-ban zajlott le, de még egyszer, ez nm derül ki a műből!

Első felvonás 1. szín

Szereplők Helyszín
Sámson – Capuleték szolgája
Gegely – Capuleték szolgája
Ábrahám – Montague-ék szolgája
Benvolio – Escalus herceg rokona, Rómeó barátja
Tybalt – Capuletné unokaöccse
Capulet
Capuletné
Montague
Montague-né
Escalus herceg – Verona hercege
Rómeó
Verona, egy köztér

Az olvasónaplóhoz kapcsolódó ajánlott bejegyzése:

A történet – mint ahogy az az előhangból kiderült – Veronában kezdődik, ahol éppen a Capulet ház két szolgája, Sámson és Gergely sétálnak egy köztéren.

A két szolga élcelődik, viccelődik egymással, majd hamarosan látják, hogy a Montague család két szolgája – Ábrahám és Boldizsár – közeledik.

A Capulet és a Montague család ellenségeskedése olyan régi és olyan mély, hogy még a szolgák sem tudják kivonni magukat alóla.

Sámson és Gergely eldöntik, hogy belekötnek a két Montague cselédbe, azaz valahogy kikényszerítik a párbajt a közeledőkkel.

Mivel azonban Verona hercege, Escalus, rendelete bünteti azt, aki a párbajt kezdi, ezért Gergelynek és Sámsonnak ki kell provokálnia, hogy a Montague-ház emberei sértsék meg őket.

Sámson ezért fügét mutat Ábrahámnak.

A füge a korabeli középső új felmutatásának, azaz sértésnek tekinthető.

A sértés pedig célba talál, rövid szópárbaj után tényleg a kardoké lesz a szerep, a négy szolga vívni kezd egymással.

Ekkor érkezik Benvolio, aki Escalus herceg rokona és Rómeó barátja. Azonnal átlátja a helyzetet, és azt is tudja, hogy a hercegi parancs szerint tilos Verona utcáin a párbaj. Gyorsan előrántja a kardját és leüti vele a küzdők fegyvereit.

Ekkor azonban Tybalt érkezik, aki Capuletné unokaöccse és ő már csak annyit lát, hogy az ősi ellenség Montague család egy barátja karddal hadonászik az ő családjának szolgái fele, az előzményeket nem ismeri.

Tybalt rögtön felelősségre vonja Benvoliót, amiért az – szerinte – a szolgákra támadt. És innen már nincs megállás, Tybalt kardot ránt és Benvoliónak esik.

A viszonylag ártatlan sértésből tömegverekedés lesz, polgárok özönlenek az utcára, mindenki verekszik és vív mindenkivel, teljes a felfordulás.

Érkezik Montague és a felesége, valamint a másik irányból Capulet és Capuletné. A két ősi ellenség csak annyit lát, hogy az embereik egymással vívnak, természetesen mindketten be akarnak szállni, feleségeik alig tudják visszatartani őket.

A helyzetet Verona hercegének, Escalusnak az érkezése menti meg, aki dühösen véget vet a hisztériának. Escalus tombol, monológjából kiderül, hogy a két család gyűlölete lassan tarthatatlan méreteket ölti, hiszen csak az elmúlt rövid idő alatt már ez volt a harmadik ilyen tömegverekedés.

Escalus pedig – mint a város feje – nem hajlandó tűrni, hogy Verona utcáin mindennaposak legyenek az utcai harcok. Capuletet azonnal magával viszi, Montague-nak pedig megparancsolja, hogy aznap délután keresse fel őt a városházán, ahol majd megtudja, hogy milyen büntetést kap, amiért a szolgái részt vettek a párbajban.

Ez a konfliktus tehát megoldódott, a herceg és Capulet távozása után Montague kérdezi Benvoliótól, hogy mi is történet valójában.

Benvolio pedig elmeséli, hogy a két család szolgái egymásnak estek, ő megpróbálta szétválasztani őket, ezt értette félre Tybalt, és ebből kerekedett végül balhé, aminek csak a herceg érkezése vetett véget.

Ekkor Montague-né próbálja meg elterelni a férfiak figyelmét azzal, hogy fiáról, Rómeóról érdeklődik Benvoliótól.

Benvolio válaszából kiderül, hogy aznap – napkelte előtt egy órával – sétára indult, akkor látta messziről Rómeót, oda is akart menni hozzá, de amikor Rómeó észrevette, akkor behúzódott a fák közé. Benvolio pedig ezután nem erőltette a találkozást, hiszen Rómeó nyilvánvalóan nem akart vele beszélni.

Ekkor Montague, Rómeó apja jegyzi meg, hogy fia már napok óta ezt csinálja, éjszaka nem alszik, nappal meg bezárkózik a szobájába és senkinek nem hajlandó elmondani, hogy mi a baja.

Benvolio pedig megígéri, hogy kivallatja Rómeót és megtudja, hogy mi bántja a barátját.

Erre éppen kínálkozik is a lehetőség, mert Rómeó közeledik, miközben Montague és Montegue-né elhagyják a teret.

Benvolio és Rómeó párbeszédéből az derül ki, hogy Rómeónak szerelmi bánata van, mégpedig azért, mert a lány, akibe halálosan szerelmes nem foglakozik vele, nem akarja viszontszeretni, sőt szüzességet fogadott és kolostorba akar vonulni.

Rómeó tehát ezért olyan mélabús, ezért nem akar senkivel beszélni, a viszonzatlan szerelmet hatalmas tragédiaként éli meg.

Benvolio pedig – miután nagy nehezen kiszedi Rómeóból, hogy egyáltalán mi a baja – próbálja vigasztalni barátját. Azt a tanácsot adja, amit általában ilyenkor szoktak adni: ha Rómeóval nem foglalkozik a lány, akkor Rómeó próbálja meg elfelejteni és keressen magának másik lányt,  hiszen Veronában még rengeteg a szép hölgy.

Rómeó pedig úgy reagál, ahogy a szerelmes ifjak szoktak: ő nem tudja elfelejteni a lányt, és úgysem találna senkit, aki akár csak a nyomába érne.

A tragédia alapkonfliktusa tehát a két család, a Capuletek és Montague-k ősi viszálya. Nagyon fontos, hogy a történet során egyáltalán nem derül ki, hogy miért is ellenségeskedik a két család. Valószínűleg ezt már ők maguk sem tudják, olyan régre nyúlik vissza a konfliktus.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!