Henrik Ibsen – A vadkacsa – 1. felvonás – Olvasónapló

Werle halkan megjegyzi a fiának, hogy sajnálatos módon éppen 13-an ültek a vacsoraasztalnál, és ez elég szerencsétlen dolog. Máskor mindig maximum 12-en szoktak lenni. Werle eközben Hjalmar Ekdalra sandít, amiből kiderül, hogy a nagykereskedő nem nézi jó szemmel, hogy Hjalmar Ekdal is megjelent a vacsoránál.

Fontos megjegyezni, hogy Hjalmar Ekdal annak az öreg Ekdalnak a fia, akit korábban Pettersen engedett be a könyvelőhöz. Érdekes helyzet, hogy amíg az öreg Ekdal elnyűtt, piszkos ruhában éppen csak be mert osonni a házba, addig fia, Hjalmar vendégként vesz részt a díszes vacsorán. Már kérdés, hogy Hjalmar azt nem tudja, hogy az apja is a házban van.

Werle nagykereskedő távozik, a dolgozószobában csak a fia, Gregers és Hjalmar Ekdal maradnak. Beszélgetésükből újabb fontos információk derülnek ki.

  • Gregers és Hjalmar valaha osztálytársak és jó barátok voltak, de aztán eltávolodtak egymástól, már vagy 16-17 éve nem találkoztak. Gregers ezért ragaszkodott hozzá, hogy az apja Hjalmart is meghívja a vacsorára, hiszen sok éve nem találkozott már a barátjával. Annak ellenére, hogy Hjalmar egyébként nem bejáratos a Werle-házba.
  • Az egykori barátok eltávolodásának egyik oka, hogy Gregers felköltözött a hegyekbe, a höydali telepre. A másik ok az a „szörnyű katasztrófa”, ami Ekdalékat érte, vagyis amikor Hjalmar apja, az öreg Ekdal tönkrement.
  • Hjalmar szerint teljesen természetes, hogy akkoriban Gregers haragudott rá, ezért nem írt neki.
  • Gregers ezen mélyen elcsodálkozik, hiszen miért haragudott volna ő a barátjára azért, mert annak apja tönkrement?! Hjalmar szerint azért, mert csak hajszálon múlt, hogy Gregers apja is bele nem keveredett „ebbe a szörnyűségbe”.

Gregers és Hjalmar nyilván tudják, hogy pontosan miről is van szó, de az Olvasó egyelőre még mindig bizonytalan abban, hogy mi történt sok évvel korábban. Annyit tudunk, hogy az öreg Ekdal és Werle nagykereskedő valaha társak voltak, aztán valamiért Ekdal tönkrement.

  • Hjalmar elmeséli, hogy az apja tönkremenetele („a botrány, ugye, a családi szégyen”) után teljesen megváltozott az élete, hiszen a család mindent elveszített, úsztak az adósságban. Emiatt az egyetemet sem tudta befejezni.
  • Szerencsére Werle nagykereskedő nagyon sokat segített neki, az ő tanácsára tanulta ki a fényképészetet. Mindent az öreg Werle fizetett, ő segített Hjalmarnak, hogy műtermet nyithasson, sőt Werlének köszönheti azt is, hogy megismerkedett a feleségével.

Gregers eleinte kétkedve hallgatja Hjalmart, leginkább azt fogadja el nehezen, hogy az apja annyit segített Hjalmarnak. Gregers ugyanis jól ismerik az apját, és pontosan tudja, hogy az öreg Werlére nem jellemző az, hogy bárkinek is segítsen, bárkit taníttasson, bárkinek is pénzt adjon.

Mivel azonban Hjalmar őszintén mondja, hogy nagyon sokat köszönhet Werlének, azért Gregers azon kezd gondolkodni, hogy talán félreismerte az apját.

Ezután Hjalmar elmeséli a házassága történetét. A felesége egy Gina Hansen nevű hölgy, aki valamikor Gregerséknél volt házvezetőnő.

Gina végül abban az évben mondott fel a Werle-házban, amikor Gregers anyja, azaz Werle nagykereskedő felesége meghalt. Gregers ekkor már a höydali telepen dolgozott, tehát nem volt otthon, ezért nem is tud arról, hogy Hjalmar megnősült.

Gina a felmondás után hazaköltözött az anyjához, akinek egy kis kifőzdéje volt. Meg egy kiadó szobája, amit pont Hjalmar vett ki bérbe. Így ismerkedtek meg, és innen már nem kellett sok idő, hogy egymásba szeressenek és összeházasodjanak.

Az első felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .