Sárközi, a ragyás cigány jellemzése

Egészen idáig Sárközi csak egy humoros, néhol kissé szánalmas, néhol ravasz figuraként jelenik meg, aki mindig véletlenül ott van, ahol történik valami. Valójában azonban nincs komoly hatással az eseményekre, a történéseket nem ő mozgatja, csak részt vesz bennük, miután akaratán kívül belekeveredett a konfliktusokba.

Egészen az V. rész 5. fejezetéig, azaz Hegedüs árulásáig. Ugyanis Sárközi az, aki előre jelzi Hegedüs árulásának lehetőségét.

„- No, mit akarsz? – kérdezte Gergely kedvetlenül.

A cigány fölkel, és susog:

– Kutya van a kertben, nagyságos Gergely uram!

– No.

– Az este az Ókapunál egy kassai katonának a sisakja álladzóját reparáltam. Hegedüs hadnagy úr arról beszélt, hogy mikor ostrom van, duplán járna a fizetség. A katonák morognak Dobó nagyságos úrra. Azt mondják, hogy a török minden jót ígér, ő meg semmit. Választani kell.

Gergelynek elakadt a lélegzete.

– S előtted beszéltek így?

– Minden katona előtt. Én meg nem mondottam volna. De ha már félni kell, jobban félek a terektől, mint a kassai hadnagy úrtól.”

Figyeljük meg, hogy a cigány megint nem egyértelműen hősiesen viselkedik. Nem azért árulkodik Hegedüsre, mert úgy gondolná, hogy kötelessége jelenteni, ha valaki árulásra készül.

Egyszerűen csak előrelátóan mérlegeli a lehetőségeket. Arra jut, hogy ha Hegedüs elárulja a várat, akkor az török kézre kerül, márpedig a cigány semmit sem utál (és semmitől sem fél) jobban, mint a töröktől. A hirtelen haragú Hegedüs hadnagyot is veszélyesnek tartja, de ha már választani kell két rossz, vagyis aközött, hogy mit fog szólni Hegedüs, ha kiderül, hogy a cigány árulkodott rá, vagy a török fogság között, akkor nem kérdéses a döntése. Ma úgy mondanánk, hogy Sárközi pragmatikusan gondolkodik.

Sárközi ezután még jobban belekeveredik Hegedüs árulásába. Dobó ugyanis érzi a veszélyt, amit Hegedüs jelent és megbízza Mekcseyt, hogy valakivel figyeltesse a kassai hadnagyot.

„- Kedves öcsém – mondotta leülve. – Az a Hegedüs nem tetszik nekem. Vigyáztasd.
– Már vigyáztatom.[…]
-Kivel vigyáztatod?
– A cigánnyal.
– Megbízható?
– Megbízható. Tegnap a kassaiak között dolgozott, ma újra ott fog dolgot találni. Megmondtam neki, hogy egy teljesen ép, felszerszámozott, pompás lovat kap, ha a szolgálata ebben az ügyben hasznos lesz. Inkább színlelje, hogy velük tart. Tudni fogjuk, ha a sor rákerül.
– Más megbízható embered nincsen?
– Nekem volna, de a kassaiak nem bíznának benne. A cigányt sokkal inkább csekélylik, hogysem előtte tartózkodnának.” (V. rész 6. fejezet)

Ez a jelenet sok mindent elárul a cigány megítéléséről a katonák között. Gyakorlatilag láthatatlannak tekintik, annyira csekély valakinek, aki előtt akár még egy árulást is ki lehet beszélni. Más kérdés, hogy a vár védelme szempontjából ez most igen jól jön.

Azt is vegyük észre, hogy Sárközi megint nem önkéntes önzetlenségből segít, hiszen lovat kap, ha infót szállít Hegedüsről.

Sárközi pedig teljesíti is a megbízatást, nem sokkal később jelenti, hogy látta a kassai hadnagyot három emberével lemenni a víztározóba. A folytatást ismerjük, Hegedüst tetten érik, ahogy a török katonákat akarja bevezetni a várba, árulása tagadása ellenére is bebizonyosodik, elítélik és felakasztják.

Természetesen – nem meglepő módon – az ostrom végén Sárközi az egyetlen, aki egy karcolás nélkül ússza meg a harcot. Persze éppen azért, mert egyáltalán nem vett részt benne.

„- No, cigány – mondja -, te nem kapsz még csak nemességet se. Te még egy törököt se ütöttél agyon.
– Hát tehetek én róla? – feleli a cigány. – Egy se gyün oda, ahun én állok, verje meg a Devla!”

„És seb nélkül nincs a vár népe között se férfi, se asszony. Azazhogy mégis van: a cigány.”

A jellemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!