A Thébai mondakör: 2. rész: Dionüszosz bosszúja

Nos úgy, hogy Dionüszosz anyját, Szemelét, miután az belehalt abba, hogy teljes isteni pompájában látta Zeuszt, Thébaiban temették el. A Thébai nép pedig lassan kezdte elfeledni Szemelé emlékét, sőt, már azt is kétségbe vonták, hogy az ő fia lenne a bor és mámor istene, Dionüszosz.

Dionüszosz ezt nem hagyhatja, ezért úgy dönt, ellátogat Thébai-ba és egy kicsit helyre teszi a népet. A városban még él Kadmosz, az alapító, de már nagyon öreg, a trónt átadta unokájának, Pentheusznak.

Dionüszosz tehát megérkezik Thébaiba, bár nem fedi fel magát, hanem mint Dionüszosz papja járja a várost.

Megjelenésével – és isteni erejénél fogva – a városban szinte azonnal fellendül a Dionüszosz-kultusz, mindenki a bor és a mámor istenének szertartásait gyakorolja és neki áldoznak.

Ez pedig a valóságban azt jelenti, hogy gyakorlatilag az egész város mértéktelenül vedeli a bort, mindenhol orgiákat tartanak, mindenki részeg. A dolog annyira elfajul, hogy még Kadmosz és az ifjú király, Penthesz anyja is részt vesz az ivászatokban.

Pentheusznak – aki nem iszik és nem hisz Dionüszoszban, sőt istenként való elismerésére sem hajlandó – persze nem tetszik a dolog, hiszen a mértéktelen borfogyasztás már lassan a város rendjét fenyegeti, ezért parancsot ad, hogy fogják el és vezessék elé azt a Dionüszosz papot!

Dionüszosz még mindig nem fedi fel magát, de nem is ellenkezik, nyugodtan tűri, hogy a király elé vigyék. Vele egy időben érkezik a király elé egy pásztor is a hegyekből, aki elmeséli, hogy Thébai női lakossága szinte hiánytalanul kivonult a hegyre, ahol hatalmas orgiát tartanak Dionüszosz tiszteletére.

Pentheusz értetlenül áll a tény előtt, hogy városa népe ennyire rabja lett egy olyan isten kultuszának, akit ő még csak elismerni sem hajlandó. Már majdnem katonaságot vezényel ki az asszonyok ellen, amikor az addig szótlanul ácsorgó Dionüszosz megjegyzi, hogy talán érdemes lenne először saját magának megszemlélnie azt az orgiát.

És Pentheusz nem tud ellenállni a lehetőségnek, női ruhába öltözik és ő is felmegy a hegyre, ahol a bor mámorában táncoló, mulató asszonyok között ott van a saját anyja, Agaué is.

Az asszonyok azonban felismerik a királyt, legalábbis egy részük, és rátámadnak, leszaggatják a ruháját, majd a helyzet még jobban eldurvul.

Pentheuszt a saját anyja nézi tigrisnek és részegségében társnőivel puszta kézzel tépik szét a királyt, majd a testrészeit – a fejét az anyja tartja magasba – büszkén viszik be a városba.

Persze nagy a bánat, amikor kijózanodnak, Aguaé csak ekkor jön rá, hogy nem egy tigrist ejtett el puszta kézzel, hanem a saját fiát tépte szét.

Dionüszosz pedig végre felfedi magát és közli, hogy ha józanul elismerték volna őt istennek, akkor nem bocsátott volna részeg őrületet az egész városra.

A mondának ez a része tulajdonképpen egy tanmese a hallgatóság számára: a bor, az alkohol jó dolog, de csak akkor, ha mértékkel fogyasztják: úgy segít oldani a bánatot, fokozza az örömöt, társ az ünneplésben.

Ha azonban mértéktelenül isszák, akkor őrült tettekre sarkallja az embert, amik akár visszafordíthatatlan következményekkel is járhatnak, mint ahogy azt Pentheusz halála is mutatja.

Thébai trónja tehát megürült, az utódlásról a következő részben lesz szó.

A Thébai mondakörrel foglalkozó összes posztot itt találod.




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .