Mikszáth Kálmán – Beszterce ostroma – Második rész – Olvasónapló

Kedélyes Atyafiak

A második rész a Trnowszkyak történetével indul.

Az öreg Trnowszky a halála előtt magához hívatta három fiát, Pétert, Gáspárt és Györgyöt és megkérdezte őket, hogy mivel akarnak foglalkozni, ha felnőnek. Eltérő válaszokat kapott:

  • Péter: „Én a méhekre vetem magam. Ezek a derék, szorgalmas állatkák majd engem is táplálnak.” Péter tehát viaszkereskedő akar lenni
  • Gáspár: „- Az összes élőlények közül a legtiszteletreméltóbb, apámuram, a birka: húsa is van, gyapja is van, teje is van. És ha egy garast teszünk bele, visszaad helyette egy forintot. Hát én juhokkal fogok gazdálkodni.”
  • György: „Én orvos leszek, apám. Amikor beteg az ember, kutyába sem veszi a pénzt. S egyszer valamikor mindenki megbetegszik.”

Az öreg Trnowszky mindhárom fiú választását helyesli és fejenként 3000 forintot hagy rájuk, hogy kitanulják választott szakmájukat.

Évekkel később Péter és Gáspár már Zsolna városának leggazdagabb polgárai, bár mélységesen gyűlölik egymást, és az élet minden területén állandó versengésben vannak egymással. Mindkettőt városszerte ritka fösvény embernek ismerték.

Györgynek azonban nem volt szerencséje, hiába lett orvos, Zsolnán vagy nem voltak betegek az emberek, vagy ha valaki meg is betegedett, nem volt pénze orvosra. Ezért György szegényen halt meg, csak egy 14 éves kislány, Apollónia (Apolka) maradt után.

„Gyönyörű leány-palánta volt, nemes, ovál arcán valami édes, szomorú kifejezéssel, hosszú pilláktól árnyékolt szemei üde, nedves fényben kéklettek; hát még az a szépséges kalászszín haj­koszorú a fején!”

Az árván maradt Apollóniát el kell helyezni valahol, az ehhez kapcsolódó hivatalos ügyek a zsolnai polgármesterre, Blázy Miklósra tartoznak. Blázy véletlenül találkozik az utcán Trnowszky Gáspárral, aki hajlandó is befogadni az unokahúgát.

Azonban ez hamarosan a másik testvér, Péter tudomására jut, aki csak azért, nehogy Gáspár legyen a lány gyámja, maga is jelentkezik a feladatra. A dolog annyira elmérgesedik, hogy György temetésén Gáspár és Péter össze is verekszik.

Ennek az lesz a végeredménye, hogy három nap múlva, mikor összeül az árvaszék, hogy döntsön a lány sorsáról, egy harmadik emberhez kerül Apollónia. Ez a harmadik pedig Klivényi József írnok lesz, akinek felesége anyai ágon rokona Apollóniának. A két Trnowszky testvért pedig felkéri az árvaszék, hogy illően segítse Klivényit a lány nevelésében, tekintve, hogy az írnok szegény ember.

Ennél rosszabbul nem is alakulhatott volna a kis Apolka sorsa:

  • A két Trnowszky, amikor megtudja, hogy egyikükhöz sem kerül a gyerek, tehát egyikük sem győzi le a másikat ebben a kérdésben, nem hajlandók pénzt áldozni Apolka nevelésére.
  • Klivényi pedig éppen azért vállalta el Apolka nevelését, mert arra számított, hogy majd a két gazdag nagybácsitól fogja kapni a pénzt.
  • A legrosszabbul természetesen Apolka járt, tekintve, hogy Klivényi rajta veri le csalódottságát, gyakran szó szerint.

A következő két évben Apolka cselédsorban él Klivényiéknél, lesoványodik, éjjel-nappal házimunkát végez.

A második rész olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Mikszáth Kálmán – Beszterce ostroma – Második rész – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. A könyvemben az volt írva, hogy a lány 11 éves, amikor árva lett.
    Ennek a fejezetnek a végén pedig eltelik két év, a következőben pedig a lány betölti a 14. életévét.

    Válasz
    • Kedves Zsófi!

      Igaza van a könyvednek, Apolka 11 éves, amikor árva lesz. És valóban eltelik két év, amikor a történet újra felveszi a fonalat, és az idő pedig tovább telik, és Apolka betölti a 14-et is. Nincs ellentmondás.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .