A Thébai mondakört bemutató sorozatunk harmadik részét ott hagytuk abba, hogy a Pelopsz átkától sújtott Laiosz Zéthosz és Amphión halála után visszatér Thébaiba, ahol átveszi apja, Labdakosz örökét, azaz ő lesz Thébai királya.
Ezzel helyreállt a rend, újra a város alapítójának, Kadmosznak a vérvonalából származó férfi ül Thébai trónján.
És innentől kezdve tulajdonképpen ugyanazt fogjuk elmesélni, amit Szophoklész is feldolgozott az Oidipusz király és az Antigoné című tragédiában – persze neki azért összehasonlíthatatlanul jobban sikerült.
Tehát, Laiosz lesz Thébai királya, és mint ezen cím birtokosa, nem is vesztegeti sokáig az időt, gyorsan megnősül és feleségül veszi Iokasztét.
Nem tudni, hogy Pelopsz átka miatt, vagy más okból, de a házasságra szörnyű jóslat nehezedik, ugyanis az ifjú házasok azt a jóslatot kapják Delphoiból, hogy Laiosz és Iokaszté születendő fia meg fogja ölni az apját és feleségül veszi az anyját.
Az apaölés nem szokatlan a görög mitológiában, de azért az, hogy valaki a saját anyját vegye feleségül még Laiosznak is sok, és hát a delphoi jóslatokat illik komolyan venni.
Ezért, amikor valóban megszületik a királyi pár fia, úgy döntenek, hogy magára hagyják: átszúrják a bokáját, azon átfűznek egy aranyláncot, majd utasítanak egy pásztort, hogy rakja ki az újszülöttet a Kithairón hegyén.
Ezzel Laiosz és Iokaszté a részükről lezártnak tekintik az ügyet, de persze ez nem ilyen egyszerű. A feladattal megbízott pásztornak ugyanis nincs szíve sorsára hagyni a kisfiút, ezért átadja egy korinthoszi kollégájának, egy másik pásztornak.
A korinthoszi pásztor megörül a kis Oidipusznak (a gyereket ugyanis átszúrt bokájáról nevezik el Dagadtlábúnak, azaz görögül Oidipusznak), hiszen Korinthosz királya, Polübosz régóta szeretett volna egy fiút, de házassága Meropé királynéval terméketlennek bizonyult.
Így került Oidipusz, Lükosz fia a korinthoszi királyi udvarba és lett Korinthosz trónörököse anélkül, hogy eredeti származásáról bármit is tudott volna.
A delphoi jóslat és/vagy Pelopsz átka azonban dolgozni kezd: Oidipusznak egy kocsmában átmulatott estén beakad egy gúnyos megjegyzés, amit homályos származására utalva ejtettek el.
Oidipusz ugyan úgy tudja, hogy a szülei Polübosz és Meropé, szereti is őket, de a megjegyzés csak nem hagyja nyugodni. Ezért elmegy Delphoiba, ahol jóslatot kér: hát, meg is kapja, az egy másik kérdés, hogy nem túl biztatót.
A jóslat ugyanis neki is azt mondja, amit korábban Laiosznak, hogy meg fogja ölni az apját és feleségül veszi az anyját.
A baj csak az, hogy a jóslat nem nevezi nevén az apát és az anyát és mivel Oidipusz nem tud arról, hogy örökbe fogadták, így érthető módon abból az információból von le következtetést, ami van neki: úgy gondolja, hogy a jóslat Polüboszra és Meropéra vonatkozik, vagyis meg fogja ölni az egyiket és feleségül veszi a másikat.
Annak érdekében, hogy a szörnyű jóslat ne teljesülhessen be, Oidipusz vissza sem tér Korinthoszba, hanem önkéntes száműzetésbe vonul Thébai felé – mint tudjuk, vesztére, hiszen ezzel éppen ő lesz az, aki tudtán kívül majd beteljesíti a jóslatot.
Ugyanakkor, amikor Oidipusz Thébai felé indul, Laiosz is útra kel Thébaiból, ugyanis nyugtalanítja a lelkiismeret a sok évvel korábban kitett fia miatt. Ezért Delphoiba tart, hogy jóslatot kérjen.
A történet más verziója szerint Laiosz a Thébait terrorizáló szfinx legyőzése érdekében akar tanácsot kérni a jósdában.
A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 4. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!