Dobó István élete

És ez hogyan érintette hősünket? Nos, úgy, hogy belekeveredett a magyar történelem egyik legrejtélyesebb, legkevésbé ismert és dokumentált összeesküvésébe, amiről a mai napig nem tudjuk, hogy valóban megtörtént-e, vagy csak koholmány.

De maradjunk a tényeknél, már amennyit tudunk. Dobó Istvánt és sógorát, Balassa Jánost 1569. októberében a pozsonyi országgyűlés utolsó napján Miksa parancsára lefogták. A vád: összeesküvés Miksa ellen, vagyis meg akarták dönteni Miksa magyarországi hatalmát, hogy János Zsigmondot tegyék meg magyar királynak. Miksa olyannyira komolyan gondolta a dolgot, hogy még 200.000 arany és 30 kezes mellett sem engedte szabadon a foglyokat. Más kérdés, hogy Miksának ez a lépése a magyar törvények megsértését jelentette, hiszen először perbe kellett volna fogni a főurakat és bűnösségük beigazolódásáig szabadlábon védekezhettek volna.

A vádirat elkészítése nem volt egyszerű, mivel a vádlottak eskü alatt tagadtak, tehát széleskörű nyomozást kellett indítani. És ekkor jött igazán rosszul Dobónak az a számtalan folyamatban lévő birtokpere, amiket évtizedek óta nem tudott, vagy nem akart rendezni, mivel most az ellenérdekű felek minden lehetőséget megragadtak, hogy betartsanak hősünknek. Az megint egy másik dolog, hogy Dobó és Balassa vagy már korábban eltűntetett minden ellenük szóló bizonyítékot, vagy soha nem is voltak ilyenek, mert a töredékesen fennmaradt vádirat nagyrészt csak szócséplés és légből kapott mocskolódás.

Közben azonban homokszem is került Miksa gépezetébe, ugyanis 1570. márciusában Balassa megszökött börtönéből. Nagy valószínűséggel felesége (Dobó feleségének, Sulyok Sárának a húga) juttatta be hozzá a szükséges eszközöket. Miksa persze őrjöngött, emberei mindent megtettek Balassa kézre kerítésére, de a szökevény meg sem állt Lengyelországig.

És mi történt Dobóval? Nos, a köszvényes és immár a hatvanas éveiben járó főúr nem vállalta a kalandos szökést, de mint látni fogjuk, azért (ismét) mákja volt. Ez a szerencse pedig a Speyer-i megállapodással jött el. Ennek lényege, hogy János Zsigmond erdélyi fejedelmi címét megtartva lemondott Miksa javára a választott magyar királyi címről és ezzel járó jogairól és rögzítették a királyi Magyarország és Erdély közötti határt is. Ez pedig azzal járt, hogy a továbbra is fogságban lévő Dobót egy olyan dolog (vagyis az erdélyiekkel való összejátszás) miatt kellett volna elítélni, ami mostanra okafogyottá vált.

Hamarosan azonban további fordulat is következett, nem sokkal a Speyer-i egyezmény után a beteges, mindössze 30 éves János Zsigmond váratlanul meghalt. Helyére Báthory István került. Ez annyiban befolyásolta Dobó sorsát, hogy kicsit távolabb került a szabadulástól, mivel Miksa nem bízott abban, hogy Báthory betartja az Speyer-i egyezményt, és Dobó személyével (is) próbált nyomást gyakorolni az új erdélyi fejedelemre.

Mindazonáltal Dobó hűtlenségi pere egyre kellemetlenebbé vált Miksa számára, sajátos patthelyzet alakult ki. Ha ugyanis Miksa fej- és jószágvesztésre ítéli (ami a hűtlenség büntetése volt), akkor a már idejétmúlt ügyből országos botrányt csinál. Ugyanakkor olyan egyszerűen meg sem kegyelmezhetett neki, mivel a királyi kegyelem feltétele az volt, hogy a vádlott bevallja bűnét. Erre azonban Dobó nem volt hajlandó, mert félt, ha bűnösnek vallja magát, Miksa ezt ki is használja, vagyis elítélik.

A problémát végül az 1572-es pozsonyi országgyűlésen oldották meg, némileg sajátosan. Dobót szabadon engedték, de nem ismerte el bűnösségét. Köszönőlevelében ügyesen megkerülte bebörtönzésének okát, ugyanakkor megköszönte az uralkodónak, hogy a per lefolytatása nélkül engedte szabadon és ígéretet tett, hogy fia, Ferenc, személyesen is megjelenik majd az uralkodó előtt.

Dobó István, tehát kiszabadult börtönéből, más kérdés, hogy ennek nem sokáig örülhetett, hiszen 1572 márciusában a szerednyei várban elhunyt.

Eddig tart tehát az „egri hős” és a „hűtlen Dobó” története. Reméljük sikerült egy kicsit árnyalni a fejekben a róla kialakul romantikus képet. Ne feledjük, Dobó István, azon túl, hogy vitathatatlanul a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, közben azért középkori várúr, földéhes nemes, erőszakos katona is volt.

-Vége-