Zsiráf

A kis, piros hüvelyes kard szerepe

Szerző:

Egy másik írásban már volt szó egy olyan tárgyról (Jumurdzsák gyűrűje), ami fontos szerepet játszik az Egri csillagokban és komoly hatással van a cselekményre és a szereplők sorsára.

Most egy másik, hasonlóan fontos dologról lesz szó, nevezetesen Bornemissza Gergely piros hüvelyes kardjáról. Látni fogjuk majd, hogy a kis kard a regény elején és végén jut fontos szerephez.

A kis kard az I. rész 10. fejezetében kerül elő. Emlékezzünk rá, ez az a rész, amikor Dobó és Pécsről toborzott zsoldosai előbb visszaverik Jumurdzsák és társai támadását, majd Gergely segítségével kiszabadítják az erdőben lévő foglyokat.

„Az egyik kocsiban egy halom mindenféle fegyver volt. Az is szedett-vedett zsákmány, java része a Móré várából való. De volt közötte egy könnyű kis meggyszín bársonyhüvelyű kard is. Dobó fölvette azt.

– Bornemissza Gergely, jer ide. Fogd ezt a kardot. A tiéd. Légy hű vitéze a hazának, jámbor szolgája az Istennek. Áldás és szerencse legyen a fegyvereden!
Felkötötte a kardot a gyerek derekára, és homlokon csókolta a kis vitézt.
A kisfiú komolyan fogadta a kitüntetést. Szinte belehalványult. Talán a jövendő idők fuvalma szállt át
egy pillanatra a lelkén: megérezte, hogy nemcsak a kardot kötötték őhozzá, hanem őt is a kardhoz.”

Ebből a részből megtudjuk, hogy a kard hadizsákmány, Móré László várpalotai ostrománál szerezték Jumurdzsákék.

Gergely kiérdemelte a kardot, mondhatni, megdolgozott érte, hiszen életkorához képest nagy haditetteket vitt véghez: Lovat szerzett a töröktől és elvezette Dobóékat az erdőben fogva tartott foglyokhoz.

Figyeljük meg, hogy Gergely jövőbeli sorsa gyakorlatilag eldőlt azzal, hogy megkapta a kardot. Erre utal az, hogy „… nemcsak a kardot kötötték őhozzá, hanem őt is a kardhoz.” Most már biztos, hogy vitéz lesz belőle.

A kis kard még egyszer előbukkan az első részben, a 11. fejezetben. Ekkor Gergely Dobó mellett lovagolva tart vissza a foglyok kiszabadítása után Keresztesfalvára.

„Gergely azt hitte, álmodik. Ahogy ott poroszkált Dobó mellett a kis fürge török lovon, azon tűnődött, hogy hogyan került ő bele ebbe a nagy dicsőségbe.

Hol a lovat nézte, hol a szép kardot. A lovat meg-megsimogatta, a kardot ki-kihúzta. Ha véletlenül törökre bukkannak, és Dobó azt mondja neki: vágjad, Gergő! – hát az is bizonyos, hogy Gergő nekivág most akár egy hadseregnek!”

Gergő tehát nagyon büszke a kardjára. Lássuk be, lehet is, hiszen egyetlen nap alatt hatalmasat fordult az élete. A 7 éves jobbágyfiúnak egyik napról a másikra lett aranya, lova és kardja.

Gergő büszkesége nyilvánul meg akkor is, amikor Gábor pappal Szigetvárra érkeznek Török Bálinthoz. A pap bemutatja Gergelyt Bálint úrnak, a feleségének és két kisfiának. A két Török fiú persze először ijedten nézi az idegen gyereket, de Gergő feltalálja magát:

„- Győjjenek – szólt Gergő -, megmutatom a kardomat.

A három fiú hamarosan összebarátkozott.”

Még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2

Dobó István és a várvédők esküje

Szerző:

Dobó és az egri várvédők esküje a regény egyik legmagasztosabb pillanata. Ezt fogjuk most körbejárni egy kicsit.

Figyelem! Fontos megjegyezni, hogy valójában két esküről van szó. A korban szokásos módon a végvárakba érkező és ott a szolgálatukat megkezdő katonáknak és a harcolni érkező „civileknek” le kellett tenniük egy „alap” esküt.

„Bornemissza érdeklődéssel hallgatta volna tovább is ezt a jelentést, de a dandárjára gondolt. Visszaült a lovára, és kiugratott a kapun, hogy bevezesse őket.
Bevezette, megmutatta. Dobó kezet szorított a zászlótartóval. Átadta őket Mekcseynek, hogy mondassa el velük az esküt, mutasson nekik helyet, s adasson nekik reggelit.” (IV. rész 2. fejezet)

Természetesen Gergely is leteszi a szükséges esküt, mint ahogy később Gárdonyi utal is rá:

„- Gyerünk fel – mondotta Dobó. – Erről felől jön ma vagy holnap a török, hát ezt is nézd meg.

Egy kézmozdulattal előre akarta bocsátani Gergelyt, de az meghátrált:

– Már beesküdtem, kapitány uram.

Ez azt jelentette: nem vagyok vendég.

Dobó hát elöl ment.”( IV. rész 2. fejezet)

„A férfiakat azonban Mekcsey betereltette a kapubástya szögletébe, s addig nem volt szabad beljebb menniük, míg meg nem esküdtek, mint a katonák.

– Ej – mondta egy egri szőlősgazda az eskü után -, hiszen éppen azért jöttünk mink ide, hogy védelmezzük a várat.

Mire egy másik ráduplázott:

– Arra való a vár, hogy védelmezzük.” (IV. rész 9. fejezet)

Az már más téma, hogy az olvasónapló kérdéseknél általában nem ezt szokták fontosnak tekinteni.

Az eskü letétele a IV. rész 4. fejezetében történik. Ebben a fejezetben kapja meg Dobó a törökök levelét, amiben a vár megadására szólítják fel a védőket. Dobó, miután a levelet az egész várnép előtt felolvastatja, a palotába rendeli a tiszteket tanácskozásra.

Ennek során először számba veszik a vérvédőket, majd azt, hogy milyen és mennyi fegyver áll rendelkezésükre. Ezután következik az eskü, amely tulajdonképpen két külön eskü. Az elsőben az tisztek esküdnek Dobóval együtt, majd Dobó külön is letesz egy esküt.

Dobó István és a tisztek esküje

– Meg kell esküdnünk egymásnak az örök Isten szent nevével ezekre a pontokra…[…]

– Először: akármiféle levél jön ezentúl a töröktől, el nem fogadjuk, hanem a község előtt olvasatlanul megégetjük.[…]

– Másodszor: mihelyt a török megszállja a várat, senki neki ki ne üvöltsön; bármit kiáltoznának is be, arra semminemű felelet ne hangozzék: se jó, se rossz.[…]

– Harmadszor: a várban a megszállás után semmiféle beszélgető csoportosulás se kint, se bent ne legyen. Se ketten, se hárman ne suttogjanak.[…]

– Negyedszer: az altisztek a hadnagyok tudta nélkül, a hadnagyok a két kapitány intézkedése nélkül a csapatokon nem rendelkeznek.[…]

Ehhez a negyedik ponthoz egy közbeszólás is érkezik, megszakítva ezzel a magasztos pillanatot. Hegedüs hadnagy a közbeszóló, aminek jelentőségéről Hegedüs István jellemzésénél olvashatsz bővebben.

– Utolsó pont: aki a vár megadásáról beszél, kérdez, felel, vagy bármiképp is a vár megadását akarja, halál fia legyen![…]

– Esküdjetek velem – mondotta Dobó.

A teremben mindenki a feszület felé nyújtotta a kezét.

– Esküszöm az egy élő Istenre…

– Esküszöm az egy élő Istenre – hangzott az ünnepi mormolás.

– …hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!

– Úgy segéljen! – zúgták egy hanggal.”

Dobó István „külön” esküje

„- És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. – Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám! […]

Még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3

Jumurdzsák gyűrűje – az amulett sorsa

Szerző:

Többen kérdeztétek és a netes fórumokat böngészve is világossá vált számomra, hogy komoly problémát okoz Jumurdzsák gyűrűje. Tekintsük hát át röviden, hogyan vonul végig a regényen ez a motívum.

1. Megjelenik a gyűrű:

  • 1. rész 12. fejezet
  • A Keresztesfalva melletti erdőben vagyunk a Mecsekben, azután, hogy Dobó István Gergely segítségével kiszabadította a magyar foglyokat a török rabságból. A rabok már útnak indultak haza, Gábor pap egyedül maradt a fához kötözött Jumurdzsákkal. Hamarosan világossá válik, hogy Gábor pap nem akarja és nem is fogja felakasztani Jumurdzsákot, azonban valamilyen biztosítékot akar tőle arra nézve, hogy ha szabadon engedi a törököt, az nem fogja tovább pusztítani Magyarországot. Ez a biztosíték lesz a gyűrű, bár ebben a fejezetben valójában még nem tudjuk, hogy az amulett egy gyűrű.
  • „A pap csakugyan ott találta a kis kék selyemzacskóba varrt amulettet. Leszakította az aranyláncról, és zsebre tette.”

 

2. Hogyan néz ki a gyűrű?

    • 1. rész 14. fejezet
    • Gábor pap és Gergely Kishidára, a pap falujába tartanak, amikor útközben megpihennek egy török által kifosztott házban. A papnak csak ekkor jut eszébe a Jumurdzsáktól elvett selyemzacskó. Kibontja, és ekkor derül ki, hogy az amulett egy gyűrű. Megtudjuk azt

is, hogy néz ki:

  • „A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag.”
  • A selyemzacskóra is van hímezve ezüstfonállal valamilyen török írás, azt azonban nem tudjuk meg, hogy mit jelent, mert a pap csak beszél törökül, de az írásjeleket nem ismeri.

 

3. A gyűrű Gergőhöz kerül

  • 2. rész 3. fejezet
  • Ebben a fejezetben kerül sor a pap öngyilkos küldetésére. Ennek lényege, hogy a pap és Gergő közösen kitervelik, hogy felrobbantják a török szultánt, miközben az a seregével átkel a Mecseken. Ezért hajnalban gödröt ásnak az úton és belerejtenek két zsák puskaport. Azonban egy nappal korábban érkeztek, ezért ellátogatnak Gergely szülőfalujába, Keresztesfalvára. Innen másnap hajnalban a pap egyedül indul vissza elvégezni a merényletet, Gergelyt szándékosan nem ébreszti fel. Levelet hagy neki hátra és nekiadja a gyűrűt is.
  • „Levelem mellett egy zacskót találsz, s abban egy török gyűrűt. Ez az egyetlen kincsem. Annak szántam, akit legjobban szeretek. A tiéd, fiam.”
  • Gergő azonban nem akar kimaradni a nagy kalandból és bár nem mer a pap után menni, de ráveszi Tulipánt, hogy lessék meg a török sereget. Várakozás közben Gergő megmutatja a gyűrűt rejtő zacskót Tulipánnak. Így megtudjuk azt is, hogy mit jelen a zacskóra vart írás, hiszen Tulipán korábban maga is janicsár volt, mielőtt magyar fogságba esett és áttért a keresztény hitre.
  • „Ila masallah la hakk va la kuvvat il a billah el álijel ázim. Magyarul: Amit az Isten akar: nincs igazság és erő a fenséges és magasztos Istenen kívül.”

 

4. Jumurdzsák keresi a gyűrűjét 1.

  • 2. rész 10. fejezet
  • A szultán elleni merénylet nem sikerül, mert a pap túl korán robbantja fel a puskaport. Elfogják Gergőt, Tulipánt és a robbantás miatt haldokló papot is.
  • A török seregben ott van Jumurdzsák is, aki Gergőtől tudja meg, a táborban van Gábor pap is. Bemegy a sátrába és alázatosan könyörög neki, hogy adja vissza a gyűrűjét. Kiderül, hogy mióta Jumurdzsákot nem védi az amulett, azóta számos balszerencsés eset történt vele.
  • „Mióta nincs velem, szerencsétlen vagyok mindenben. Házam volt a Boszporusz partján: gyönyörű kis palotám. Azért vettem, hogy öregségemre oda telepedjek. A ház megégett. A benne volt kincseket ellopták. A karomat egy csatában átszúrták. Nézd a bal kezemet: talán örökre nyomorék.”
  • Jumurdzsák azonban semmit sem tud meg a gyűrűjéről, mert a pap belehal a robbantás során szerzett sebeibe.

Még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3

Török Bálint átka

Szerző:

azaz ki átkozta meg Török Bálintot?

Török Bálint „megátkozása” az I. rész 17. fejezetében történik.

Emlékezzünk rá, ekkor ér Gábor pap és Gergely Szigetvárra. Amikor belépnek a vár udvarára, akkor látják, hogy Török Bálint éppen lovagi tornát tart török rabjaival. Bálint úrnak ugyanis szokása, hogy megvívjon a rabokkal, aki legyőzi, annak szabadság a jutalma.

Többen is próbálkoznak, de persze sikertelenül. Már éppen Bálint úr is megunná a dolgot, amikor még egy jelentkező akad, egy Papagáj csúfnevű rab.

„- Hányadszor verekszel velem, Papagáj?
– Tizenhetedszer – felelte siralmasan a papagájorrú török rab.
Török Bálint fogta a sisakját, és eldobta.
– No – azt mondja -, ennyit a javadra az erőmből. – Lássuk!
Szembetűnő volt köztük az erőkülönbség: Bálint úr jól megtermett, javakorú ember; csupa izom és mozgékonyság. A török körülbelül ötvenéves, izomtalan, görbe hátú ember.”

Az összecsapás kimenetele nem lehet kétséges.

„Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet vetett a levegőben, s puff le a porba!”

Papagáj könyörögni kezd a szabadságáért, mondván, felesége, gyermeke várják haza, akiket két éve nem látott. Nem meglepő módon Török Bálintot ez nem lágyítja el.

„- Miért nem maradtál otthon magad is, pogány! – felelte bosszúsan Török Bálint.”

A török még a porban is hajlandó csúszni és tovább könyörög a szabadulásért, de Bálint úr hajthatatlan. Papagáj ekkor teljesen kiborul és megátkozza Török Bálintot.

„- Hát verjen meg Allah, te rothadt szívű gyaur! Bilincsben őszülj meg! Özvegyed, árvád legyen, mielőtt meghalnál! Tanítson meg Allah háromszor úgy sírni, mint ahogy én sírok, mielőtt a pokolra löknék a lelkedet!
S hogy így átkozódott, a könny ömlött a szeméből, és vérré válva csurgott le zúzódott orcáján.
A szolgák elhurcolták a dühtől tajtékzó pogányt, és a kúthoz vitték, ahol irgalmatlanul meg¬mosták.”

Eddig az átok.

Még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2