8. fejezet: A Pünkösdi király
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|---|---|---|
| Kárpáthy János Kárpáthy Abellinó Az ifjú óriások |
1825 | A pozsonyi országgyűlés |
A fejezet Pozsonyban játszódik az 1825. évi országgyűlésen. A fejezet elején Jókai kifejti lesújtó véleményét a korabeli magyar nemességről, akik külföldön élnek, magyarul se nagyon beszélnek, szórják a pénzt és alig foglalkoznak magyarországi birtokaikkal. Azok sem jobbak, akik Magyarországon élnek, ők sem műveltebbek, nem olvasnak újságot, gyermekeiket magyarul sem tanítatják.
Ugyanakkor Jókai azt is megjegyzi, hogy éppen 1825-től kezdve mintha változások következnének be az országban. Egyre több – bár még mindig kevés – magyar főúr foglalkozik hazai ügyekkel és a szellemi élet is felpezsdülni látszik, több nevet is megemlít, akik akkor kezdték írói, költői pályájukat: Berzsenyi, Kazinczy, Vörösmarty, Kölcsey, Bajza.
A fejezet további része az országgyűlésen játszódik. Itt vannak a korábban Párizsban látott magyar főurak is:
- Az ifjú óriások: Kárpáthy Abellinó, Fenimor, Lívius stb. Ők nem sok vizet zavarnak az ülésen, nem is nagyon értik, hogy a szónokok mit mondanak, mivel nem beszélnek latinul. Abellinó nem is azért jött el az országgyűlésre, mert annyira érdekelnék a közügyek, inkább azért, hogy nagybátyjával, Jancsi úrral nyilvános helyen vitázhasson, üldözhesse az öreget. Így természetes, hogy a szemben álló párthoz csatlakozott.
- Kárpáthy János, azaz Jancsi úr, aki a leghangosabb szószólója a maradásnak
- Miklós báró, István gróf és Rudolf gróf is itt van, sőt megtudjuk, hogy Rudolf időközben feleségül vette Eszéki Flórát.
Éppen egy nagyon unalmas szónok tartja beszédét latinul. Abellinó azzal szórakozik, hogy a vele szemben ülő Jancsi úrról készít karikatúrát. Majd két ifjú óriás társával beszélget.
Kiderül, hogy Abellinó fogadást kötött Fenimorral, aminek lényege, hogy az ifjú óriások hallottak egy nagyon csinos lányról, akit azonban nagyon szigorúan neveltek. Ha kimozdul, akkor mindig vele van egy szigorú és öreg nagynéni, aki minden lépését vigyázza. Nem fogad udvarlókat, nem jár társasági eseményekre, országgyűlési ülésekre meg főleg nem. Ezt persze Abellinóék rögtön kihívásként értékelik, a fogadás szerint a fiatal, erényes és erkölcsös lány egy éven belül Abellinónál fog lakni, persze nem mint a felesége.
Abellinó éppen azt magyarázza társainak, hogy mennyire haladt a csábításban: aznap a fiatal lány meg fog jelenni az ülésterem karzatán. Társai nem hisznek neki, ismerik a lány félénkségét. Abellinónak azonban igaza lesz, a karzaton valóban megjelenik rövid időre egy fiatal lány, ránéz Abellinóra, majd gyorsan eltűnik. A lány nevét egyenlőre nem tudjuk meg.
„A lyánka alig lehetett több tizenhat évesnél, termete nyúlánk és delien karcsú, arca teljes és életszínű, mely e percben szokatlanul égni látszik, ajkai remeg¬nek, mint aki fél; szemeivel az előtte állók vállain keresztül iparkodik az alant ülőkre lete¬kint¬hetni, míg a cifra öltözetű asszonyság fülébe sugdos valamit.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!