| kármin | bíborvörös „Tegnap vett ötért egy nagyon finom kármint Pongrácnál, talán már észrevette, s most el fogja kérni kölcsön, aztán kimázolja az egészet, mint a múltkor, s nem adja meg soha.” (első fejezet) |
| kokva | főzőasszony |
| konsternáció | megdöbbenés
„Nagy konsternáció tört ki az egész társaságon, elképedve néztek a gyerekre, s leginkább persze az elnök, aki egyszerre nem tudta elég nagyra nyitni apró szemeit.” (tizenkettedik fejezet) |
| konviktus | latin szó, jelentése diákotthon, de a regényben inkább ebédlő értelemben fordul elő, az a hely, ahol a diákok étkeznek. |
| kordován | csizma vagy cipő készítésére használt juh- vagy kecskebőr.
„A vallástanár nagy, kövér, fekete ember volt, a bőre olyan, mint a kordován…” (2. fejezet) |
| köppincs | valójában egy nem létező szó, Gimesi alkotta, koppintást jelent
„Egyszer óra közben azt mondta, hogy náluk Erdélyben nem azt mondják, hogy koppants, hanem köppincs, ez persze csak találmány, de aztán olyan makacsul ragaszkodott hozzá, hogy néha mondták neki.” (hetedik fejezet) |
| krajcár | Réz, illetve ezüst váltópénz. Nevét eredetileg egy 1271-ben kibocsátott tiroli garasról kapta, ami egy keresztet (németül: Kreuz) ábrázolt.
Magyarországon a Habsburg-uralom alatt jelent meg és terjedt el, mint váltópénz. Mária Terézia uralkodása alatt volt 1, 3, 6, 7, 10, 15, 17, 20, 30 krajcáros érme is. Az 1857-es osztrák valutareform során új forintot (gulden) vezetnek be, ami 100 krajcárra oszlott. 1892-ben (tehát éppen A légy jó mindhalálig cselekményének évében) a forintot felváltja a korona, ami 100 fillére oszlott. 100 fillér pedig 50 krajcárnak felelt meg. A krajcár azonban még 1897-ig forgalomban maradt és még ezután is a népnyelv sokáig krajcárnak hívta a kétfilléres érmét. |
| krükk | nagyon kevés, egy cseppnyi valamiből
„Nem is volna rendben a dolog vihogás és tanulás nélkül, elővették hát a holnapi leckét, s Misi is jól járt vele, mert bizony ő sem tanult még ma egy árva krükköt sem.” (tizedik fejezet) |
| kulina | kályhanyílás
„Mikor felment a lakásba este az óráról, éppen rakta a fűtő, a szolga a tüzet a kályhába, kívülről lehetett fűteni, a kulinából […]” (2. fejezet) |
A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!