Jókai Mór – Egy magyar nábob – Olvasónapló

18. fejezet: Szegény asszony!

A kárpátfalvi kastély tehát az agarászegylet alapítóülésére készül. János úr több napos rendezvényt tervez, amelyen részt vesznek az ország nagyjai feleségestül, családostul. A háziasszonyi teendőket természetesen Kárpáthynénak, azaz Fannynak kell ellátnia.

János úr úgy gondolja, hogy minden férji kötelességét teljesítette azzal, hogy mindent összevásárolt feleségének, amit egy fiatal lány csak akarhat, sőt, még imádókról is gondoskodott a számára. Ugyanis a Kárpáthy kastélyba most már nem a kortyondi fráterek társasága jár János úrhoz. Másféle úri társaság szokott oda:

• „Az ifjú Darvay Jenő, kit a megyei szabadelvű párt vezérének tart a közvélemény, mert hosszú szakálla van.”
• „A szép Csendey Rezső, ki nem restelli, hogy a világ által szépnek neveztetik.”
• „A szőke báró Berky Tivadar, aki különcöt játszik, nyergelve ül a székre, félszemüveggel pislog, inggallérát az orráig ereszti, s maga is azt hiszi magáról, hogy különös ember.”
• „Az ünnepelt Csepcsi Aladár, minden bálban patentírozott előtáncos, aki nem emlékezik rá, hogy találkozott volna nővel, aki utána ne bolondult volna, vagy férfival, aki úgy táncolja a mazurt és keringőt, ahogy ő.”
• „Egy hosszú, öles gróf, aki maga is megvallja magáról, hogy rútabb embert nem látott magá-nál, de azért mégis tagadja, hogy ha valaha egy vetélytársa megelőzte volna.”
• „Egy halavány fiatalember, ki abban a gyanúban áll, hogy álnév alatt verseket ír.”

Persze valójában ezek az emberek nem sokban különböznek a kortyondi fráterektől, de János urat ez nem nagyon érdekli.

A fiatal lány nagy bajban van emiatt, hiszen valójában ő egy polgárleány, akit egy öregember szeszélye emelt nemesi sorba és aki családjának (a szép Mayer lányoknak) nincs túl jó hírneve. Fanny nem tudja, hogy kell viselkedni az ilyen nemesi társaságban, ki az, akiben megbízhat, ki az, akit érdemesebb elkerülnie. Sejti, hogy a nemesi dámák és urak mit gondolhatnak róla.

„Az egész világ tudja, mint jutott ő e névhez. Egy bolondosnak ismert öregúr, hogy bosszút álljon unokaöccsén, nőül vett egy rossz hírű családból eredett leányt, kit ez máskint tán el¬csábított volna.

Az öregúr vagy nagylelkű volt, vagy bolond. A leány okvetlenül hiú és nagyravágyó… Várnak reá.

A hölgyvilág előre számít a mulatságra, melyet ügyetlenségei, ismeretlensége, balfogásai, hiúsága, tán majd később kalandjai, sőt botrányai szolgáltatni fognak”

János úr listát készíttet a meghívott vendégekről és azt átadja Fannynak, hogy nézze át. Fanny kétségbeesetten nézi a sok, számára ismeretlen nevet. Végül a jószágigazgató, Varga Péter segítségét kéri, hogy meséljen a listán szereplő emberekről.

„Fanny különösen vonzódott ez öreg emberhez. Némely embert azzal jutalmaz meg a sors, hogy becsületes tiszta lelkét arca vonásaiban engedi láttatni, hogy első tekintetre mindenkinek bizalma támadjon hozzá.”

Most Varga Péter van nagy bajban, hiszen rosszat senkiről sem akar mondani, jót viszont nem nagyon tud. Végül abban maradnak Fannyval, hogy csak azokról az emberekről fog szót ejteni, akikhez Fanny bizalommal fordulhat a nemes társaságból. Varga Péter sokáig tanulmányozza magában morogva a listát, nem nagyon talál senkit, akit ajánlani tudna. Végül a lista alján talál egy nevet, aminek megörül és örömmel mondja Fannynak: gróf Szentirmayné Eszéki Flóra.

Róla csak jót tud mondani az öreg jószágigazgató, ő az az ifjú hölgy, akivel Fannynak érdemes megismerkednie és jóban lennie.

„Amiket egy nőnél erényekben lehet keresni, azokban ő mind gazdag. Szelídség okossággal párosulva jár ővele, minden szűkölködő, minden ügyefogyott titkos pártolójára talál benne, ő ugyan titokban tartja jótéteményeit, de a háládatos nyelveket ki kötheti le, hogy róla ne beszéljenek! […]Igaz, hogy nem is látni messze földön oly egymáshoz illő párt, mint ő és gróf Szentirmay Rudolf úr őnagyméltósága”

Ahogy Varga Péter végez Szentirmayné bemutatásával, nyílik az ajtó és bejelentik, hogy Szentirmayné Eszéki Flóra érkezett látogatóba!

Fanny megörül a hírnek, de meg is retten tőle, hiszen az ajtón egy magas, csúnya, János úr korabeli nő lép be. Hamarosan kiderül azonban, hogy ő gróf Szentirmay Marion. Szerencsére mögötte érkezik Flóra is.

Kiderül, hogy Szentirmay Marion Flóra nagynénje. Egyébként egy rendkívül kellemetlen modorú vénkisasszony, aki mindig kétértelmű, csípős megjegyzéseket tesz mindenkire, soha semmivel nem elégedett, mindenben talál valami kivetni valót. Most azért érkezett, hogy János úrral valamilyen régóta húzódó peres ügyüket megbeszélje.

Szentirmayné Eszéki Flóra viszont teljesen olyan, mint amilyennek Fanny elképzelte. Szép, fiatal, eszes nő, akivel rögtön megkedvelik egymást, hamar barátnők lesznek. Flóra lesz az a barát, aki segít Fannynak eligazodni a nemesi világ útvesztőiben. Hamar megállapodnak abban, hogy Flóra egy hétig Fannynál vendégeskedik és segít neki a rendezvény előkészületeiben. Flóra egyébként is ráér, hiszen férje, Rudolf hivatalos ügyben elutazott.

Flóra emellett éles szemű megfigyelő is. Hamar észreveszi, hogy Fanny, a fiatal polgárleány, akit szerencséje, vagy szerencsétlensége a főnemesi körökbe emelt, nehezen tudja kezelni új helyzetét, boldogtalan, segítségre szorul.

FIGYELEM! Figyeljük meg a közeledő katasztrófa előjeleit. Fanny egy saját maga által teremtett álomképbe szerelmes reménytelenül. Ezt az ábrándképet egy férfi arcával azonosítja, akit csak egyszer látott az utcán, egyébként nem ismeri. Az olvasó viszont tudja, hogy ez a férfi Szentirmay Rudolf.
Most pedig Fanny életre szóló barátságot kötött ennek a férfinek, vagyis saját reménytelen szerelmének feleségével!

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!