Gárdonyi Géza: Egri csillagok: a film és a regény összehasonlítása
3. rész: Máshogy van a filmen és a regényben
Nnnnna, ez a leghuncutabb rész, ugyanis az ember sokszor hajlamos nem emlékezni arra, hogy ezt a jelenetet a filmben látta, a regényben olvasta, vagy netán a könyvből készült hangoskönyv hallgatása közben „videózta be” magának.
(Jajj, ha már itt tartunk: ha nem magával a regénnyel, hanem az olvasással vannak gondjaid, egészen szívből tudom ajánlani a könyv audio változatát, amit Homonai István zseniális interpretációjában tudsz az elejétől a végéig egyszerűen meghallgatni, a Te dolgod itt csupán a képzeleted beindítása!)
De vissza a fősodorba: itt a legnagyobb a rizikója egy tárgyi tévedésnek, így egy (természetesen nem teljes, de egészen jó) lista a legfeltűnőbb eltérésekről a hasznodra válhat:
-
Gergő és Vica szökése a töröktől
A filmben egy török kisfiú segít Gergőnek és Vicuskának a szökésben, úgy, hogy nem bilincseli le Gergőt a többi rabhoz hasonlóan éjszakára, így a fiú sötétedés után el tud surranni a kisleánnyal.
Ezzel a jelenettel talán azt akarták a film készítői sugallni, hogy nem minden török egyformán rossz és gonosz – gyerekként még legalábbis van bennük némi együttérzés.
De a segítőkész török fiú csak a forgatókönyvíró fantáziájában létezett, a regényben Gergőnek senki sem segít a szökésben.
-
Az öreg Cecey élete – halála
Akit „kispóroltak” a filmben az egri várvédő viadalból, az az öreg Cecey, aki kora és fakeze-lába ellenére is hősiesen ott forgott a várfalon és aktívan részt vett a csatában.
Érzékletes jelenet, amikor a nagy hadakozásban tüzet is fog a fakéz, amit az öreg a csata hevében észre sem vesz.
Ezzel ellentétben a filmben Cecey élete fonalát rövidebbre vágják: az elrabolt gyermeke után az egri várba készülő Vicának édesanyja a következőt mondja: „ha élne szegény uram, most biztos azt mondaná, a szentségit”
-
Dobó István várkapitány „bejárónője”, Baloghné
A filmben Baloghnét, mint valami zsörtölődő, öregedő bejárónőt ismerhetjük meg, miközben a regényben ő valójában nemesasszony, aki az éppen Dobónál apródkodó egyetlen fiát, Balázst próbálná az egri várból kimenekíteni, még mielőtt azt török körülzárja… de később ez több szempontból is rossz döntésnek bizonyul: fiát nem találja ott.
Dobó már egy tisztje kíséretében hazaküldte a zsenge korú apródot, aki aztán levelet hagyott hátra, hogy visszaszökik a várba, de anyjával, aki hamarabb ért oda, elkerülték egymást.
Másrészt Balogné a várból való kijutással is elkésik, hiszen a török addigra teljesen körülzárja azt, így a várban kénytelen maradni.
-
Török Jancsi a várban
Dobó és Bornemissza párbeszédéből tudjuk meg, hogy bár a várkapitány nagyon várná őket, a Török fiúk mégsem vesznek részt a várvédelemben.
Félrevezető, hogy a filmben Török Jancsi ezzel ellentétben ott vitézkedik a várfalon.
-
Jumurdzsák – Éva harca életre-halálra
A jelenet egészen a végéig elég „könyvhűre” sikeredett, kivéve a csattanót, a párbaj végkimenetelét.
Jumurdzsák tehát feltűnik a falon, ahol Éva a halott Balázs apród páncélját magára öltve vitézkedik. Éva megpróbálja leszúrni, de a törököt megvédi a páncélinge, és hatalmasat sújt Vica fejére – DE! Jumurdzsák számára egyáltalán nem világos, hogy éppen Bornemissza feleségével harcol, és NEM IS HAL MEG a jelenet végén!
Későbbi sorsáról csak annyit tudunk meg, hogy félholtra verve vitték el Dervis béget a várfalak alól.
Nos, fiatalok, reményeim szerint elég átfogóra sikeredett a kis összehasonlításom, és hasznotokra válik a felkészülés során! Ha valamit kifelejtettem volna a szórásból, szívesen várom kiegészítő ötleteiteket, észrevételeiteket, érdemleges hozzászólásaitokat!
Akinek meg nem tetszett, annak joga van megtartani a véleményét! 😀 Csak vicceltem…
-Vége-
A sorozat első részét itt találod, a második részét pedig itt.
Amikor Jumurdzsák elrabolja a kisfiút, tehát 1552-ben, a filmben Éva az anyjával van Sopronban. A könyvben egy Luca nevű cselédje van. Éva édesanyja ekkor már nem él.
„De meg azért is, hogy van egy öreg jó barátja: Bálint pap. Ezelőtt egy esztendővel összekaptak valamin. Még akkor szegény anyám is élt”.
Kedves Nosztalgia!
Köszönöm a kiegészítést! 🙂
Üdv:
Zsiráf