Jókai Mór – Az arany ember – Negyedik rész – Noémi – Olvasónapló

IV. rész 4. fejezet: Melankólia

Főbb szereplők	Időpont	Helyszín
Tímár Mihály Noémi Teréza mama Timéa Dódi (A második)	1830	A Senki szigete Komárom Balaton

Tímáron végtelen szomorúság lesz úrrá, amiből képtelen kitörni, hiába tesz meg mindent Noémi, hogy megvigasztalja. Egész nap csak kószál a szigeten, semmihez sincs kedve, a kis faház építését is félbehagyta, vagy egész nap a fehér rózsabokor előtt ül, amit Dódi sírjára ültettek.

Noémi végül belátja, hogy nem tud segíteni szerelmének és azt javasolja neki, hogy menjen el egy időre a szigetről, vissza a nagyvilágba, hátha az segít rajta.

Ne feledjük, Noémi semmit sem tud Tímár másik életéről, soha nem kérdezi tőle, hogy hol van, amikor nem vele van!

Tímár tehát hazatér Komáromba, de továbbra sem találja helyét. Timéa aggódik érte, hiszen Tímáron látszik, hogy bárhol is járt, nagy betegségen esett át. Tímárt nem érdekli az üzlete, nem foglalkozik levelezésével, semmi sem érdekli.

Egy alkalommal, amikor éjszaka félrebeszél és felébred, megdöbbenve látja, hogy Timéa az ágya előtt fekszik.

„- Aggódtam ön miatt; féltem, hogy valami baja lesz az éjjel: itt akartam lenni az ön közelében.”

Tímár tudja, hogy nem a szerelem mondatja ezt Timéával, hanem a hűség, ismét elkezdi önmagát ostorozni.

„Ez a szegény asszony itt fekszik az ő ágya mellett; özvegye egy élő férjnek! Soha semmi öröme nem volt, mely férjével közös lett volna”

Tímár újra kettős életén kezd el gondolkozni. Legnagyobb problémája, hogy két különleges nő van körülötte. Ha az egyik valami megvetendő, esendő személy lenne, akkor könnyebb tudná a másikat választani, de minkét asszony – másként ugyan – de kivételes Tímár számára.

Végül Timéa nem bírja tovább és orvosokat hívat Tímár számára, akik azt tanácsolják, hogy Tímár menjen üdülni valahova, mondjuk a Balaton mellé. Tímár – minden mindegy alapon – beleegyezik és leköltözik a Balaton melletti villájába. Azonban az egyedüllét és az őszi, kopár Balaton körüli táj, csak tovább ront kedélyén. Testileg megerősödik a sok sétától, úszástól, de a lelke nem akar gyógyulni.

Folyamatosan marcangolja önmagát, hol rontotta el az életét, miért nem tud választani a két nő között, mit kellett volna másképp csinálnia.

Tél elejére Tímár eljut a – szerinte – egyetlen logikus megoldáshoz: öngyilkosságot fog elkövetni. Hazatér Komáromba, ahol megírja végrendeletét: mindenét Timéára és a szegényekre hagyja. Ezután azt mondja otthon, hogy Egyiptomba utazik, valójában a Senki szigetére tart, ott akar meghalni, ha lehet Noémival együtt.

Miután otthon mindent elintézett újra elutazik a Senki- szigetére, nem is sejti, hogy mekkora meglepetés várja ott. Ugyanis a szigeten egy újabb kisfiút talál:

„- Hm, hm! Hát a régi történet. Egy szegény csempésznő ismét meghalt, a gyermeke árván maradt, s mi magunkhoz fogadtuk. Hát bánja ön azt?”

Tímárral újra nagyot fordul a világ, depresszióját, szomorúságát mintha elfújták volna, azonnal felkapja a fejszét, és megy, hogy befejezze a félbe hagyott kis házat.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!