Ebben a posztban röviden az akasztott ember (pontosabban felakasztott ember, még pontosabban önmagát felakasztott ember) kérdését fogjuk körbejárni.
Az öngyilkos ember problémaköre a III. rész 4. fejezetében kerül elő. Ekkora Wibra Gyuri már felnőtt férfi „köz- és váltóügyvéd”, akit azonban nem hagy nyugodni apja, Gregorics Pál vagyonának legendája.
Gregorics halála után ugyanis nem került elő nagy mennyiségű készpénze, senki sem tudja, hogy mi lehet vele. Gyuri azonban véletlen elszólások sorozatából sejteni kezdi, hogy apja a vagyont – vagyis az ő örökségét – egy bankban helyezte el. Az erről szóló utalványt pedig a piros esernyő nyelében lévő titkos rekeszben rejtette el.
Gyuri tehát nyomozni kezd az esernyő után, így jut el Bábaszékre, Müncz Jónásné (A mi Rozálink) boltjába. Az esernyőt ugyan ott sem találja meg, azonban Münczné fiától, Móricztól, értékes útbaigazítást kap. Móricz szerint az esernyőt valószínűleg Glogován hagyta el az apja, Müncz Jónás, a fehér zsidó.
Gyuri tehát végre konkrét nyomra bukkant, sietne is tovább Glogovára, ekkor azonban a kocsma előtt szembe jön vele Fiala, a bábaszéki hajdú, aki kidobolja, hogy elveszett egy fülbevaló, és a megtalálójának jutalom jár.
Nos, ez az, ami körülbelül semennyire nem érdekli Gyurit, de „szerencsétlenségére” a következő lépésénél majdnem rátapos a keresett gyűrűre.
„Hát ez is csak bosszúság, mikor úgy siet valaki. Nem tudta éppen más megtalálni, abból a sok száz emberből, aki az utcán lődörög! […] Ej, akárki, ha már megtalálta, elviszi a városházára, abba bele nem törik a dereka, úgyis tíz-húsz lépés ide.”
Így kerül Gyuri a bábaszéki városházára, ahol éppen ülésezik a szenátus – kb. a mai önkormányzati gyűlés. És itt jutunk el az akasztott emberhez, ugyanis a szenátusi ülés fő problémája egy öngyilkos, akit a faluhoz tartozó erdőben találtak.
A Liskovina erdő csősze jelentette, hogy egy ismeretlen, úri ruházatú embert talált felakasztva az erdőben, nem vitás, hogy öngyilkos lett.
A kérdés csak az, hogy mi történjen vele, ezt kellene eldöntenie a szenátusnak. Természetesen nincs egyetértés, a szenátorok több pártra oszlanak:
- Konopka szántor szerint a szokásos protokollt kell követni: be kell hozni az akasztottat a temetői bódéba, értesíteni az illetékes szolgabírót és az orvost.
- Galba szenátor szerint viszont inkább vigyék át a hullát a következő falu, Travniki határba. Találják meg a travnikiak, onnantól az ő problémájuk.
- Kozsehuba András részben egyetért Galbával, de csak abban, hogy nem kell értesíten ia hivatalos szerveket, elég, ha az akasztott embert ott helyben elássák a fa alatt és nem szólnak senkinek.
Óriási vita bontakozik ki:
- Kozsehuba és társai azért akarják elásatni a hullát a fa alatt, hogy ne hurcolják keresztül a határon a temetőig, mert azt mindenki tudja, hogy az akasztott ember eltemetése jégverést okoz
- A lényegesen földhözragadtabb gondolkodású Konopka azonban azonnal helyre teszi Kozsehubáékat .„- Szomorú az, hogy egy szenátor beszél így. Biztosítom kegyelmeteket, hogy ama szegény hulla miatt ugyan ide nem dirigálja az Úristen a jeges felhőit. Egy az ördöghöz fordult ember kedvéért nem sújt ezer olyat, aki az ő oldalánál maradt, pláne olyanformán, hogy éppen csak a bűnöst ne érje a büntetés. Micsoda Isten lenne az!”
- Fajka szenátor szerint viszont ennél kicsit bonyolultabb a helyzet. Az lehet, hogy a szenátorok nem hisznek abban, hogy az akasztott ember jégesőt hoz, az egyszerű babonás nép viszont igen. Ha megtudják, hogy Bábaszéken akasztott embert temettek el, akkor – féltve a termést – értékén felül fognak biztosítást kötni a földjeikre. Ez is katasztrófához vezethet.
- Ezen a gondolatmeneten tovább haladva Galba szenátor eljut egész odáig, hogy az öngyilkos férfi minden bizonnyal a biztosítótársaság ember volt, aki éppen azért akasztotta fel magát, hogy a bábaszékieket belekergesse a túlbiztosításba.
A vita kezd elfajulni, az álláspontok nem közelednek egymáshoz. A döntő szót a polgármesternek, Mravucsánnak kellene kimondania. Mravucsán azonban nem szeretné, ha egy ilyen súlyos ügyben egyedül neki kellene dönteni, mindent kitalál, hogy elodázza a döntést, és közben fohászkodik, hogy történjen valami, ami miatt elhagyhatná az ülést.
A csoda meg is történik, hiszen ekkor lép be a terembe Gyuri, aki a fülbevalót hozta vissza a gazdájának. Ez a tökéletes ürügy, ami miatt Mravucsán otthagyhatja a szenátusi ülést, anélkül, hogy dönteni kellene.
A történet ezután a fülbevaló vonalán folytatódik, vagyis az olvasó nem tudja meg, hogy a szenátorok milyen döntést hoztak – hoztak-e egyáltalán valamilyet – az akasztott ember ügyében.
Az öngyilkos ember esetében Mikszáth egy kis bepillantást enged a korabeli apró városok életébe. Láthatjuk, hogy milyen dolgok foglalkoztatták az embereket, mennyire összekeveredett a babona és a racionális gondolkodás. Milyen komoly vitát tud kavarni egy látszólag egyszerű probléma megoldása.