Mikszáth Kálmán – Beszterce ostroma – Negyedik rész – Olvasónapló

Kiderül, hogy a nedeci vár börtönéhez egy földalatti járat vezet, amiről kevesen tudnak csak – maga a gróf sem ismeri. Ezen keresztül hozza ki Vakarcs az ügyvédet.

„A fogoly Tarnóczy kimenekülése, melyet senki nem tudott a várbeliek közül megmagyarázni, egészen összetörte Pongrácz Istvánt. Félelem fogta el és csodálatos sejtelmek kezdték kínozni.

– Elveszik tőlem a leányt – mondá és a fogai vacogtak.”

Ez a gondolat egyre jobban elhatalmasodik a grófon. Állapota rohamosan súlyosbodni kezd, most már nem az a hóbortos középkori várúr, hanem komolyan viaskodik az őrültséggel:

• Meg van győződve róla, hogy az ügyvédet az ördög szabadította ki.
• Hangokat hall, amik hozzá beszélnek
• Lesoványodik, napok alatt megöregszik
• Gyakran ok nélkül sírva fakad
• Néhány emberét börtönbe veteti, mert meg van győződve róla, hogy megették a holdat.

A legkétségbeejtőbb helyzetben mégis Apolka van. Ő is látja a gróf elmeállapotának rohamos hanyatlását, de nem tud tenni ellene. Ő az egyetlen, aki még valamennyire hatni tud a grófra, Pongrácz ragaszkodik a lányhoz. Apolka pedig nem tudja elfelejteni, hogy a gróf mennyi mindent tett érte.

Közben a külső körülmények is összeesküdnek a gróf ellen. Meghalt Trnowszky Péter és örököséül valóban Apolkát jelöli ki. Apolka innentől gazdag lány. Gyámjául pedig a zsolna polgármestert, Blázyt jelölik ki. Blázy és Emil összefognak, egyik a gyámlányát, a másik a menyasszonyát akarja.

Pongrácz azonban hajthatatlan:

„Én az Apolkát ki nem adom, mert az nálam haditúsz és nem kosztos leány. Maholnap a saját leányom lesz, Pongrácz grófkisasszony.”

Patthelyzet alakult kit: gróf Pongrácz István ugyanis főnemes, a nemesek pedig összetartanak, akkor is, ha egy őrültről van szó. Egy Pongráczot nem olyan egyszerű perbe fogni, és ha sikerül is, akkor is évekig tart az eljárás. Hiába sikerül végül Emilnek és Blázynak megindítania a pert a gróf ellen, mire annak vége lesz, Apolka nagymamakorú öregasszony lesz.

A helyzetet – most is – a budetini városparancsnok oldja meg:

„- Hiszen semmi sem könnyebb, mint a leányhoz hozzájutni, csak a módját kell eltalálni. […] A leány túsz nála, hát ki nem adja, csak ha az Estellát hozza neki vissza a besztercei magisztrátus, de akkor, a fejemet teszem rá, szó nélkül kiadja.”

Az öltet jónak tűnik, most már csak elő kéne keríteni Estellát. Tarnóczy Emil a keresésére indul: Besztercebányán azt mondják neki, hogy Behenczyvel együtt Érsekújvárra költöztek. Ott kiderül, hogy Vágújhelyre mentek. Ott végül kiderül, hogy a két Behenczy báró és Estella az ősi kastélyban vannak.

Emil úttalan utakon, egy fiú kalauzolásával igyekszik a Behenczyek kastélya felé. Végül az erdőben összetalálkozik az öreg Behenczy Pállal. Emil elmeséli a bárónak, hogy Estellát akarja elvinni. A ravasz báró rögtön meglátja a lehetőséget a dologban és kisebb alkudozás után 600 forintot kér a lányért.

Emlékezzünk rá, ugyanennyiért vette a regény elején Pongrácz István Estellát.

A negyedik rész olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!