A reskontó ügye – Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Az események ezután gyors fordulatot vettek. Orczy apja elment a rendőrségre, közben Misit elkezdte sikkasztás ügyében az igazgató keresni. Az igazgató, megvédte Misit, és megállapították, hogy Pósalakynak csak az az egy forint vesztesége van, amit a reskontó feladásával vesztett, és erről Misi nem tehet. De másnap is hívatták Misit.

Ott volt Viola kisasszony is, sírt és Misit hibáztatta. Misi azt mondta, János ráparancsolt. Az igazgató megint megvédte Misit. De mikor Viola távozott, megdorgálta Misit, aki minden nap szégyenbe hozza őt és az iskolát.

Ezután Misi többet se órára, se Pósalakyhoz, se a Doroghyékhoz nem ment. De mégis újra hívatták az igazgatóhoz, immár harmadszorra. Hangosan kiabált az igazgató, szidta Misit. A karcerbe akarta a fiút záratni, de a pedellus csak a szomszéd szobába zárta be.

Misi nagyon félt, sötét volt, a szoba ajtaja be volt zárva. Úgy érezte, kint boszorkányok vannak, és bántani fogják. Ismét elájult, ahogy már korábban többször is. Miután magához tért még hosszú idő telt el, mire újra jött a pedellus. A tanáriba vitte ezúttal a kisdiákot.

Ott aztán a tanári kar előtt kikérdezték mi, hogy történt. Mikor tette meg a lutrit, hol tartotta a szelvényt, mi lett vele. Misi próbált válaszolni, de meg volt ijedve. A tanárok kegyetlenül faggatták tovább, végül Doroghyékról és Belláról is kikérdezték.

A tanárok azzal vádolták Misit, hogy eladta Jánosnak a reskontót. Itt tovább szidták, már az apját is, aki nem nevelte tisztességre. Erre azt mondta, nem akar debreceni diák lenni többé. Ekkor kinevették, hogy ez nem rajta múlik már.

Végül megérkezett Géza, a nagybácsi, aki melegséget öntött Misi szívébe. Neki is azt mondta itt bántják és nem akar debreceni diák lenni többé.

Míg Isaák Géza a tanárokkal tárgyalt, Misi az óbesterről írt versét folytatta. Misit felmentették és az elnök azt mondta Ora et labora: Imádkozzál és dolgozzál. De Misi azt monda ő nem akar tovább diák lenni.

Kiderült Török János bevallotta a lopást és az apja a százhúsz forint nyereményt is kifizette, aminek a felét Pósalaky már meg is kapta. Bella a hercegné gondjaira lett bízva, Sanyika mellé egyetemi tanárt fogadtak.

És mi lett Misivel? Amikor Debrecenbe költözött nagy reményekkel indult útnak. Ennek az útnak a végén már csak azt tudta mondani, nem akar debreceni diák lenni.

A reskontó jelképezte a világot, a pénzt. És ahogy a világban, úgy a regényben is minden a reskontó körül forgott. Misi korábban nem ismert más életet, csak azt, amiben ő élt. Nyilván tudta, hogy léteznek gazdagok, de nem volt érintett az ő játszmáikban.

Bella is becsapta, pedig benne megbízott, a tanárok sem hittek neki. Gyéres tanár úr a hetedik fejezetben azt mondta, mikor Misi és Orczy utána leselkedtek: „Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja”.

Már akkor hibát követett el, gyanús helyzetbe került. Nem volt rossz gyerek, de a reskontó miatt folyton hazugságba keveredett. A felnőttek ügyébe belekeveredett és ami játéknak tűnt valósággá vált.

Egyedül azt az 50 ív fehér papírt viszi magával pergamenkötésben, amit még az iskolaév elején vásárolt. Úgy tervezi, talán beleírja a Simonyi óbesterről írt verset: „Most még csak formálódnak a sorok, szakaszok, valami ideges tűz gyúlt ki a vérében”. Igaz Orczynak már jelent meg írása a helyi lapban, de azt nem is egyedül írta és amúgy is gyenge volt fogalmazásból.

Misi tehát úgy távozik Debrecenből, hogy az emberiség tanítója akar lenni, költő és tanár. És hogy mire is akarta tanítani az emberiséget? Hogy legyünk jók mindhalálig. Hogy ne hagyjuk, hogy a pénz befolyásoljon minket, hogy tönkretegye az életünk, kapcsolataink.

A reskontó tehát a Légy jó mindhalálig című mű központi szereplője lett Nyilas Misi mellett.

-Vége-