Akik személyesen ismerték: kortársak feljegyzései
Faust már életében mondai alakká vált, akire kortársai, később pedig az utókor más hasonló bűvészek (Simon mágus, Cyprianus, Theophilus) kalandjait, csodatetteit is ráruházták.
Azt senki se említi, hogy az ördöggel szövetkezett volna, vagy varázsló, bűvész lett volna – holott a reformáció idején, amikor az eretnek- és boszorkányüldözések is napirenden voltak, az ilyesmit könnyen rá lehetett fogni akárkire.
Faustot, akárcsak az ördögöt, a katolikusok és a reformátusok is ellenségnek tekintették, szentségtörőként bélyegezték meg, tehát vallási szempontból nem tartozott semmilyen felekezethez.
Lássuk, kik azok, akik személyesen ismerhették, és mit írtak róla!
Johannes Trithemius sponheimi apát Johann Birdungnak írott, 1507. aug. 20-i keltezésű levelében csaló kalandorról tesz említést, aki Georgius Sabellicus, Faustus junior, fons necromanticorum, astrologus, magus secundus etc néven nevezte magát, s 1506-ban Gelnhausenben és Würzburgban azzal kérkedett, hogy meg tudja ismételni Krisztus csodatételeit.
A levélben írottak szerint a léha életű kalandor tanári állást kapott a lovag és zsoldosvezér Franz von Sickingentől Kreuznachban, amit arra használt fel, hogy szodómiára (feltehetőleg homoszexuális kapcsolatra, bár a szó középkori jelentésébe tartozik nemtől függetlenül az orális, anális valamint állatokkal végzett szexuális tevékenység is) csábítsa a fiútanulókat, s a büntetést csak azért kerülte el, mert még idejében elmenekült.
Conradus Mutianus Rufus gothai kanonok szerint Georgius Faust csaló jövendőmondó volt, aki Erfurtban Homéroszt tanított, és a hallgatók kérésére megidézte Polüphémoszt, a küklópszot (Poszeidón isten fiát), akit a görög mitológia szerint Odüsszeusz megvakított.
III. György bambergi püspök számadási könyvében írja le, hogy 10 forintot adott egy dr. Faustus nevű filozófusnak, aki megjósolta jövőjét a csillagokból, s akit kiutasítottak Wittenbergből és Ingolstadtból.
Bergardi Fülöp wormsi orvos 1539-ben kiadott könyvében szédelgő filozófusról beszél, aki egész Németországot beutazta és kicsalta az emberek zsebéből a pénzt. Szerinte Faust 1516 és 1525 között Maulbronnban tartózkodott Johannes Entenfuss apátnál.
Johannes Gast 1548-ban megjelent könyvében azt írja, 1525-ben együtt ebédelt Fausttal, és a filozófus olyan madarakat adott a szakácsnak, amilyeneket még soha nem láttak. A teológus szerint Faust – akinek kutyája is volt, amely nem volt igazi kutya, hanem egy hol állat, hol ember képében megjelenő pokolbéli inas –, az ördög kezétől halt meg (aki megfojtotta), s temetésekor bárhogy forgatták, arccal mindig a föld felé nézett.
Kételyek Faust létezését illetően
A Faust-mondának kritikusai is akadtak. Mivel a tudós életének ismert tényeire nehéz bizonyítékokat találni (még az sem teljesen biztos, hogy német volt, nem kizárt a dán származás sem), s alakja köré igen korán mondák és legendák szövődtek, a 17. században még az a gyanú is felmerült, hogy Faust egyáltalán nem létezett.
Akadtak, akik a mondát koholmánynak nevezték, pl. Conrad Dürr altorfi teológia tanár egy 1676-ban írt levelében azt állította, ezt a képtelen történetet szerzetesek találták ki, akik egy Johannes Fust nevű mainzi nyomdászt akartak ellehetetleníteni, amiért gyűlölt új találmányával megfosztotta őket legjövedelmezőbb foglalkozásuktól, a kéziratmásolástól. Ezért tették történetükben ezt a Fust nevű embert az ördög szövetségesévé.
Ezt a nézetet Johann Georg Neumann cáfolta meg 1683-ban, aki Disquisitio historica de Fausto praestigiatore című munkájában kimutatta, hogy Johannes Fust nyomdásznak és Doktor Faustnak semmi köze egymáshoz. Neumann a korabeli feljegyzések alapján Faust létezése mellett foglalt állást.
Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!