Bornemissza Gergely, Eger egyik híres védője 1555-ben szintén a Héttoronyban vesztette életét. Ő már valószínűleg tényleg „karnyi vastag vasláncban” volt tartva, ahogy Gárdonyi Géza Török Bálint raboskodását leírta.
Bornemissza 1554-ben a füleki bég fosztogató martalócai ellen vonult, de Mezőkeresztesnél vereséget szenvedett, és ekkor került török fogságba. Megkínozták, de nem vallott, nem lett áruló.
Ahmed pasa végeztette ki végül, az a török nagyúr, akivel sikeresen vette fel a küzdelmet Eger váránál.
Gárdonyi Géza az Egri csillagokban Bornemissza Gergely halálát ily módon vetítette előre: „Szegény jó dalia, te kedves szép csillaga a magyar dicsőségnek, nem fogsz te megőszülni soha! Vajon milyen arccal néznél a jövendő tükörébe, ha most előtted föllebbentené valami égi kéz, s te látnád magadat rabbilincsben, épp ezen a helyen; s látnád a török hóhért, amint azon a rozsdás lámpavason neked bokrozza a kötelet!”
Béldi Pál a 17. század második felében volt a híres konstantinápolyi börtöntorony foglya. 1621-ben született Erdélyben egy nemesi család gyermekeként. I. Rákóczi György fejedelem udvarában nőtt fel, ahol gyorsan haladt előre a ranglétrán; főasztalnok, majd Háromszék királyi főbírája lett.
1657-ben II. Rákóczi Györggyel tartott Lengyelországba, ahol a tatárok elfogták, és egészen 1661-ig raboskodott ezután.
Apafi Mihály fejedelemsége idején tanácsosként tevékenykedett, de meggyanúsították és kegyvesztett lett, 1676-ban börtönbe is került. Egy év múlva szabadult, de bosszút forralt Teleki Mihály, egykori gyanúsítója ellen.
A fegyveres akció azonban nem sikerült, és menekülnie kellett. Ő nem rabként érkezett török földre, de az erdélyi fejedelem kérésére végül a Héttoronyba zárták, ahol 1679-ben halt meg.
A Héttorony utolsó magyar rabja gróf Esterházy Antal császári főstrázsamester volt, aki pápai kapitányként harcolt a török ellen. Részt vett Bécs védelmében.
1697-ben kapitány, majd főstrázsamester lett a Kollonich huszárezredben. 1698-ban Temesvárnál fogságba esett, de a Karlócán megkötött béke után kiszabadult 1699-ben, így azon kevesek közé tartozik, akik nem is töltöttek olyan sok időt ebben a börtönben, és szabadon távozhatott innen.
A Héttorony bejárata előtt a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület és a Bornemissza család 2009-ben helyezett el egy emléktáblát az itteni 16-17. századi magyar rabok emlékére, amit minden erre járó magyar turistának ildomos megnézni.
És ha már eljut ide valaki, végig járva az erőd falait, termeit, kicsit a múltba visszajutva átérezheti, hogy vajon milyen lehetett itt az élet.
Mit érezhettek az itt raboskodó, a hazájuktól oly távol lévő magyar rabok, történelmünk fontos alakjai.
Megérdemelnek egy percnyi csöndes merengést, tiszteletet és megbecsülést.
-Vége-