Akárhogy is volt, a lényeg, hogy a Thébai királyát szállító szekér és a Korinthoszból menekülő Oidipusz egy hármas keresztútnál futnak össze anélkül, hogy tisztában lennének azzal, hogy ki a másik.
Laiosz kocsisa úgy viselkedik, ahogy egy királyi kocsis szokott, utasítja a gyalogosan baktató Oidipuszt, hogy térjen ki a kocsi elől. Oidipusz azonban nincs hozzászokva ehhez a hangnemhez, hiszen úgy nőtt fel, hogy ő Korinthosz trónörököse, vagyis nem tér ki.
Erre Laiosz botjával kinyúl a kocsiból és meg akarja ütni Oidipuszt, mire az haragjában lemészárolja a királyt és egy ember kivételével a teljes kíséretét, majd tovább gyalogol Thébai felé.
A jóslat egyik fele tehát már megvalósult, anélkül, hogy az érintettek tudtak volna róla: Oidipusz megölte az apját, Laioszt.
Oidipusz Thébaiba érkezésekor a város lakóihoz már eljutott királyuk halálnak híre, de éppen mással vannak elfoglalva.
A város egyik kapuja elé ugyanis letelepedett a szörnyű Szfinx (görögösen Szphinx), az oroszlántestű, madárszárnyú, lányarcú szörny, aki egy találós kérdéssel terrorizálja a várost.
Minden nap felteszi ugyanazt a kérdést a város népének, és ha nem tudják a választ, akkor egy embert kell áldozniuk a Szfinxnek.
Oidipusz érkezésekor már kritikus a helyzet, rengetegen meghaltak, sőt, már a királyi család egy tagját is feláldozták. Éppen ekkor hirdeti ki Kreón, Laiosz sógora, aki a király halála után ideiglenesen gyakorolja a hatalmat, hogy aki megszabadítja a várost a szörnytől, az megkapja a koronát és ráadásként még az özvegy királyné, Iokaszté kezét is.
A tét csábító, de senki sem mer jelentkezni. Oidipusznak azonban úgyis mindegy, úgy van vele, hogy ha már száműzte önmagát Korinthoszból, megfosztva magát ezzel a lehetőségtől, hogy Korinthosz királya legyen, akkor akár meg is próbálkozhat a válasszal. Klasszikus mindent vagy semmit lehetőség.
Oidipusz tehát kiáll a Szfinx ellen, azonnal jön is a kérdés:
„Melyik lény jár reggel négy, délben kettő, este pedig három lábon?”
Nem tudni, hogy Oidipusz a királyi neveltetés miatt, vagy azért, mert az istenek így akarták kárpótolni a delphoi átokért, de elég intelligens ahhoz, hogy megválaszolja a kérdést:
A válsz ugyanis az ember, aki csecsemő korában, vagyis az élet reggelén még négykézláb mászik, majd délben, azaz felnőttként két lábon megy és este, öregemberként bottal jár, tehát három lábon közlekedik.
A válasz helyes, a Szfinx szégyenében és bánatában leugrik egy szikláról és szörnyethal.
Oidipusz pedig átveheti a nyereményt, övé Thébai trónja és Iokaszté keze. Vagyis megint úgy teljesül be az átok második része is, hogy a szereplők nem tudnak róla: Oidipusz megölte az apját és feleségül vette az anyját.
Ez azonban még sok évig nem derül ki, Oidipusz és Iokaszté házassága boldog és termékeny, két fiuk – Polüneikész és Eteoklész –, illetve két lányuk – Antigoné és Iszméné – születik.
A görög mitológiában nem ritka, hogy egy jóslat, vagy egy átok nem azonnal teljesedik be, egy tettnek nem rögtön lesz következménye. De lesz.
Így történik ez Oidipusz esetében is, aki évekig boldog házasságban él Iokasztéval, végül azonban az istenek úgy döntenek, hogy cselekedni kell, Oidipusz tettei – az apa- és királygyilkosság és a vérfertőzés – nem maradhatnak megtorlatlanul.
A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 4. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!