Balzac – Goriot apó – Olvasónapló

Honoré de Balzac Goriot apó című regényének részletes olvasónaplója

Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

1819-ben, Párizsban járunk, a Vauquer-ház nevű „polgári penzióban”.

A Vauquer-ház Párizs egyik külső kerületében van, ennek megfelelően unalmas, komor, lepusztult környékről van szó, ahol azért nincs forgalom, mert az utcák annyira keskenyek, hogy a lovaskocsik nem férnek el rajtuk.

A ház a tulajdonosról, Vauquer-néről kapta a nevét, aki egy 50 év körüli, kis termetű, kövér özvegyasszony, akit a penzió vendégei vagyontalannak hisznek, mert állandóan panaszkodik, a valóságban azonban nagyon is jól keres a penzióval.

A Vauquer-ház háromemeletes, és általánosságban azt lehet mondani, hogy pont ugyanolyan lepusztult, mint a környék, ahol áll.

Az egész épületnek van valami kellemetlen kisugárzása, mindenhol doh, penész és avasság érezhető.

A földszinten található a szalon, az ebédlő és a konyha, ezekre is jellemező, hogy „Még nem merő kosz minden, de már meglehetősen mocskos; még nem csupa rongy, de maholnap szétrohad.”

A penzió lakói hasonlóak a környékhez és a házhoz: lecsúszott, igénytelen, vagyontalan vagy kispénzű alakok, akik azonban görcsösen ragaszkodnak korábbi életüknek és életszínvonaluknak legalább a látszatához.

Fontos megjegyezni, hogy a Vauquer penzió nem a mai értelemben vett szálloda, ahol néhány napra lehet kivenni szobát. Itt az emberek hosszú távra, hónapokra, évekre, akár egész életükre bérelnek maguknak helyet, azaz tényleg itt laknak, amihez jár a teljes ellátás is. Az ellátás minősége azonban erősen függ attól, hogy ki mennyit fizet a szobáért.

A megkülönböztetés a szobák igényességében is megjelenik, emeletenként eltérő a szobák minősége:

  • 1. emelet – itt található a ház két legszebb (vagy inkább két legkevésbé igénytelen) szobája
    • 1. szoba:
      • – Itt lakik Vauquer-né, a tulajdonos
    • 2. szoba:
      • – Ebben ketten laknak, egy Couture-né nevű idősebb hölgy, aki egy köztársasági hadbiztos özvegye, és egy Victorine Taillefer nevű fiatal lány
  • A 2. emeleten szintén két szoba van:
    • Az egyik szobában egy Poiret nevű öregúr lakik, aki nyugdíjas tisztségviselő.
    • A másikban pedig egy Vautrin nevű férfi, aki állítása szerint egykori nagykereskedő.
  • A 3. emelet négy szobája közül csak három foglalt.
    • Az egyikben egy Michonneau nevű vénkisasszony lakik.
    • A másikban egy Goriot apó nevű, egykori metélttészta- makaróni- és keményítőgyáros.
    • A harmadikban pedig egy Eugėne de Rastignac nevű joghallgató.

Minél magasabban lakik valaki, annál igénytelenebb a szobája, annál rosszabb ellátást kap, és ennek megfelelően annál kevesebbet kell neki fizetnie.

A harmadik emeleti szobák felett van még két manzárdszoba, azaz tetőtéri helység. Az egyikben lakik Christophe, a kifutófiú, a másikban pedig Sylvie, a kövér szakácsnő.

A bentlakókon kívül Vauquer-né még 8 jog- és orvostanhallgatót és 2-3 helyi törzsvendéget kosztoltat, de ők csak ebédre fizetnek elő. Ez azt jelenti, hogy ebédnél akár 18 is ülnek az asztal körül.

A hét bentlakó közül a történet szempontjából egyelőre négynek van jelentősége, velük közelebbről is megismerkedünk:

Victorine Taillefer kisasszony:

Ő meglehetősen kitűnik a penzió lakói közül, tekintve, hogy egy nagyon fiatal, csinos lány, akinek „hamvasszőke haja”, „karcsú termete” és „szürke szeme” van.

Ráadásként pedig szomorú története: szintén Párizsban élő kőgazdag apja valamiért úgy gondolta, hogy a lány nem tőle van, azaz a felesége, Victorine anyja, megcsalta őt. Az egyébként nem derül ki, hogy ez valóban így történt-e (valószínűleg nem), vagy csak az apa hiszi ezt.

Emiatt anyjával együtt elüldözte az apai háztól és csak évi 600 frankot juttat neki, ami nagyon kevésnek számít. A lány anyja hamarosan meghalt, őt pedig Couture-né, egy távoli rokon vette pártfogásába.

Victorine apja tehát nagyon gazdag, ő maga pedig mesés vagyon örököse. Elvileg, mert az apja mindent elkövet, hogy Victorine-t kizárja az örökségből, és azt a lány öccsének juttassa. (Illetve fivérének, mert nem derül ki, hogy idősebb vagy fiatalabb a lánynál.)

Ennek ellenére Victorine nem haragszik az apjára, szereti őt, ami valószínűleg Couture-né vallásos nevelésének köszönhető.

A lány évente egyszer felkeresi az apját, hátha meg tudják beszélni a dolgot, de soha nem engedik be a házba.

A két hölgy egyébként 1815-óta, tehát négy éve él a Vauquer-házban.

Eugėne de Rastignac:

„Fehér bőr, fekete haj, kék szemek”, tehát egy jóképű fiatalemberről van szó, aki vidékről utazott fel a fővárosba, hogy jogot tanuljon.

Nevéből is látszik, hogy nemesi származású, családja azonban már régen elszegényedett, csak egy kis birtokuk maradt, aminek bevétele arra is alig elég, hogy eltartsa a családot.

Éppen ezért Rastignac családja hatalmas anyagi áldozatokat hozott azért, hogy a fiatalember Párizsban tanulhasson, otthonról mindössze évi 1200 frankot kap.

Rastignac az egyetemi tanulmányai négy évére érkezett Párizsba, ebből a második év elején tart.

Vautrin:

„Széles vállak, domború mellkas, duzzadó izmok, vaskos, szögletes kezek, az ujjperceken erősen feltűnő, sűrű, lángvörös szőrcsomó.”

40 év körüli, életerős férfi, aki egykori nagykereskedőnek mondja magát és fekete parókát hord, körülbelül négy éve él a házban.

A penzió lakói alapvetően kedvelik őt, de azt is érzik, hogy előzékeny, sima modora mögött egy veszélyes és hidegvérű ember húzódik meg. Ezt nem tudják mivel megindokolni, de mindenki tart tőle egy kicsit, annak ellenére, hogy Vautrin mindenkivel kedves és figyelmes.

A férfi mindent tud mindenkiről, de az ő élete kifürkészhetetlen mások számára, gyakran kimarad éjszakára, de senki sem tudja, hogy ilyenkor hol van, vagy mit csinál.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




A Goriot apó szereplői betűrendben

Honoré de Balzac Goriot apó című regényének szereplői betűrendben

Agathe Rastignac egyik húga, a másik Laure. Rastignac-nak van még két öccse is: Gabriel és Henrik.
Személyesen nem jelenik meg a regényben, Rastignac csak levelet ír neki.
Ajuda-Pinto Portugál márki, főnemes, Beauséant-né szeretője, aki végül elhagyja az asszonyt, mert megnősül, Berthe Rochefide kisasszonyt veszi feleségül.
Hűtlensége miatt Beauséant-né elhagyja Párizst és normandiai birtokára vonul vissza.
Beauséant-né kérésére ő mutatja be Rastignac-ot Delphine de Nucingen bárónénak az Olasz Operában
Anastasie Teljes neve: Anastasie de Restaud grófné, de szerepel Restaud-né néven is, Goriot apó egyik lánya. (A másik Delphine)
Elkényeztetett asszony, aki azonban a szeretője, Maxime de Trailles gróf csapdájába esik. Anastasie ugyanis őszintén szerelmes Maxime-ba, és a beképzelt, fiatal, és szerencsejáték függő nemes ezt ki is használja.
Anastasie eladja a férje, Restaud gróf családi gyémántjait azért, hogy Maxime adósságait kifizesse, de a férje tudomást szerez a dologról, visszavásárolja a gyémántokat és Anastasie-nak azzal kell fizetnie, hogy a férjére íratja a vagyonát.
Ráadásul Maxime nem bizonyul méltónak Anastasie szerelmére, végül megcsalja és elhagyja az asszonyt, újabb hatalmas adósságot hagyva maga után.
Fia: Ernest de Restaud, illetve több gyerekük is van, de csak neki tudjuk meg a nevét.
Beauséant vikomt Beauséant-né férje.
Beauséant vikomtné Megjelenik Beauséant-né néven is, lánykori neve: Claire de Bourgogne.
Rastignac távoli unokatestvére, akinek segítségével bekerül a párizsi nemesi társaságba, és ő az, aki Delphine-nel is összeismerteti.
Párizs egyik legelőkelőbb, leggazdagabb és legszebb asszonya.
Szeretője Ajuda-Pinto, portugál márki, aki végül elhagyja őt, emiatt az asszony vidéki száműzetésbe vonul.
Bianchon Teljes neve: Horace Bianchon, orvostanhallgató, Rastignac barátja, külső kosztos a Vauquer-házban, azaz csak ebédre fizet elő.
Sokat segít Rastignac-nak a beteg Goriot apó ápolásában, és később a temetés megszervezésében is.
Buneaud-né Párizsi penziótulajdonos, Vauquer-né konkurenciája, de egyébként a cselekmény szempontjából nincs jelentősége, nem jelenik meg személyesen, csak utalnak rá.
Charles A Vauquer-ház egyik olyan vendége, aki csak ebédre fizet elő, mellékszereplő, a történet szempontjából nincs jelentősége.
Christophe A Vauquer-ház kifutófiúja, túl sok szerepet nem kap, fő feladata általában a levelek, üzenetek továbbítása.
Ő az egyetlen, aki a ház lakói és alkalmazottai közül végül ott van Goriot apó temetésén.
Collin Teljes neve Jacques Collin, ez Vautrin igaza neve, bővebben lásd Vautrinnál
Constance Anastasie de Restaud grófné komornája, mellékszereplő
Coutur-né Egy francia köztársasági hadbiztos özvegye, Victorine Taillefer kisasszony távoli rokona és tulajdonképpen a nevelőanyja.
Akkor fogadta be Victorine-t és annak anyját, amikor Victorine apja elüldözte őket a háztól.
A Vauquer-ház egyik lakója, Victorine-nak közösen bérelnek szobát az első emeleten.
Delphine Teljes neve: Delphine de Nucingen báróné, de megjelenik Nucingenné néven is, Goriot apó egyik lánya. (A másik Anastasie).
Rastignac szeretője, aki boldogtalan házasságban él Nucingen báróval, ráadásul a korábbi szeretője, Marsay is elhagyja.
Testévéről ellentétben ő nem egy francia ősnemeshez ment feleségül, mert bár Nucingen báró is arisztokrata, de ő bankár, pénzember, aki nem születése révén, hanem vagyona segítségével jutott nemesi címhez.
Éppen ezért Delphine-t egyetlen vágy vezérli, hogy bejuthasson a francia felső tízezer legmagasabb körébe. Tulajdonképpen erre használja fel Rastignac-ot, akinek segítségével meghívást kap Beauséant vikomtné báljára. Delphine számára mindennél, még az apjánál is fontosabb, hogy megjelenjen a bálon, ezért még a beteg Goriot-ot sem látogatja meg.
Derville Goriot apó ügyvédje, mellékszereplő, személyesen nem jelenik meg a történetben, néhányszor említik csak a nevét.
Ernest Teljes neve Ernest de Restaud, Anastasie és Restaud fia, a történet szempontjából nincs jelentősége, csak egyszer említik a nevét.
Eugėne Lásd: Eugėne de Rastignac
Franchessini gróf, Vautrin embere, aki párbajt provokál Victorine testvérével, Frédéric-kel, majd meg is öli.
Frédéric Teljes neve: Frédéric Taillefer, Victorine testvére, bár az nem derül ki, hogy az öccse, vagy a bátyja, valószínűleg az utóbbi.
Apja igyekszik úgy intézni, hogy ő legyen az egyetlen örököse, emiatt kitagadja Victorine-t.
Vautrin terve nyomán egy Franchessini nevű gróf kihívja párbajra és megöli őt, ezzel Victorine lesz az örökös.
Gabriel Rastignac egyik öccse. A másik Henrik. Rastignac-nak van még két húga is: Laure és Agathe
Személyesen nem jelenik meg a regényben, csak levelezés közben említik.
Galathionne Hercegné, érte hagyja el Anastasie de Nucingen grófnét a szeretője, Marsay gróf. A cselekmény szempontjából nincs jelentősége.
Gobseck Zsidó uzsorás, Goriot apó nála adja el az utolsó ezüsttárgyait, hogy kifizesse Anastasie tartozását, később pedig szintén nála zálogosítja el az évjáradékát, ismét csak azért, hogy pénzt adhasson a lányának.
Gondureau Titkosrendőr, ő szervezi be Michonneau kisasszonyt azért, hogy a gutaütésszerű tüneteket produkáló szert beadja Vautrinnak, és így kideríthesse, hogy az azonos-e a Vasfejűvel.
Goriot apó Teljesen neve: Jean-Joachim Goriot, a regény egyik főszereplője.
Egykori metélttészta, makaróni és keményítőgyáros. Rajongásig imádja a két lányát, Anastasie-t és Delphine-t, és már gyerekkoruktól kezdve, de főleg a felesége halála után, rettenetesen elkényezteti őket.
Végül párizsi arisztokratákhoz, Restaud grófhoz és Nucingen báróhoz adja férjhez őket, óriási, egyenként 800 000 frankos hozománnyal.
Cserébe csak annyit szeretne, hogy a lányai közelében lehessen, ezért végül eladja a vállalkozását és beköltözik a Vauquer-házba.
Lányai azonban lassan megtagadják apjukat és csak akkor keresik fel, ha pénzre van szükségük. Goriot pedig továbbra sem nemet mondani nekik, ezért lassan minden megmaradt vagyonát a lányokra költi, emiatt teljesen tönkremegy.
A lányok az utolsó frankot is kiszedik az öregből, aki végül ebbe betegszik és hal bele, de Anastasie és Delphine még a temetésére sem mennek el
Grimbert Királyi postamester, a történet szempontjából nincs jelentősége, nem jelenik meg személyesen, csak a Rastignac és húgai közötti levelezésben említik egyszer.
Grimpel Orvos, érte küldenek, amikor Vautrin rosszul lesz a Michonneau kisasszony által a kávéjába öntött szer miatt. Végül nem lesz rá szükség, tehát a cselekmény szempontjából lényegtelen szereplő, nem jelenik meg személyesen.
Henrik Rastignac egyik öccse, a másik Gabriel. Rastignac-nak van még hét húga is: Laure és Agathe
Személyesen egyik sem jelenik meg a regényben, csak levelezés közben említik őket.
Jacques Beauséant vikomtné komornyikja
Jacques Lásd: Collin

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!