Harmadik könyv – Éjfélig
Dorottya visszatér a bálterembe, ahol ismét jó a hangulat, hiszen Erisz – Dorottyával együtt – nem volt ott.
Dorottyának természetesen nem tetszik a víg társaság, duzzogva behúzódik egy félre eső zugba és egy bőrkanapén ücsörög.
Adelgunda lép oda Dorottyához, aki megörül vén barátnőjének. Elküldi Orsolyáért, majd mindhárman elvonulnak az oldalsó szobába, mert Dorottyának fontos mondanivalója van.
Dorottya – Erisz hatása alatt – kifejti, hogy itt az ideje, hogy az öregasszonyok bosszút álljanak Carneválon és a többi ifjún, akik csak csúfolódnak velük, gúnyolódnak az öregségükön és azon, hogy nem sikerült férjhez menniük. Dorottya szerint eljött az ideje a bosszúnak.
Mivel Dorottyából Erisz beszél, így sokkal meggyőzőbbek a szavai, mint egyébként lennének és sokkal hatásosabbak is: Adelgunda és Orsolya azonnal Dorottya mellé állnak.
A két vénasszony rögtön indulna is, hogy nekiessenek Carneválnak, de Dorottya visszafogja őket, ő már kitalált egy tervet.
Dorottya helyes látja, hogy három vénasszonynak aligha van esélye arra, hogy legyőzze Carnevált és az ifjakat. Először tehát a többi öregasszonyt (Rebeka, Márta stb.) kell meggyőzni, hogy tartsanak velük, majd az ő segítségükkel kell az összes többi lányt és asszonyt Carnevál ellen fordítani.
Adelgundának és Orsolyának tetszik az ötlet. Dorottya az oldalsó szobában marad, míg két barátnője visszatér a bálterembe és megkezdik a dámák Carnevál ellen hangolását. Csendben, lassan, csoportról csoportra járva szítják a feszültséget és terjesztik a pletykát, ahogy azt az öregasszonyok általában szokták. És mivel Erisz is velük van, meglepően sikeresek.
Sőt, Erisz még ezen túl sem tud nyugton maradni. Elaltatja a zenekar Izráel nevű nagybőgősét, majd ő maga változik vén zsidó zenésszé és áll a hangszer mellé.
Erisznek köszönhetően az addigi vidám muzsika rögtön kornyikálássá válik, ami pusztító hatással van a társaságra.
„Az Éristől titkon húzott muzsikára
Tódúlt a dámáknak nagyjok és aprajok.
Zűrzavar lett, kiki bámúlta, mi bajok?
Szintúgy törték, nyomták az ajtón magokat,
Otthagyták a táncot s a gavallérokat.”
Érdekesség, hogy Csokonai a rossz zene emberekre gyakorolt hatását úgy írja le, mint amikor a Hortobágyon a betyár azzal szórakozik, hogy a pipájában kalapmocskot éget, aminek következtében szétszalad a marhacsorda. Ez pedig ugyanaz a történet, mint amit Jókai ír le a Kőszívű ember fiaiban, amikor Boksa Gergő úgy menti meg a gulyát az ellenségtől, hogy kalapmocskot éget a pipájában, mire a csorda megvadul, és mindent letaposva menekül. Ugye milyen szépen összeérnek a dolgok az irodalomban! 🙂
Az Erisz „zenéjétől” és a vénasszonyok manipulációjától megbűvölt asszonyok és lányok pedig sorra megjelennek Dorottyánál a kisszobában.
Az Eszterházy kastélyban rendezett farsangi mulatságon megjelent dámák nagy része tehát Dorottya mellé áll.
Dorottya pedig követséget küld Carneválhoz, hogy közöljék a követeléseiket. A küldöttség tagjai: kilenc hölgy és Rebeka, „Kinek ősz a haja, görbe a dereka […] Ékesszólóbb ő, mint akármelly kofa, Meg is van edződve orcáján a pofa.”
A bálteremben végre az uraknak is feltűnik, hogy a nők nagy része elvonult. Már éppen meg akarják keresni őket, amikor érkezik a női küldöttség Rebekával az élen.
Az urak – köztük Carnevál is – először jót nevetnek, mert azt hiszik, hogy a tíz hölgy megjelenése valamilyen szórakoztató műsorszám csak.
A nevetés azonban hamarosan abba marad, amikor Rebeka közli a követeléseiket:
- Az urak adják ki Carnveált az asszonyoknak.
- Égessék el a mátrikulát (anyakönyvet)
- Azok a jelen lévő urak, akik még nem nősültek meg, ünnepélyesen kérjenek bocsánatot a pártában marad asszonyoktól.
A harmadik követelés különösen figyelemre méltó, hiszen a korszakban csak az asszonyoknak nem illet pártában maradniuk, azaz nekik gyakorlatilag kötelező volt férjhez menni. Megszólták azokat az asszonyokat – mint Dorottyát is – aki 25-30 éves kora fölött még hajadon volt. Ezzel szemben a férfiaknál nem volt ilyen társadalmi elvárás, egy nőtlen férfi semmilyen megkülönböztetésben nem részesült. Tehát Rebekáék most valójában azt követelik, hogy bánjanak egyenlően a férj nélküli nőkkel és a nőtlen férfiakkal. Vagyis lehet úgy is értelmezni a dolgot, hogy megjelenik az emancipáció, azaz a női egyenjogúság kérdése Csokonai művében, még ha csak vicces formában is. Ne feledjük 1799-ban járunk…
Elhangzik egy fenyegetés is, ugyanis, ha nem teljesülnek az asszonyi követelések, akkor minden férfi „Ellenségnek tartsa az asszonyi klubot.”
A férfiak természetesen egy percig sem veszik komolyan a követséget és a követeléseket, jól mutatja ezt Bordács válasza:
„Ellenségnek tartjuk az asszonyi klubot;
Magunk közt egyet sem esmerünk spicbubot; […]
Szüksége van nálunk a mátrikulának;
Eb, aki Kenteket, néném! megköveti;
Diktom! s az öreg fart visszacepelheti.”
A válasz megnevetteti az urakat, a követség pedig duzzogva visszavonul az oldalszobába. Dorottya pedig beváltja a fenyegetését, támadásra készíti fel a hadseregét:
- Középen egy négyzet alakú csoportban állnak fel a legvénebb asszonyok Adelgunda vezetésével.
- A középső csoportot két oldalról kísérik a szűz lányok, a bal oldali vezetője Magdalena, a jobb oldalié Márta.
- A hátvédet az özvegyasszonyok alkotják, Orsolya vezetésével.
- Az előcsapat vezetője pedig Rebeka.
- Az egész sereg fővezére maga Dorottya, akinek nincs állandó helye, azt tervezi, hogy mindig ott bukkan fel, ahol éppen „csata” közben szükség van rá. 12 üregasszony védelmezi.
Látni kell, hogy a „sereg” felépítésének leírása és majd a későbbi „csata” is tulajdonképpen egy kifordított, szatirikus seregszemle. Csokonai úgy írja le a dámák készülődését a harcra, mint pl. az Iliászban Homérosz az igazi hadseregek készülődését.
Dorottya, mint főparancsnok a hadsereg egyes részeinek is kiadja a feladatokat:
- A szárnyakon lévő két csoport szűz dolga, hogy megszerezze a mátrikulát, vagyis az anyakönyvet.
- A hátvéd csak akkor vesz részt a csatában, ha valahol zavar támad és erősítésre van szükség.
- Az előőrsnek pedig Carnevál fogságba ejtésére kell koncentrálnia.
A parancsok kiadása után Dorottya felül egy baldachinra, amit 8 szűz emel a magasba, így kényelmesen rálát a seregére, és kiadja az indulási parancsot:
„Most már eljött a perc, így szólla nyájához:
Hív barátináim! kezdjünk a munkához.
Csak bátran! velünk lesz a bosszú s szerelem.
Menjünk! már zsebemben van a győzedelem.”
Megindul tehát a dámák serege az oldalsó szobából a bálterembe. Természetesen minden van náluk, ami egy hadseregnek kell:
- Fegyverek: tűk, ollók, kiskések és különleges asszonyi fegyverek: „Szemnyilak, csókcsákány, mosolygás-fringia”
- Zászló, ami egy rúdra húzott főkötő, körülötte szalagokkal.
- Induló, amit Lizette és 10 hajadon hárfán játszik + dobokon és italos üvegekből készített trombitákon kísérik.
Ahogy a sereg kiér a bálterembe, az előcsapat rögtön rátámad Carneválra, aki éppen egyedül van, senki sem tud neki segíteni, bekerítik a hölgyek.
A bal szárnyon haladó szüzek célja a mátrikula megszerzése, de Hímen még időben észreveszi, hogy mit akarnak és riasztja a férfiakat: „Urak! ne hagyjátok! Most a mátrikulát mindjárt nem látjátok.”
Mire a férfiak odaérnek, a szüzek már megragadják Híment és az anyakönyvet, megkezdődik a dulakodás.
A hölgyek közül Fillis kaparintja meg a könyvet, de Károly belécsíp, mire a lábára ejti a mátrikulát, amit Károly felkap, de ekkor Rozinka kezdi el csiklandozni a férfit.
Közben a férfiak újabb csoportja indulna Hímen segítségére, de a jobb szárny szüzei Márta vezetésével elállják az útjukat.
Tombol a csata, amit persze nem igazi harcként kell elképzelni. A hölgyek leginkább csábos mosolyokkal, szerelmes pillantásokkal próbálják elgyengíteni a férfiakat, legvégső esetben pedig a náluk lévő tűkkel, főkötőkkel védekeznek.
A szűz lányok csoportját visszaszorítják a gavallérok, látja ezt Dorottya is és a középső csoportból vezényel oda erősítést Boriska vezetésével, aki rögtön le is győzi Lajcsit, a legnagyobb hangadót.
A hölgyek már éppen felülkerekednének, de ekkor Ámor avatkozik a küzdelembe, aki nem véletlenül a szerelem istene, a dámák közül sokakat megbűvöl, akik szerelmesen hanyatlanak az ifjak karjaiba, ezzel feladva a csatát.
Dorottya, aki mivel a baldachin tetején ül, nem éri el Ámor ígézete, folyamatosan terelgeti a hadseregét, mindig ott van, ahol éppen nehéz a helyzet.
Közben Ecse győzi le Rózsit, a legszebb hajadont, majd Johanna támad rá, akit Ecse addig cirógat az arcán, míg Johanna is elgyengül.
Ezután Belinda győzi le Bordácsot, majd Chlóris Vincét.
Csokonai csataleírása itt már-már pajzánná válik, sőt olykor nagyon is egyértelmű sexuális utalások vannak a sorokban érdemes elolvasni! 🙂 Vagyis tulajdonképpen nem test test ellen vívott párharcok ezek, hanem igazából szerelmek születnek a fiatal férfiak és hölgyek között és néhány be is teljesedik…
Mivel a hölgyek kezdenek fölénybe kerülni, ezért Opor, a farsangi tábor férfi fővezére cselhez folyamodik. Fennhangon közli, hogy még aznap este el fog venni egy hölgyet feleségül, mégpedig azt, aki először megcsókolja őt.
Ezzel jókora zavart kelt az asszonyi táborban, hiszen sok köztük a szűz, a hajadon, akinek fontos célja, hogy férjhez mehessen. Ezek a hölgyek azonnal elfelejtik Dorottyát, a hadsereget és hogy miért harcolnak és rögtön Oporra vetik magukat, hogy megcsókolhassák.
Sőt, még a Dorottya baldachinját tartó nyolc szűz is eldobja terhét, Dorottya a földre esik és majdnem kezét-lábát töri.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!