Negyedik könyv – Hajnalig
A dámák hadrendje felbomlik, minden hajadon Oport akarja megcsókolni. Az urak azonban hatszoros kört vonnak Opor köré, így a hölgyek nem férnek hozzá.
Ezt végül a dámák is belátják és visszavonulnak Dorottyához, aki az esés után még mindig fájlalja kezét-lábát.
Dorottya le is szidja őket, amiért hagyták a hadrendet felbomlani:
„Gyarló nép! egy ravasz ellenség szavára
Úgy kellett rohanni a férjfi csókjára?
Phi! szégyen! gyalázat! gyáva teremtvények,
Kikból így űzhetnek csúfot a legények!”
A hölgyek természetesen elszégyellik magukat és Dorottyát felemelve visszavonulnak az oldalszobába.
Dorottya azonban nem hagyja, hogy sebeit bekötözzék, úgy érzi, hogy teljes kudarcot vallott, a halált kívánja, végrendelkezni akar.
Öt vénasszony ül Dorottya köré, Apollónka kiszakít egy üres lapot a naptárból és írni kezdi a végrendelet:
- Dorottya 2000 talléros alapítványt tesz a bécsi bolondok háza javára, hogy abból olyan szüzeket segítsenek, akiknek soha nem sikerült férjhez menniük.
- 9000 tallért hagy olyan asszonyok megsegítésére, akik azért nem tudtak soha férjhez menni, mert csúnyák voltak.
- A birtokaihoz tartozó Pentelén is alapít egy alapítványt, aminek az a célja, hogy évente 12 dámát kiházasítsanak.
- A maradék vagyonán építsenek templomot, ahol 20 vén száz lakhat.
- A társaságban lévő költőre – Csokonaira – hagy egy kertes házat és némi pénzt, ha a költő megírja harcát Carnevál ellen.
- Buffánját Orsolyára hagyja. (Csokonai lábjegyzetben azt is megadja, hogy mit jelent a buffán: „magyarúl far-dagály, talán a módinak minden bolondságai között legképtelenebb bolondság vala! Ez már kiment a szokásból.”)
- Két kiskutyáját Mártára hagyja.
- Végül elrendeli, hogy a baldachin széttört darabjaiból és az ágyából készítsenek számára castrum dolorist. (Csokonai ennek a jelentését is megadja: „Castrum doloris nevet visel a nagy emberek halálára felállítani szokott gyászalkotmány, mellyben a meghóltnak érdemei szoktak példázatokban előadódni.”)
- A végrendelet végrehajtójának Rebekát jelöli ki.
Rebeka pedig éppen ekkor lép be a szobába. Kiderül, hogy a dámák hadseregéből nem mindenki hagyta abba a bálteremben a harcot. Rebekának és néhány társnőjének sikerült fogságba ejteniük Carnevált és megszerezni a mátrikulát.
Dorottya persze erre a hírre azonnal meggyógyul és elmúlik a halálvágya.
A dámák úgy döntenek, hogy haditörvényszéket tartanak a mátrikula és Carnevál fölött.
Az ítélet: a mátrikulát el kell égetni, Carnevált pedig ki kell herélni.
Az ítélet első részét végre is hajtják, tüzet raknak és elégetik az anyakönyvet. Carnevál kiherélése azonban elmarad, mert az urak cselhez folyamodnak. Valaki elkiabálja magát, hogy tűz van az udvarban, mire az összes hölgy kitódul.
Mire a dámák észreveszik, hogy átverték őket, addigra Hímen kiszabadítja a megkötözött Carnevált.
Közben kiderül, hogy a tűz nem csak csel volt, valóban kiütött egy kisebb tűzvész az udvaron. Ennek történetét Gergő, a lakáj meséli el az uraknak és hölgyeknek. Ugyanis a bálteremben uralkodó háborús hangulat átterjedt a szolgákra, inasokra, konyhai dolgozókra is. A nők ott is nekiestek a férfiaknak.
A Gergő által előadott humoros történet oldja a feszültséget a bálteremben, majdnem újra visszaáll a jó hangulat:
„Szinte helyreállott vólna a csendesség,
S meglett vólna köztök a kívánt békesség;
A dámák szűntetni kezdték haragjokat,
Nem bántván Carnevált s a gavallérokat”
De csak szinte, ugyanis Erisz nem nézheti tétlenül, hogy véget ér a viszálykodás. Ezért egy Fáma nevű hölgy képében újabb elégedetlenséget szít az urak és a hölgyek között.
Carnevált most azért támadja, mert abban az évben olyan rövid ideig tart a farsang. Ez mindenkinek rossz, kevesebb a mulatság, ami az ifjú hajadonoknak kevesebb lehetőséget ad az ismerkedésre, vagyis a férjhez menetelre. Ráadásul a rövidebb farsangi szezon azoknak sem kedvez, akik ebből élnek: a pékeknek, varrónőknek, szűcsöknek, szabóknak.
A mesterembereknek ugyanis pluszbevételt jelent a farsangi szezon.
Fáma mesterkedése sikerrel jár, a dámák között újra kitör az elégedetlenség. Ezt kihasználva Dorottya újra szervezkedni kezd, hiszen a három követelésük közül csak egy valósult meg, csak a mátrikulát sikerült megsemmisíteni.
Most azonban egy kicsit mást tervez, meg akarja várni, amíg a férfiak aludni térnek és utána rájuk támadni. A bálteremben ugyanis már mindenki elfáradt, ráadásul hajnalodik, ideje lenne nyugovóra térni.
Ekkor jön a következő isteni beavatkozás, a hajnallal együtt érkezik Citére (azaz Vénusz), a szerelem istenasszonya a gráciák társaságában.
Természetesen mindenki elcsodálkozik az istennő megjelenésén, ő pedig beszédet intéz a farsangolókhoz.
Vénusz először saját magát fényezi egy kicsit, elmondja, hogy ő a legnagyobb isten, hiszen a szerelem a legfontosabb érzelem.
Ezután rátér arra, hogy miért is jött valójában: az a célja, hogy összebékítse a férfiakat és a nőket. Ennek érdekében:
- A farsangi szezon a jövőben hosszabb lesz, hogy több idő maradjon az ismerkedésre, udvarlásra.
- Vénusz tesz róla, hogy a férfiak nagyobb lendülettel akarjanak nősülni.
- Mostantól nem csak a férfiak kérhetik meg a hölgyek kezét, hanem fordítva is.
- A jövőben a hajadonoknak nem lesz kötelező a párta viselése, így eltűnik a megkülönböztetés a férjes és a férj nélküli asszonyok között.
A hölgyek/urak nagy örömmel fogadják Vénusz beszédét, de további ajándékot is kapnak az egyik gráciától, Tháliától.
Thália ugyanis egy felhőt bocsát a vénasszonyokra, ami megfiatalítja őket. Köztük is Dorottya lesz a legszebb: kinőnek a fogai, kisimul a bőre, ősz haja bársony színű és fényes lesz.
Dorottya tehát szépséges fiatal lánnyá válik, akibe (Ámor közbenjárására) Opor azonnal beleszeret. Ez persze nincs ellenére Dorottyának:
„Dorottya Oporral mindjárt kezet csapott:
Levágatta tulkát, s hívatta a papot.”
-Vége-