A gróf egész éjszaka nem alszik, másnap – azaz szombaton – összehívatja a vár népét és a hatalmas koporsót a várudvarra állítja. Ezután lelöveti a kedvenc lovát és berakatja a koporsóba. A koporsón ezüst betűkkel ez áll:
„ITT ÜL ÓVÁRI ÉS SZENTMIKLÓSI
GR. PONGRÁCZ ISTVÁN
WATERLOO NEVŰ LOVÁN,
BÉKE PORAIKRA!”
„Azzal megfordult, s kevély, katonás léptekkel sietett fel a szobáiba, magára vette a legszebb díszruháját, olivazöld dolmányát a mogyoró alakú aranygombokkal, sáfrányszín nadrágját ezüst paszománttal, sárga szattyáncsizmát aranysarkantyúval. Ujjára húzta a nagy családi pecsétgyűrűt, amit eddig az óraláncán viselt.”
Ezután az egyik szekrényben lévő kis üvegekből kiiszik egyet, majd behívatja Pamutakyt, Kovácsot, Apolkát és a cselédeket. Közli velük, hogy maradjanak a közelébe, ő most lefekszik, mert meg fog halni. Apolkáék ezt nem hiszik, mivel a grófnak látszólag semmi baja.
A gróf lefekszik, Apolka a homlokát fogja. A gróf által bevett méreg hatni kezd, Pongrácz egyre rosszabbul van. Közben szólnak, hogy megérkezett Estella, Blázy és Tarnóczy.
A gróf elrendeli, hogy halála után ültessék fel a lova a hátára a koporsóban, majd imádkozni kezd.
„Még egy fél mondat az imából, midőn egy mélyet sóhajtott a gróf, feje leesett, szemei fölfordultak. A sóhaj belevegyült az ima halk szavába és együtt összefonódva szálltak az égbe mind a hárman: az ima, a sóhaj és Pongrácz István lelke.
Pamutkay föléje hajolt, kezét a szívére tette. Az nem dobogott többé.
– Az utolsó várúr meghalt! – mondá tompán, ünnepélyesen.”
Mindenki megrendülten áll a gróf ágya körül. Apolkát viseli meg a legjobban a dolog
„- Csakugyan meghaltál? Igazán nem élnél, apám helyett nekem aki apám voltál. Oh, nézz rám még egyszer! Szólj hozzám valamit! Lehetetlen az, hogy többé ne szólanál.”
Az utolsó középkori várúr tehát meghalt, Apolka kiszabadult „fogságából” és férjhez ment Emilhez.
„Pongrácz Istvánt eltemették, nem úgy, amint ő kívánta, híres fekete kancáján ülve – hanem csak gyalogosan és egyedül, ahogy a többi ősök feküsznek a csöndes varini sírboltban.
A temetésen, sőt már előbb is, azt sugdosták az emberek, hogy mérget ivott volna, hogy az egyik kisleányka látta is, de a család nem óhajtotta a boncolást. Nem okvetlenül szükséges mindent megérteni. »István különben is mindig érthetetlen marad.«”
Vége a Beszterce ostroma olvasónaplójának
Nagyon tetszett az olvasónapló! Részletes, lényegre törő és könnyen érthető az emlékeztetőknek köszönhetően. Viszont sok gépelési hibát, és néhány helyesírási hibát is találtam (pl.: az egyenlőre és az egyelőre nem ugyanazt jelenti).
Kedves Szentandrási Péter!
Jogos, igazad van, javítottam! 🙂
Üdv:
Zsiráf