IV. rész 2. fejezet: A faragóember
Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
---|---|---|
Tímár Mihály Timéa Athelie Noémi Teréza mama Dódi |
1830 | Komárom Bécs A Senki szigete |
Mikor Tímár hazaér Komáromba azt látja, hogy Timéa sokat gyengélkedik. Orvosokat hív, akik azt javasolják, hogy Timéa töltse a telet Meránban, egy üdülőhelyen.
„Mihály maga kísérte el nejét Athalie-val együtt odáig. Az enyhe, szélmentes völgykebelben egy olyan lakházat keresett ki Timéa számára, amelynek kertjében egy csinos svájci modorú mulatólak volt. Tudta, hogy az ilyenekben Timéának öröme telik.”
Tímár a téli hónapokban gyakran meglátogatja Timéáékat egy öregember kíséretében, akiről senki sem tudja, hogy kicsoda. Kiderül, hogy Tímár egy újabb nagy hazugságra készül.
Amikor ugyanis visszatér Komáromba, kiderül, hogy az öregember egy székely fafaragó mester, aki azért ment mindig Tímárral, hogy felmérje a merániai kis faházat, ami Timéának annyira tetszett. Ennek célja pedig az, hogy amíg Timéa üdül, addig Tímár elkészítessen egy ugyanolyan kis faházat komáromi házuk kertjében, hogy meglepje vele Timéát. Azért, hogy a meglepetés titokban maradjon, saját maga áll be a mester mellé fűrészelni, fúrni, faragni, gyalulni.
Legalábbis ez a látszat. Valójában azonban Tímár azért akarja kitanulni az ács- és asztalos mesterséget, hogy be tudja fejezni a faházat a Senki szigetén. Tímár ismét csal, hazudik hát, egyre mélyebbre süllyed a maga teremtette mocsárban.
Ahogy elkészül a komáromi faház és kitavaszodik, Tímár Bécsbe utazik, ahol összevásárol egy egész faragóműhelyt és elszállítatja a Duna partra. Most viszont azt a problémát kell megoldania, hogy hogyan szállítassa át a Senki szigetére úgy a rengeteg ládát, hogy ne derüljön ki, hogy ki is ő valójában. Végül azt mondja a halászoknak, hogy a szerb szabadságharcosoknak szállít a ládákban fegyvert, mire a halászok lelkesen és kérdés nélkül segítenek neki. Tímár ismét hazudott.
„Megcsalt ő minden embert, akivel csak egy szót váltott, hogy maga körül homályt borítson.”
Tímár tehát ismét a Senki szigetén van, Teréza mamával, Noémivel és a kis Dódival.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Csak annyi észrevételt tennék, hogy Noémi meg van keresztelve. (Igaz, nem tudjuk, milyen hitre, de ez a történet szempontjából nem fontos.)
„És még több! Nekünk nemcsak a császárok hivatalszolgáinak felfedezésétől kell remegnünk, hanem még a papokétól is. Ha megtudják az érsekek, a pátriárkák, az archimandriták és az esperesek, hogy itt e szigeten egy leány növekedik, aki még templomot nem látott keresztelője óta, elveszik őt tőlem erővel, és beteszik valamely kolostorba.”
(A szigetlakók története)
Kedves Nosztalgia!
Köszönöm az észrevételed! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Azt szeretném mondani, hogy a 4. rész 1. fejezetében az elején az van írva, hogy „boldog emberként viselkedi”.
Kedves Giraffe!
Köszönöm, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Szerintem a hátulról a harmadik bekezdésnél agy helyett egy-et akartál írni.
Kedves Malavolti Marcell!
Szerintem is! 🙂 Köszi, javítva!
Üdv:
Zsiráf