Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regényének talán legfontosabb karaktere Wibra Gyuri. Hősünk gyerekként és később, felnőtt ügyvédként is bőven az események közepében van. Ebben a posztban őt fogjuk egy kicsit megvizsgálni úgy, ahogy szoktuk, külső, belső tulajdonságok, összegzés. Nosza.
Lássuk az egészetWibra Gyuri jellemzése
Ebben a posztban találjátok a Szent Péter esernyőjének szereplőit betűrendben. A tartalom kattintásra jelenik meg, kattints egy betűre aztán egy névre!
Lássuk az egészetA Szent Péter esernyőjének szereplői betűrendben
A kutyák öngyilkosságának rövid, de humoros története a IV. rész 1. fejezetében hangzik el.
Ez az a fejezet, amiben Mravucsán, Bábaszék polgármestere vacsorát ad Wibra Gyuri, Veronka és madame Kriszbay tiszteletére. A vacsorán természetesen bábszék legfontosabb emberi is részt vesznek.
A vacsora jó hangulatban telik, a vendégek kedélyesen beszélgetnek. Ekkor meséli el Klempa Teofil, a bábaszéki kántor a kutyák öngyilkosságát:
„Egy idő óta ugyanis a környéken nagy szenzációt kezd okozni, hogy a Klempa kántor méhesében reggelenkint egy-egy holt kutyát találnak, amelyik fegyverrel öngyilkosságot követ el: nem főbe, de hátgerincen lövi magát.
– A gyilkos én vagyok! – beszéli Klempa. – Úgy szoktam eljárni, hogy a megtöltött puska csövét bedugom az üres méhköpű felső részén annak a belsejébe; a künn maradt s felhúzott ravaszra madzagot kötök, azzal megkerülöm a puska fogantyúját, s áthúzván a madzagot a billentyű alatt, hasonlóképpen bevezetem a kas belsejébe, egy darab húst kötve a madzag legvégére. A kutya odajön, megszagolja a húst, bedugja érte a fejét a köpű belsejébe, természetesen húzgálni kezdi fogaival a húst, mire dörren a puska, bumm, s bekövetkezik a haláleset.”
A történeten mindenki nevet, a tanulságot – amit ajánlatos mindenkinek megfogadni – Mravucsán, a polgármester vonja le:
„- Az öngyilkosságok kétségen kívül sokfélék, de a legborzasztóbb lehet a szomjúság által előidézett öngyilkosság. Igyunk, uraim!”
Az esernyő történetéről már született egy hosszabb poszt, most azonban szigorúan csak arra fogunk koncentrálni, hogy mi történt a nyelével.
Miért is fontos az esernyő nyele?
Nos, azért, mert Wibra Gyuri a regény folyamán különböző jelekből arra következtet, hogy apjának, Gregorics Pálnak a híres esernyőjének nyelében volt egy titkos rekesz, amiben az öreg elrejtette Gyuri örökségét.
Gyuri tehát nyomozni kezd, kalandos módon – amibe most nem megyünk bele – meg is találja az ernyőt, azonban szembesül néhány problémával:
A fő kérdés tehát ezek után Gyuri számára az, hogy hogyan juthatna hozzá az esernyőhöz?
A megoldást – elsősorban Szent Péternek az álmában adott tanácsa nyomán – abban találja meg Gyuri, hogy feleségül kéri Veronkát. Hallotta ugyanis a Mravucsánéknál történt vacsorán, hogy a lány magával fogja vinni az ernyőt, ha férjhez megy.
A kézkérés kalandos úton meg is történik (Gyuri a glogovára vezető úton véletlenül éppen Bélyi János, Veronka bátyjának az életét menti meg, cserébe a húga kezét kéri és meg is kapja)
A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Czobor Mária rózsájának története az V. rész 1. fejezetében kerül elő.
FIGYELEM! Figyeljetek arra, hogy nem Csobor, hanem CZOBOR Mária a hölgy neve…
Addigra Gyuri az öröksége utáni nyomozás során eljut Bábaszékre, ahol megismerkedik Veronkával a fülbevaló véletlen megtalálása révén. Ezután Mravucsán polgármester vacsoráján Gyuri rájön, hogy a glogovaiak által Szent Péter esernyőjének tartott piros ernyő nem más, mint az az esernyő, ami az öreg Gregoricsé volt, és ami nagy valószínűséggel az ő örökségét rejti.
Gyuri ekkor arra az elhatározásra jut – nagyrészt az álmában Szent Péterrel történt beszélgetés következtében –, hogy megkéri Veronka kezét. Ennek a lépésnek érzelmi és gyakorlati oka is van. Egyrészt Gyurinak tetszik a fiatal és szép Veronka, másrészt pedig úgy gondolja, hogy hozzájuthat az ernyőhöz, ha elveszi a lányt.
A Mravucsánék vacsoráját követő napon Gyuri és Veronka (madame Kriszbay) társaságában indulnak Bábaszékről Glogovára. Út közben Gyuri a leánykérés módján töri a fejét.
„De hát hogy kell a dologhoz kezdeni? Ezen töprengett egész úton. Milyen jó volna egy kis romantika (mint a regényekben van), ha teszem azt, zsiványok támadnák meg őket az erdőn, s ő lelövöldözné a revolverével valamennyit, úgy venné vissza tőlük a Veronkát, aki aztán így szólana elérzékenyülve: »Megmentetted az életemet, tied vagyok koporsóm bezártáig.«”
De persze semmilyen lehetőség nem adódik a kihalt tájon, hogy Gyuri hős lehessen, így csendben tovább gyötrődik.
Szlatina faluban azután meg kell állniuk, hogy megetessék a lovakat. Amíg az etetés zajlik, Veronka azt ajánlja, hogy menjenek fel a hegytetőn lévő kastélyhoz, ami egykor a Czoboriak tulajdona volt.
„A korcsmáros azt állította, hogy néhány szoba még egészen úgy áll, ahogy a Czoborok hagyták, az udvaron egypár szakállas ágyú is tátong, a szobákban nagyszerű fegyvereket, különösen érdekes családi képeket láthatni, köztük egy kis leánykáét, Czobor Katalinét, aki hétéves korában eltűnt otthonról.”
Katalin azóta sem került elő. A kocsmáros fel is kíséri vendégeit az ódon várkastélyhoz, ahol Veronka egy szép rózsát pillant meg:
„Veronka pedig lelkesült az emlékeken, s egy gyönyörű kinyílt rózsát pillantott meg a félig rommá vált bástyafal alatt.
– Jaj, de felséges virág!
A vén kapus arról is mondott legendát.”
A legendának pedig az a lényege, hogy sok évvel azelőtt élt Czobor Mária a kastélyban, aki egy pásztorlegényt szeretett, de apja természetesen egy nemeshez akarta hozzáadni.
Czobor Mária bánatában – és tiltakozásul – leugrott a várfalról. Szerelme, a pásztorlegény pedig egy rózsafát ültetett ott, ahol a lány meghalt. A rózsafán minden évben egyetlen bimbó hajt ki, ez az, ami Veronkának annyira megtetszett.
Gyuriák visszafelé indulnak a kocsijukhoz, de Gyurinak eszébe jut, hogy itt az alkalom. Most adhat valami olyasmit – a rózsát – Veronkának, aminek az biztosan örülni fog. Ezért levágatja a rózsát a fáról a kocsmárossal, aki eleinte nem akarja leszakítani.
„- Szakítsa le nekem a rózsát.
– Ah, uram, mit gondol? Fölháborodnék a holt leány szelleme.
Kivette tárcáját és két ezüst forintost csúsztatott a markába, mire az szó nélkül kihúzta kését, s óvatosan levágta a rózsát.
– Hát mármost nem háborodik fel a szellem? – kérdé nevetve.
– Nem, mert az összeg feléért misét mondatok a plébánossal.”
Gyuri ezután átadja a rózsát Veronkának, azonban kiderül, hogy hatalmas bakot lőtt vele, a lánynak nem kell a rózsa.
„Veronka hátratette a kezét és hűvösen mondta:
– Volt lelke leszakítani?
– Volt a maga kedvéért. Hát nem cserél?
– Nem. A világért se tűzném fel, azt hinném, hogy a holt leánytól loptam.
– Igazán nem fogadja el tőlem?
– Nem.”
Gyuri erre mérges lesz és eldobja a rózsát, majd mindketten durcásan vonulnak le a hintóhoz.
Czobor Mária rózsája tehát egy szép legenda, aminek nem lehet tudni, hogy mennyi a valóságtartalma. Mondjuk éppen ez a legendák lényege…