Ezért dögvészt szabadítanak Thébai-ra, aminek következményeként számolatlanul hullik ember és állat. A lakosság kezd pánikba esni és kétségbeesetten könyörögnek Oidipusznak, hogy valahogy oldja meg a helyzetet, hiszen annak idején a Szfinxel is elbánt.
Oidipusz azonban most tehetetlen, semmilyen intézkedés sem tudja megfékezni a járványt, nyilvánvaló, hogy itt már csak egy jóslat segíthet.
Ennek érdekében Kreón, Oidipusz sógora – vagyis Iokaszté testvére – megy el Delphoiba, ahol meg is kapja a homályos jóslatot: nagy bűn nehezedik a városra, és e bűn elkövetőjét kell száműzni ahhoz, hogy megszűnjön a dögvész.
Oidipusz értetlenül áll a jóslat előtt, hiszen az sem a bűnt, sem az elkövetőt nem nevezi meg. A thébai öregek azonban hamarosan összerakják, hogy nem lehet másról szó, mint Thébai előző királyának, Laiosznak a megöléséről. A gyilkost kell megtalálni és száműzni.
Oidipusz – és senki más sem a városból – nem jön elsőre rá, hogy itt tulajdonképpen róla van szó és szent esküt tesz, hogy a város érdekében kinyomozza, hogy ki ölte meg Laioszt.
A központi, delphoi jóslat után Oidipusz egy helyi jóshoz, a vak Teiresziászhoz fordul, hogy tőle kérjen útmutatást. Teiresziász azonban könyörög, hogy ne kelljen beszélnie, hiszen ő már tudja az igazságot, de Oidipusz sértegetni kezdi, amiért nem akar segíteni a városon.
Teiresziász erre nagy levegőt vesz, és lesz ami lesz alapon Oidipusz szemébe vágja, hogy bizonyos ő maga a tettes.
Oidipusz persze nem hisz a vak jósnak, sőt Kreónt gyanúsítja meg, amiért az szerinte a trónjára tör. Kreón tagad és mielőtt a vita eldurvulna, Iokaszté áll a férje és a testvére közé, mondván, hogy nem kell foglalkozni a jóslatokkal, azok nem mindig következnek be.
Iokaszté szerint a Laiosznak mondott delphoi jóslat sem valósult meg, hiszen aszerint a fia fogja megölni, de Laioszt útonállók ölték meg útban Delphoi felé.
Tehát közeledik a nagy felismerés, ugyanis Oidipusznak beakadnak Iokaszté szavai, hirtelen eszébe jut, hogy évekkel korábban ő ölt meg egy ismeretlent és embereit a Thébai és Delphoi közötti kereszteződésben.
Oidipusz már sejti, hogy ő a gyilkos, de még nem akarja elhinni, ezért amikor kiderül, hogy a sok évvel korábbi királygyilkosságnak van egy élő szemtanúja, aki a hegyekben pásztorkodik, Oidipusz magához rendeli a férfit.
Amíg a pásztor megérkezésére várnak hírnök érkezik Korinthoszból azzal az üzenettel, hogy meghalt Polübosz, Korinthosz trónját tehát Oidipusz örökli.
Iokaszté megkönnyebbülten jegyzi meg, hogy lám, lám, ennyit ér a delphoi jóslat, hiszen aszerint Oidipusz megöli a saját apját. Most pedig Polübosz természetes halált halt.
Oidipusz is megkönnyebbül kissé, de azért még ott van a jóslat másik fele is, miszerint az anyját, Meropét fogja felségül venni.
Ekkor azonban a lehető legrosszabbkor szól bele a beszélgetésbe a korinthoszi hírvivő, aki annak érdekében, hogy megnyugtassa Oidipuszt, felfedi előtte származása titkát: nem Polübosz, Korinthosz királyának vér szerinti fia, csak örökbe fogadták.
A hírvivő csak jót akar, de ezzel borzalmas gyanút ébreszt Oidipuszban, kezd összeállni a kép. Az igazságot pedig a közben megérkező pásztor mondja ki, aki az egyetlen túlélője a keresztútnál történt vérengzésnek: elmondja, hogy Oidipusz ölte meg Laioszt, aki Laiosz vér szerinti fia és akit neki, mármint a pásztornak kellett volna sok évvel korábban kitennie Thébai határában.
A katasztrófa és a jóslat bekövetkezett, kiderült, hogy Oidipusz Laiosz és Iokaszté fia, és megölte az apját, illetve feleségül vette az anyját.
Ez már sok Ikosztének, berohan a palotába és felakasztja magát, Oidipusz hiába siet utána már nem tud segíteni rajta.
Oidipusz a halott királyné ruháját összefogó arany csattal szúrja ki a saját szemét, hogy ne lássa tovább a számára elviselhetetlen világot.
Oidipuszt megfosztják a trónjától és száműzetésre ítélik, de ennél jobban fáj neki, hogy saját fiai – Polüneikész és Eteoklész – sem állnak ki mellette, sőt gúnyolódnak az immár vak Oidipuszon. Ezért Oidipusz haragjában megátkozza két fiát, hogy ne tudjanak békében uralkodni Thébai felett.
Antigoné az egyetlen, aki kitart az apja mellett, sőt száműzetésébe is elkíséri. Oidipusz még évekig bolyong a világban, végül az Athénhoz közeli Kolónosz ligetében hal meg, ott is temetik el.
Ebben a részben tehát átvettük a Thébai mondakörnek azt a részét, amit Szophoklész az Oidipusz király és az Oidipusz Kolónoszban című tragédiáiban dolgozott fel.
A következő – utolsó – részre maradt Antigoné története.
A Thébai mondakörrel foglalkozó összes posztot itt találod.