Sajnos azt sem tudjuk teljes bizonyossággal megmondani, hogy Gergely mikor érkezett Egerbe, sőt, az is könnyen előfordulhat, hogy eredetileg nem is kellett volna Egerbe vonulnia embereivel, vagy nem neki kellett volna.
Tudjuk ugyanis, hogy Dobó István, az egri főkapitány, 1552 júniusában futár útján levelet küld a királyi udvarba, amiben biztosra veszi, hogy a török meg fogja támadni Egert, és aggodalmát fejezi ki a vár elégtelen felszerelésével és védelmével kapcsolatban.
A levél június 12-én meg is érkezik az udvarba, ahol a távollévő Habsburg Ferdinánd helyett Miksa főherceg intézkedik az ügyben.
Dobó a levélben külön kéri, hogy a vár helyőrségének megerősítésére az uralkodó rendelje Egerbe Pethő Gáspár, Zoltay István és Káldy Márton királyi hadnagyokat embereikkel együtt.
Miksa csak egy hónappal később ad parancsot, hogy Pethő Gáspár, Zoltay István és Bornemissza Gergely vonuljanak Egerbe.
Gergely neve ebben a parancsban jelenik meg először az egri várral összefüggésben, de sem azt nem tudjuk, hogy végül miért neki (és nem Káldy Mártonnak) kellett Egerbe vonulnia, illetve az sem derül ki, hogy Gergelynek honnan kellett a várba sietnie, tehát korábbi állomáshelyére sem derül fény.
Az biztos, hogy nem Pethővel és Zoltayval közösen érkezett meg a várba, mert a két hadnagy 1552. augusztus 23-án jelentést küldött az uralkodónak, miszerint megérkeztek és elfoglalták új helyüket. A jelentésben Bornemissza neve nem szerepel, tehát akkor még vagy nem volt a várban, vagy már korábban odaért és jelentett is az udvarba.
Gergely tehát valamikor 1552 késő nyarán érkezik Egerbe, mint királyi gyaloghadnagy, 250 emberével.
Eger ostromával most nem foglalkozunk részletesen, annyit érdemes csak megemlíteni, hogy Gergely az ostrom szempontjából az egyik legfontosabb és legveszélyesebb helyén szolgál a várnak, a külső várban.
A külső vár védelme egyébként a három királyi hadnagy, Pethő, Zolthay és Bornemissza feladata volt, majd Pethő súlyos sebesülése után az ő területének védelmét is Gergely veszi át.
Gergelynek a várvédelem során kifejtett tevékenységével kapcsolatban fontos még megemlíteni, hogy milyen nagy sikerrel alkalmazta a „tüzes fortélyokat”.
Ezt Gárdonyi is részletesen leírja a regényben, a török ostromhullámok ellen sikeresen alkalmazták a Gergely felügyeletével készített „tüzes nyilakat”, „tüzes kalácsokat”, „tüzes labdákat”. Sőt Gergely a vár védelmében bevet egy addig Magyarországon nem alkalmazott, félelmetes fegyvert is, a „tüzes kereket”, aminek elkészítését és hatását Gárdonyi is ismerteti.
Érdekes módon az sem a forrásokból, sem az Egri csillagokból nem derül ki – nyilván összefügg a kettő –, hogy Gergely hol, milyen körülmények között tett szert arra a tudásra, ami alapján ezeket a rendkívül hatékony, mégis fillérekből elkészíthető védelmi eszközöket készítette.
Az egri ostrom folyamata és végkimenetele mindenki számára ismert: a törökök először rommá lövik a várat, majd hetekig ostromolják, hiába. Végül egyrészt a sikertelenség és a katonák zúgolódása, másrészt a közeledő ősz miatt elvonulnak a vár alól.
Eger ostromának visszaverése pedig egész Európában nagy visszhangot vált ki, hiszen az azt megelőző évtizedekben soha nem sikerült megállítani egy török sereget. Vagyis addig, ha a törökök valamit elterveztek, azt véghez is vitték. Eger megvédése tehát reményt adott Európának.
Az életrajznak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!