Fazekas Mihály – Lúdas Matyi – Olvasónapló

Második levonás

Matyinkat tehát többféle kár is éri. Egyrészt Döbrögi elvette tőle a ludakat anélkül, hogy fizetett volna érte, másrészt kegyetlenül megverték, amit Matyi büszkesége sehogy sem tud feldolgozni.

Nem csoda hát, hogy ennyi kudarc után Matyinak semmi kedve hazamenni az anyjához. Ráadásul fűti a bosszú is, hiszen megígérte Döbröginek, hogy háromszor adja vissza az ötven botütést.

Matyi ezért úgy dönt, hogy világgá megy, azaz elindul szétnézni a nagyvilágba. Útja során mindenfajta munkát elvállal, aminek köszönhetően csinos kis vagyont szed össze. Számos mesterségbe beletanul és sok nyelvet elsajátít.

Évek telnek el így, mialatt Matyi külseje is megváltozik annyira, hogy már bízhat benne, szülőhelyén senki sem fogja megismerni.

Ideje hát, hogy visszatérjen és rendezze számláját Döbrögi nagyságos úrral.

Amikor Matyi odaér Döbrögi úr lakhelyéhez, látja, hogy a régi kastélyt lebontották és egy sokkal nagyobb és pompásabb épület van készülőben.

Az új kastélynak már állnak a fala, látszik, hogy éppen a tetőszerkezetnek akarnak nekikezdeni, mindenhol hatalmas gerendák hevernek.

Matyinak máris kész a terve, felkap egy baltát, zsebéből mérőónt vesz elő és elkezdi méricskélni a gerendákat, közben néha látványosan megcsóválja a fejét és elnézően mosolyog, mint aki nem ért egyet a készülődő építkezéssel, vagy a fa minőségével.

Természetesen Döbrögi is meglátja a furcsa szerzetet, rögtön kérdezi is, hogy kicsoda.

Matyi erre megkönnyebbül, hiszen az úr nem ismerte meg, majd közli, hogy ő ács, aki vándorúton van, most éppen Olaszországból érkezik, és mint ilyen persze minden érdekli, ami a szakmájába vág. Látja, hogy itt nagy építkezés folyik, a falakat építő kőművesek kiváló munkát végeztek. De reméli Matyi, hogy ezek a gerendákat nem akarja az úr felhasználni a tetőhöz, mert ezek bizony pocsék minőségűek.

A gerendáknak persze semmi baja, kiválóan alkalmasak lennének a tetőszerkezethez, de Döbrögi ezt nem tudja, teljesen elvakítja a lehetőség, hogy egy „híres” olasz építőmesterrel csináltathatná meg a tetőt.

Rögtön fel is fogadja Matyit a munkára, aki kicsit kéreti magát, de aztán persze vállalja a dolgot.

Szemtelenül kérdezi Döbrögitől, hogy nincs-e egy normális erdője, ahonnan fákat lehetne szerezni.

Döbrögi erre rögtön az intézőért, az ispánért kiállt és megparancsolja, hogy azonnal rendeljen ki kétszáz fejszést a közeli erdőbe.

A kétszáz embert elkíséri Matyi és Döbrögi is. Ahol szép fát lát Matyi, azt rögtön elkezdi kivágatni, így szép lassan elfogynak az emberek körülöttük, miközben az erdőben sétálnak.

Végül már csak ketten sétálnak Döbrögivel, éppen egy mély völgyben járnak, távol mindenkitől, amikor Matyi észrevesz egy vastag fát. Ráveszi Döbrögit, hogy karolja át a fát, hogy le tudják mérni.

Döbrögi pedig ezt meg is teszi, mire Matyi hirtelen összekötözi a fát ölelő földesúr karjait, és mohával betömi a száját.

Ezután pedig Matyi bemutatkozik, nem olasz ács ő, hanem Lúdas Matyi, akit Döbrögi megveretett és elvette a libáit és akinek Matyi megígérte, hogy ezt háromszor fogja visszafizetni.

Ez most az első fizetség és Matyi kegyetlenül leveri az ötvenet Döbrögin és kiveszi a zsebéből a tőle elvett 20 liba árát, majd elmenekül.

Közben a fejszések végeztek a favágással, romba döntve Döbrögi meseszép tölgyerdejét. Már unatkoznak, de az úr nincs sehol. Végül persze kezdik sejteni, hogy baj van és Döbrögi keresésére indulnak.

Nagy sokára találnak csak rá, abban a megalázó testhelyzetben, amiben Matyi hagyta: a fához van kötözve, szája betömve mohával, háta véresre verve.

Nagy nehezen kiszabadítják és a kastélyába viszik a jajgató földesurat.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!