Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művének részletes olvasónaplója színenként
A Csongor és Tünde olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Első felvonás
A jó hír az, hogy a Csongor és Tünde csak öt felvonásos, a kevésbé jó hír az, hogy a felvonások viszonylag hosszúak 🙂
A történet in medias res, azaz a dolgok közepébe vágva kezdődik: a főszereplő Csongor éppen hazaérkezik, miután bejárta a világot.
Nem sok mindent tudunk meg Csongorról, sem most, sem később: nem tudjuk ki is ő valójában, merre járt, hol bolyongott, és hol is van az az otthon, ahova hazaért.
Csongor arra panaszkodik, hogy bolyongása során nem találta meg a legfontosabb dolgot: a szerelmet.
Figyelmét azonban hamarosan eltereli egy almafa, ami egy „boszorkánydombon” áll. Alatta megkötözve ül egy Mirígy nevű boszorkány.
Csongort persze érdekli, hogy mi történt Miríggyel, miért van összekötözve a fa alatt.
Mirígy pedig elkezdi mesélni a történetét. A probléma csak az, hogy mivel Mirígy egy gonosz, rosszindulatú boszorkány, ezért mesélés közben sokszor elkalandozik, lényegtelen, néhol már-már undorító dolgokról beszél, keményen próbára téve Csongor türelmét.
Csongornak többször is rá kell szólnia, hogy térjen a lényegre, sőt, még azzal is megfenyegeti, hogy ott hagyja a fa alatt.
Mirígy szavaiból pedig nagy nehezen a következő történetet lehet kihámozni:
Csongor falujában, a szülei kertjében van ez a bizonyos „boszorkánydomb”. Nevét onnan kapta, hogy semmi sem terem meg rajta a gazon kívül.
Nemrég azonban elkezdett növekedni rajta egy csodás almafa. Ez a fa háromszor virágzik naponta, ezüstvirágokat hoz, majd minden este aranyalmákat terem.
A probléma csak az, hogy a falu népe – köztük Csongor szülei – nem tudják megszerezni ezeket az almákat, mert bárki is próbálja meg leszedni őket éjszaka, amikor megérnek, bűvös álom száll rá, elalszik, az almák pedig reggelre eltűnnek.
A falu népe végül azt találja ki, hogy egy öregasszonyt ültetnek a fa alá, mivel az öreg emberek már kevés alvással is beérik. Ez lett Mirígy, aki immár három napja és éjjel ül a fához kötözve.
Persze ő sem járt eredménnyel, az éjszakai bűvös álom őt sem kerülte el.
Csongor végighallgatja ugyan a történetet, de különösebben nem hatódik meg azon, hogy a boszorkány napok óta a fához van kötözve. Mirígy kénytelen további infókat is elárulni.
Elmondja, hogy gyanúja szerint éjszaka egy szépséges tündér leány szüreteli le az aranyalmákat.
Na, ez már sokkal jobban érdekli Csongort és hajlandó végre eloldozni Mirígyet. Aki viszont ahelyett, hogy hálás lenne az ifjúnak, bosszút esküszik ellene, egyelőre azonban távozik.
Csongor egyedül marad az aranyalmákat termő fa alatt, és azon gondolkozik, hogy hogyan tudna ébren maradni, hogy megláthassa a tündért, aki az almákért jön.
Reménykedik benne, hogy ha már az egész földön nem találta meg a szerelmet, akkor talán a tündér lesz az, akit szerethet.
Elrejtőzik tehát az almafa közelében és vár.
Érkezik a tündérlány, Tünde, és szolgálója, Ilma.
Ilma szavaiból kiderül, hogy ő ember volt korábban, csak Tünde „emelte magához” és változtatta tündérré. Nem véletlenül.
Ugyanis Ilma feladata nem más, mint hogy Tündének meséljen Csongorról. Tünde tehát már régóta figyelemmel kíséri Csongort és szerelmes belé.
Ilmának eddig nem is volt baja a tündér-léttel, de most már érdekli, hogy meddig kell még szolgálni Tündét. Ugyanis a földi világban volt neki egy férje, Balga. (Pontosabban vőlegénye, mint az később kiderül)
Balgáról – akinek nem véletlenül ez a neve – sok minden el lehet mondani, de azt nem, hogy túlzottan eszes lenne. Fő élvezete az evés, Ilma humorosan mondja el, hogy mekkora étvágya van:
- Ha a hold sajtból lenne, Balga már rég megette volna
- A tengerek csak azért létezhetnek még, mert nem bor hullámzik bennük, akkor ugyanis Balga már rég kiitta volna őket.
Tünde azért jóval emelkedettebb jellem annál, mint hogy Balga érdekelje őt. Helyette arra panaszkodik Ilmának, hogy bár azért ültette a varázslatos almafát, hogy Csongort – és a szerelmet – odavonzza vele, ez nem sikerült.
Közben beesteledik, a csodafán megjelennek az aranyalmák, és ekkor jegyzi meg Ilma, hogy éppen Csongor az, aki a közelben, a boszorkánydomb mellett a bokrok között alszik. Vagyis Csongorra sem volt hatástalan a csodás fa, ő sem bírt ébren maradni.
Tünde persze megörül alvó szerelmének, elküldi Ilmát, hogy kettesben maradhasson Csongorral.
Érkezik Mirígy, aki még mindig azon duzzog, hogy három napig volt kénytelen megkötözve ücsörögni a fa alatt.
Ekkor azonban észreveszi Csongort és Tündét, ahogy egymás mellett fekszenek. Ugyanis az álom varázslata a tündérre is hatással volt, a szerelmesek egymás mellett alszanak, anélkül, hogy egy szót is váltottak volna.
Mirígy kihasználja a helyzetet, és levág Tünde arany hajából egy tincset. Terve szerint ezzel a tinccsel a saját lányát fogja felékesíteni, és akkor majd a lányba lesz Csongor szerelmes. Csongor persze majd csalódni fog, és kiábrándul a szerelemből és a világból.
Az nem teljesen világos, hogy ez miért lesz jó Mirígynek, de egy gonosz boszorka tetteihez gyakran elég annyi is, hogy egyszerűen csak gonosz…
Mirígy távozik, érkezik Ilma, aki ijedten veszi észre, hogy hajnalodik, márpedig nekik, a tündéreknek, napkeltekor már nem szabad a földön lenniük, haza kell térniük „Tündérhonba”.
Közben Csongor és Tünde is felébredtek, sőt, már azt is tisztázták, hogy szerelmesek egymásba, de ennél tovább nem jutottak, ugyanis Tündének mennie kell.
Csongornak persze nem tetszik, hogy éppen csak megtalálta a régóta keresett szerelmet Tünde személyében, a lány máris elhagyja.
Kétségbeesetten kérdezi, hogy hova kell mennie, mire Tünde közli: Tündérhonba. Csongor ekkor azt akarja tudni, hogy az merre van, mire Tünde közli, hogy azt a helyet halandó ember meg nem találja.
Csongor ezt természetesen kihívásnak veszi, és kijelenti, hogy bárhová is kell Tündének mennie, utána megy, megkeresi.
Tünde eltűnik, Csongor pedig azon tűnődik, hogy valóság volt-e egyáltalán a találkozás a tündérlánnyal.
Érkezik Ilma, akiről hamarosan kiderül, hogy ismerik egymást Csongorral, még abból az időből, amikor Ilma és ember volt és Böskének hívták.
Csongor most is Böskének szólítja Ilmát, aki méltóságteljesen közli, hogy mióta tündér és Tünde szolgálója lett, azóta már nem közönségesen Böskének hívják, hanem Ilmának.
Na, ez pont nem érdekli Csongort, neki az lenne a lényeg, hogy Ilma igazítsa útba, hogy merre keresse Tündérhont. Ilma rejtélyesen válaszol:
ILMA
„Sík mezőben hármas út,
Jobbra, balra szertefut,
A középső célra jut.”
Felkel a nap, Ilma is eltűnik – hattyúvá változik –, Csongor pedig egyedül marad Ilma homályos útbaigazításával.
Csongor tehát megtalálta a régóta keresett szerelmet Tünde személyében, de rögtön el is veszítette. Elhatározza hát, kerül, amibe kerül, de megtalálja Tündérhont.
El is indul a nagy útra, anélkül, hogy találkozott volna a szüleivel, amiért tulajdonképpen hazajött.
Ezután a történet ugrik egyet térben és annál a hármas útnál vagyunk, amiről Ilma beszélt Csongornak.
Az elágazás környékén Duzzog, Berreh és Kurrah, a három ördögfi éhesen kerget éppen egy rókát. A három ördögfi nem túl kedves teremtmény, éppen csak megismerjük őket, de a rókát kergetve máris eltűnnek.
Érkezik Mirígy, aki nem találkozik az ördögfiakkal, és rövid monológjából megtudjuk, hogy a róka nem más, mint a lánya. Mirígy változtatta rókává akkor, amikor őt elfogták a falusaik és az aranyalmafa alá kötözték.
Most pedig azért keresi, hogy visszaváltoztassa és ráadhassa Tünde levágott aranyhaját. Mirígy a lánya után kutatva eltűnik.
Érkezik Tünde és Ilma. Tündének természetesen nagyon rossz kedve van, ugyanúgy el van keseredve, mint Csongor.
Végre találkozhatott a szerelmével, de el kellett válniuk, és Ilma hiába vigasztalja a tündért.
Azért Ilmát sem kell félteni, mivel éppen annál a hármas útnál állnak, ahová a homályos versikével Csongort is irányította. Ilma ezt el is mondja Tündének és azt ajánlja, hogy hagyjanak nyomokat hátra Csongor számára, hogy tudja, melyik úton kell követnie őket.
Tünde tehát otthagyja a lábnyomait, majd Ilma is az övéit Balga, a férje számára, annyival kiegészítve, hogy ő még szamárfüleket is rajzol a saját nyoma mellé.
A két tündér eltűnik, érkezik helyettük Mirígy és a három ördögfi, akik immár manókként jelennek meg.
Beszélgetésükből, vagy inkább vitájukból kiderül, hogy sok minden történt velük, mióta nem láttuk őket. A három ördögfi elkapta és felfalta a rókát, azaz Mirígy lányát.
Mirígy ezért megátkozta és manóvá változtatta őket. Az átok további része, hogy a három ördögfi (manó) összevesznek és összeverekednek örökségükön: a bűvös ostoron, paláston és korbácson. (Ennek a későbbiekben még jelentősége lesz!)
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!