A küldöttséget a honvédparancsnok toborozza az éppen Zsolnán tartózkodó Lengeffy színtársulatától, aki persze jó pénzért el is vállalja a dolgot. Apolkát nem kérdezik, hogy akarja-e a dolgot vagy nem, de nem is nagyon van más választása.
Mire mindent elrendeznek, a gróf is indulni akar tovább a sereggel, ekkor elé áll a honvédparancsnok:
„Biztos forrásból jelenthetem, hogy Beszterce város táviratilag értesülvén haragodról és hadaid közeledéséről, még azon órában hódoló követséget menesztett elédbe Zsolnára. A követség útban van, azt tehát itt kell bevárnod.”
A gróf el is hiszi a dolgot:
„- Megszeppentek hát a gyávák! Tudtam. Gondoltam. Nos, tehát bevárjuk őket a hadi szokások értelmében”.
A Besztercebányai követség (valójában Lengeffy és négy színésztársai) meg is érkezik. Egyikük egy kanna vizet hoz, a másikuk tálcán egy kis földet, a harmadik pedig füvet. Mindezeket Besztercebánya behódolásának jeleként. Mögöttük lépked Apolka, aki nem nagyon tudja, hogy mi is történik, de teszi, amit mondtak neki.
„Istenem, de szép volt azzal a leeresztett hajával, mely mint az olvasztott arany csurgott le hátul végig a derekán, végig a szoknyáján, majdnem egész földig. Hát még az a finom arcocska, azzal a szomorú homlokkal, azokkal a nagy szempillákkal. Őzike tekintetében ijedelem és elszánás, szoknyája suhogásában varázslat volt, mintha egy hűs fuvalom jönne és illanna el. Minden szív megdobbant szorongva. Így visznek egy mesebeli királyleányt a fekete posztóval bevont városokban a sárkánynak.”
Lengeffy és társai jól játsszák szerepüket, a gróf nem jön rá az átverésre.
„- Ám jól van – felelte Pongrácz István jóakaratú korholással -, bár az a sértés, ahogy levelemmel bántak, példás büntetést érdemelne, én mindamellett kegyelmet adok ez egyszer városuknak és hadaimat visszavezetem.”
A gróf tehát elfogadja Apolkát túsznak addig, amíg a „besztercebányaiak” meg nem találják Estellát. Természetesen azonnal elbűvöli a lány szépsége, hatalmas ünnepélyt rendez Zsolnán annak örömére, hogy tulajdonképpen győzött, Besztercebánya megalázkodott előtte.
Figyeljük meg, hogy elméletben mindenki jól jár a dologgal:
- A parancsnoknak és Blázynak sikerült megakadályoznia, hogy Pongrácz Besztercebánya ellen vonuljon, aminek csak rossz vége lehetett volna.
- Apolkát sikerült elhelyezni egy olyan helyen, ahol Klivényi nem férhet hozzá, és ahol biztonságban lesz. Pongráczról ugyanis sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ne lenne lovagias, udvarias úriember.
- Azt persze látni kell, hogy a megoldás mindenképpen csak időleges, hiszen előbb-utóbb ki fog derülni, hogy a besztercebányaiak semmilyen küldöttséget nem küldtek a grófhoz
A harmadik rész olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!