-
Sárközy rituális temetése búcsútánc-jelenete
A Török Bálint kiszabadítására induló önkéntes kis csapat vezetőt keres magának, aki elnavigálja őket a konstantinápolyi forgatagban.
Útjuk során találkoznak egy cigánykaravánnal, aminek vajdája Sárközit ajánlja erre a megtisztelő posztra, aki a beígért busás jutalomért cserébe hajlandó is elhagyni a karavánt.
A cigány hagyomány szerint viszont, aki elmegy, meg is hal, így Sárközinek búcsúznia kell. Annak rendje-módja szerint el is járja a ragyás cigány saját halotti táncát, koponyával a kezében, miközben a sámán mágikus jelképes temetési szertartást végez.
A regényben egyszerűen búcsút int a karavánnak, ami persze kevésbé látványos.
-
A követ Ferdinánd király udvarában
A regényben nem szereplő jelenetek sorát gazdagítja az a kép, melyben a Dobó által küldött követ Ferdinánd király udvarában segítséget kér az egri vár védelméhez.
Ebből a képsorból a korabeli bécsi királyi udvari életből kapunk némi ízelítőt.
A puccos, a király szórakoztatására tenisz-szerű labdajátékot játszó udvari kegyencek, a több nyelven beszélő tolmács arroganciája, a király lekezelő pökhendisége mind éles kontrasztban áll a várvédők kétségbeesett segélykiáltásával. Életszerű „kórkép”.
-
Dobó lerészegedése
Az alkotói szabadság mellékterméke az a jelenet, amelyben a saját bástyáját – benne saját embereivel – szétlövetni kényszerülő Dobó nem bírja tovább a küzdelmet saját lelkiismeretével, és úgy dönt, a boros kancsót meghúzva lerészegedik, majd másnap a szőnyegen fekve ébred.
A regényben éppen Dobó az, aki a kor szokásainak ellenére saját bevallása szerint sosem iszik alkoholt.
„Vizet iszom, ha szomjazom!” – hárítja az öreg Cecey ajánlatát is, mikor borral kínálná vendégét.
A sorozat 2. részét (regényben van, filmből kimaradt) itt olvashatod.