Sárközi, a ragyás cigány jellemzése

3. Egerben

A IV. részben Sárközi hasonló körülmények között kerül elő, mint a konstantinápolyi kalandnál. Akkor rongyosan bukkant fel egy cigány táborban, és nem ismeri fel rögtön Gergelyt. Most rongyosan találkozunk vele egy útszéli cigány karavánban és szintén nem ismeri fel Gergelyt. Annyi a különbség, hogy míg a III. részben Gergő sem ismeri meg rögtön, most már akkor ráismer, amikor meglátja.

„- Nini! – kiáltott egyszerre. – Sárközi barátom!

Az egyik gubancos cigány elvigyorodott erre a nyájas megszólításra, és levette a süvegét.[…]

-Mit mívelsz itt? Látom, rongyos vagy, mint a madárijesztő.

A cigány csakugyan rongyos volt. Csak ing volt rajta meg egy posztódarabokkal foltozott bőrnadrág, vagy talán inkább bőrdarabokkal foltozott posztónadrág. A lába szára kivöröslött belőle. A lábán nem volt semmi se.” (IV. rész 2. fejezet)

Persze végül a cigány is felismeri Gergelyt és megörül neki. Ezután vicces párbeszéd keretében alkudozni kezdenek, Gergely ugyanis felajánlja Sárközinek, hogy menjen vele Egerbe. A cigány először nem akar, hiszen a várban „meleg lesz”, Sárközinek nem nagyon akaródzik a török ellen védeni a várat, végül aztán kötélnek áll, de nem adja magát olcsón.

„- Hát ha fizsetést is kapnék, katonaruhát is, sarkantyús sárga csizmát meg egy jó paripát, nem baj, ha vak is fél semire, hát akkor felcsapok.”

Figyeljünk meg két dolgot:

• Nem tudjuk meg, hogy Sárközi hogyan szabadult ki a török rabságból, miután elfogták Konstantinápolyban.
• Abból, hogy mit kér a szolgálatért cserébe, azt is megtudjuk, hogy mi a fontos neki. Nincsenek nagy vágyai, nem birtokról, rangról, címről álmodozik. Sokkal egyszerűbb, földhöz ragadtabb dolgok érdeklik: ló, pénz, ruha, vagyis a korban alapvető létfenntartási eszközök.

Végül nyélbe ütik az egyezséget és Sárközi felülhet Gergely másik lovára.

A IV. rész 6. fejezetében képet a kapunk a cigány különleges észjárásáról is. Ez az a rész, amikor a Gergely embereivel kicsap a közeledő török hadsereg előőrsére. Hívja a cigányt is, akit először lelkesedéssel tölt el, hogy lovat szerezhetne, amikor azonban kiderül, hogy ehhez neki is részt kéne venni a rajtaütésen, ravaszul elhárítja a lehetőséget.

„- Mégse lehet – mondotta komolyan.

– Miért ne lehetne?

– Megesküdtem ma a tebbivel, hogy nem hagyom el a várat.

– De hiszen nem arra esküdtünk. Arra esküdtünk, hogy megvédelmezzük.

– Lehet, hogy a tebbi arra esküdözsött – felelte a cigány, a vállát csaknem a füléig vonogatva. – Én arra esküdözstem, hogy degeljek meg, ha kimegyek a várból. Isten engem úgy segéljen!”

Az eddig sem volt kérdés, hogy Sárközi gyáva, ezért a tulajdonságáért azonban nem tudjuk elítélni, ugyanis gyávasága a ravasz kisember gyávasága. A cigány földhözragadtan, logikusan gondolkozik, neki nem a hősiesség, a nagy tettek végrehajtása számít, hanem a túlélés.

Természetesen mindenki tisztában van Sárközi alapvető gyávaságával. Azok a katonák is, akik a IV. rész 11. fejezetében odaállítják a török ágyúk elé.

„Mindössze egy ember volt a várban, aki az első ágyúlövésre leesett a székről, és jajt kiáltott.
[…]De bezzeg kaptak rajta a katonák, kihúzták őkegyelmét a zugból. Azon sárga dolmányosan, piros nadrágosan, sisakosan és mezítlábosan felvonszolták a bástyára.
Ott fogta kettő a két szétterjesztett kezénél fogva, kettő a lábánál, egy meg a hátával támasztotta a hátát. S kiabáltak a törököknek:
– Ide lőjetek!”

A cigány azt még csak eltűrte, hogy lefogják addig, amíg a török tölti az ágyút, amikor azonban el is sütötték, akkor nagyot ugrik és a vár legtávolabbi sarkában keres menedéket.

„- Jaj, jaj, jaj – kiabálta, a fejét a két markába fogva -, hogy a görcs állott vóna a lábamba, mikor ide indultam! Jaj, jaj, jaj! Hogy vakult vóna meg az a bides ló, mikor ide hozott!”

Figyeljük meg, hogy a félelem gyakorlatilag elvette a cigány eszét, hiszen gondoljunk bele, hogy hogyan találnának el a törökök egy adott személyt ágyúval. Nos, körülbelül sehogy.

A jellemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!